Fényes László I.

Pontosabban: ércsokojai és dengelegi nemes Fényes László. Ezt szigorúan titkolta mindenki előtt. „Gondoljanak inkább zsidónak” - mondta állítólag barátjának, Krúdy Gyulának. Nagyapja, aki ugyancsak Fényes László, 3000 holdas nagybirtokos volt Biharban, amiből másfél ezer holdat elivott. Hősünk apja, aki ugyancsak Fényes László, Tisza Kálmán híve volt, és tizenöt évig ült mögötte az országgyűlésen. A tizenöt év alatt csak annyit kiáltott, hogy „Halljuk! Halljuk!” és „Úgy van! Úgy van!”. Közben a Nemzeti Kaszinóban elkártyázta kastélyát és a maradék 1500 hold majdnem egészét. A család Budapestre költözött, szerény lakásba, az Akácfa utca egyik házába. Később Jókai számolt be idősebb Fényeséknél tett látogatásáról. Míg az öregekkel beszélgetett, Laci gyerek az ablakban játszott, és leverte a muskátlicserepet, melyet hazulról hoztak magukkal. A cserép darabokra tört az Akácfa utca kövezetén. „Neked is még jutott az ősi földből pazarolni való” - mondta az idősebb Fényes.

Atyja patikusnak neveltette, de Fényes újságírónak állt. Eleinte röplapokban közölte mondanivalóját. Az egyik röpiratból szenzáció lett, és az egész ország megismerte Fényes László nevét. Jókai fiatal özvegyéről, Nagy Belláról írt, és tanúk felsorakoztatásával kívánta bemutatni, hogy a fiatalasszony és édesanyja gyalázatosan bánt az ország legnagyobb írójával. Ezek közt az erzsébetvárosi plébános és a francia nevelőnő azt állították, hogy az ifjú asszony szobájába zárta Jókait, és addig nem adott neki enni, amíg a napi 7 oldalát meg nem írta. A legsúlyosabb vádat azonban maga Fényes hozta fel, aki ott volt a Fiumei pályaudvaron, amikor Jókai és Nagy Bella Olaszországból jövet a budapesti gyorsvonatra felszálltak. Nagy Bella drágának találta a hálókocsijegyet, és Jókaival egy üres „félszakaszra” váltott csak jegyet. Fényes velük utazott a vonaton, és a folyosóról figyelte őket. Nagy Bella 20 évesen végigfeküdt a pamlagon, és a 76 éves öregember egész éjszaka alvó felesége fejénél az ablakban állt. „Leírhatatlan gyalázat” - mondta Fényes közel negyven évvel később, mikor megmutatta nékem Párizsban a röpiratot, melyet egész életében a zsebében hordozott. Megvallom, hogy én ott a bulvárd Clichyn lévő szegényes hotelszobában nem tudtam megegyezni Fényessel, de ezt persze eltitkoltam az öreg elől. Arra gondoltam akkor, hogy Jókai középkori lovagnak érzi magát, aki vén korában mintegy trubadúr, őrködik fiatal, alvó neje fölött.

Fényes László Az Est című rendkívül sikeres napilap munkatársa lett. Riportjai páratlan bátorságú támadások voltak sikkasztó alispánok, csaló bírák, tolvaj főtisztviselők és hasonlók ellen. Fényes ereje és makacssága nem ismert határt. A pesti opera főintendánsa, Nopcsa báró, Ferenc József kegyeltje volt, aki fiatal balett-táncosnőket kerített arisztokratáknak. Fényes Az Estben teljes nyíltsággal tette közzé Nopcsa dolgait, de semmi sem történt. Erre cikkét megismételte. Akkor sem történt semmi. Amikor a cikket harmadszor is megismételte, a botrány akkorára dagadt, hogy Nopcsát kénytelenek voltak elbocsátani.

1939-ben vagy 40 elején Fényes elbeszélte nékem, hogy az I. háború idejében egyik barátja elmondta néki, Tisza István miniszterelnök Hermina úti lakásából bérkocsin megjelenik a Király utca és Körút sarkán. A látogatás incognito. Leszáll a bérkocsiról, és a közeli Valero utcába siet, ahol egy bizonyos Petka nevű utcanő szobára viszi, aztán hazamegy. Fényes, akit Tisza Istvánnal halálos gyűlölség kötött össze, nem nagyon hitte a mesét,

de egy nap, télen este 7-kor - az adott időben - a Király utca sarkára ment, és csakugyan látta, hogy Tisza bérkocsin közeledik,

a Valero utcába megy, és a nevezett kurva szállására siet. „Ennyi a történet!” - mondta Fényes. „Megírtad?” - kérdeztem. „Hogy az ördögbe képzeled?” - válaszolt Fényes.

A háború alatt Fényes egy napon atyja ősi birtokának helyére indult az Érmellékbe, visszafele kocsin indult a pályaudvarra, ahol a Kolozsvárról jövő budapesti gyors megállt. Ahogy közeledtek a pályaudvarhoz, Fényes megpillantotta az út porfelhőjében Tisza István kocsiját, amin Gesztről ugyanarra a pályaudvarra sietett. Amikor vagy 100 méterre voltak a pályaudvartól, látták a vonat végét, amely már Debrecen felé sietett. Fényes meg akarta parancsolni a kocsisnak, hogy forduljon meg, de Tisza hátraszólt: „Várjon az úr!” Leültek két egymásnak hátat fordító padra, fél óra múlva a gyorsvonat a végével előre befutott az állomásra, és mindketten felszálltak. Még aznap délután a tisztelt Házban Fényes interpellált Gróf Tisza István ellen, aki meg tudja fordítani a gyorsvonatot.

Fényes nehezen megközelíthető, barátságában elragadó, lovagias, páratlanul udvarias és példátlanul naiv férfi volt. Barátainak egy alkalommal sikerült leszerelni őt, amikor a Rákóczi út és a Körút sarkán az Emke kávéház előtt bottal támadt azokra a fiatal emberekre, kik ott inzultálták a hölgyeket. Fényes azt hitte, hogy lovagias lépést követ el, és nem vette észre, hogy a hölgyek a szokványos kurvák sétáját járták. Fényes bátorsága sem volt csekély. Az első háború alatt mint tudósító Szerbiában a Drina folyón kelt át néhány katonával, ellenséges tűzben. A katonák hasaltak a csónakban, Fényes állt. „Az a civil feküdjön le!” - kiáltott egy százados a partról. „Fényes László nem hasal az ellenség előtt!” - kiáltott vissza Fényes.

Csillaghegy, 2006. január 25.