Nem értem - 2006/16

CSAPATEMBER
Bár az olimpiai döntőn nyeretlen maradt, de akkor is vérlázító, ahogy rámászott az a 102 madárijesztő Schmitt Palira. Miért nem hiszik el, hogy be tudja osztani az idejét?

8-9 Nagyköveti ügyek Madridban /Bernben.
9-10 Pénz a MOB-nak Orbántól.
10-11 Lausanne, feljelenteni az olimpiai névért a BOM-ot.
11-12 Főpolgármesterkedés, villamosozás.
12-13 Bocskait rántani és pártalelnökként nemzetárulózni a Várban.
13-14 Brüsszel, elvégre Európa parlamenti képviselő is vagyok.
14-15 Strassbourg, mert felváltva vagyunk ezen a két helyen.
15-16 NOB-tagként járni egyet a világban.

És akkor ott van még a nyolc óra pihenés és nyolc óra szórakozás.

OSZLOPOS TAGOK
Attila fiam a Margit körút közepén dolgozik, amikor már az ötödik villamospótló buszra sem fért fel, a 36 fokos melegben elindult gyalog a híd felé. Ott a 91-es megállójában integetett a dugóban, vagyis lényegében a 91-es megállójában álló 26-os busz vezetőjének, hogy nyissa ki az ajtót, de a pilóta nem értette, mit akar, talán elrabolni. Ő ugyanis hivatalosan nem ott áll meg, hanem a Margit híd alatt. Tovább, gyalog a szigeti bejáróig, ahol szintén zsúfolt a villamospótló megállója, de ott áll a dugóban egy 60-as, amelyik szintén a Nyugatiba megy. Ismét integetés, mire a sofőr visszainteget, hogy ő nem egy közönséges villamospótló.

Miért mesélem mindezt? Mert a hét végén elindult Szárszóra is, de a hőség miatt elromlott az Intercity, ezért Kápolnásnyéken a masiniszta lestopolta a szembejövő tehervonatot, és kölcsönkérte a mozdonyát. Hát ennyi a különbség a MÁV és a BKV között.

A vasút elsőbbségéről még egy adalék, Máriafürdőn két, egymás felé robogó vonat ezer emberrel egy vágányon száz méterre közelítette egymást, mégsem izgatták az országot vele, amíg egy bulvárlap ki nem szagolta, talán még az utasok sem tudták. Ez ám a rugalmasság.

SAJTÓSZEMLE
Két fiatalember hölgytársaságban elhatározta, hogy szárszói házunk lépcsőjén ülve ordítja végig az éjszakát, anyám kérte őket, hogy kicsit halkabban, mire levizelték a kaput és a kilincsre húztak két óv- szert, másodkézből. Ahol heteken át ült Szabó Lőrinc, botokat faragva nekem, amikor kivonták a lírából.

Még így is udvariasabbak voltak, mint Szerbhorvát álember a Népszabadságból, aki azt írta rólam, hogy saját magamat kentem fel a műfaj pápájává. Még ha parasztvezért írt volna, hiszen éppen a héten mondtam a királyiban, hogy azonnal tudtam, Hofi a király, én csak paraszt lehetek a táblán. Ez a Szerbhorvát különösen aljas alak, vagy inkább rasszista, mert azt bárkire lehet mondani, az nem perelhető. Érdekes, hogy e lapban Serestől Révészig hányan utálnak engem, szegények nem tudják, milyen jó érzés. Már tőlük. Bocsánat azoktól, akiket szeretek.

NAPI EZRET ÉREK
Öt napra be kell mennem Baracskára. Az ítélet szerint a Fővárosi Közterület-felügyelet, mint helyszíni bírság kiszabására jogosult hatóság, az elkövetőt ötezer forint helyszíni bírsággal sújtja, s az elkövető a helyszíni bírságolás tényét, a helyszíni bírság összegét és a helyszíni bírság átváltoztatása esetére megállapított közérdekű munka, illetve elzárás időtartamát a helyszínen tudomásul vette. E végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. Csak tudnám, hogy hol és mit vétkeztem egy éve a fővárosi parkolás rendje ellen. Mert én semmilyen tudomásulvételre sem emlékszem. Se arra, hogy levél jött volna, hogy fizessek, különben tárgyaláson kívül elítél a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Naponta harminc levél, csekk, regény és életmű érkezik a lakásunkra, hogy olvassam el őket. Most próbáltam elintézni az OTP-nél, hogy ne küldjenek alkalmanként négyoldalas levelet, hogy megint levontak 30 forintot a számlámról, amiért megnéztem az automatában, mennyi van még rajta. És akkor még nem beszéltem a legfontosabb pizzaajánlatokról, fogaskerék-akciókról, életviteli tanácsokról, amelyekkel kitömik a ládánkat. Le is dől egyszer, mint az oszlop a hídon, hiszen nem ennyi papírra tervezték. Amilyen pechem van, tértivevénnyel küldték, akkor be se dobja a postás, csak egy kis cédulát, hogy menjek el érte, na ez akad be először a reklámok közé. Arról nem beszélve, hogy soha nincs ráírva, miért álljak egy órát a postán, afféle Kindertojás, néha száz vers hullik ki belőle, hogy feltétlenül olvassam el. Ráadásul hoztak egy rendeletet, hogy öt évig büntethetők vagyunk, akár négy és fél év múlva is postázhat egy parkolást a főváros két vezető félkarú rablója, jó lesz tehát eltenni az összes befizetést egy mikulásputtonyba.

Szóval állítólag nem fizettem be, a kerületben nincs olyan közérdekű munka, amivel ledolgozhatnám, munkahelyemet pedig nem sikerült kinyomozni. Titkos is, mindhárom. Még szerencse, hogy egy év alatt háromszor fociztam Baracskán, egyszer a rabok, kétszer a fegyőrök ellen. Csak nem lesz rossz dolgom! A levél utolsó mondata: a végzés elleni jogorvoslat lehetőségét az Sztv. 112. paragrafusának negyedik bekezdése kizárja. Azért egy jó van benne, szeptember végén kell bevonulnom, vagyis nem kell szavaznom.

AZ OTTHON SZENTSÉGE
Kolonics társa még nálam is rosszabbul járt, Kozmann ezért kissé morózusan készül a szegedi világbajnokságra, ugyanis Csepelen vett egy lakást, ahová be volt jelentve a korábbi tulajdonos lánya is, aki valakinek tartozott, ezért a végrehajtók feltörték a lakását, és minden bútorán hagytak egy kis árcédulát, mivel hamarosan visszajönnek érte. A többszörös világbajnok kenus ekkor kissé megnyugodott, mert először azt hitte, hogy betörők dúlták fel a lakását, de aztán eszébe jutott, már rég igazolta a végrehajtóknak, hogy ő az új tulaj, amit a földhivatali bejegyzés és az adásvételi lap is igazol. Ennek ellenére leverték a zárat, és beárazták a bútorait, amelyekről most igazolnia kell, hogy az övéik.

Az a leglényegtelenebb a két történetben, hogy Kozmann világbajnok, én pedig megírhatom Baracskát. A Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnökségi titkára szerint egyébként a végrehajtók jogszerűen jártak el, mivel az új tulajdonosnak fiktív nyilatkozatot is kellett volna tennie a jogosulatlan lakóról. Hát persze, az én végrehajtóim is három év alatt megszerezték a MIÉP elnökének a címét.

HALÁLI
A Naplóban arra kell szavazni, hogy helyesli-e a halálbüntetést? Az sms-t küldők között kétszemélyes hétvégét sorsolnak ki egy európai városba. Miért nem Texasba?

VALAHOL EURÓPÁBAN
Kovács Árpád, a Számvevőszék elnöke azt mondja, ha kicsit tágabban nézzük Európát, akkor nem vagyunk szégyenpadon, ami a pénzügyi elszámolások fegyelmét illeti. A négy széle közül vajh melyikre gondolt? Skandináviára vagy az Egyesült Királyságra?

BORÚS DEMETER
Azt írja a legkedveltebb, a The Sunday Telegraph cikke alapján, hogy román kalózok fosztogatják a bolgár hajókat az Al-Dunán. Eddig hat utasszállító kompot raboltak ki, egyszer arra is kényszerítve a legénységet, hogy ugorjék a vízbe. Ráadásul a román hatóságokkal is összejátszanak, az ottani vámosok rajtaütésszerű ellenőrzést mímelve az utasokat és a személyzetet a partra parancsolják, ám kicsit késlekedve szállnak a fedélzetre, addig a kalózok átkutatják a hajót. Sőt a kompok kommunikációs eszközeit is képesek lehallgatni, így tudják, hogy mit visznek, és mi hol található. Ezzel szemben a román vámosok azt állítják, hogy a bolgárok saját magukat fosztogatják, s nem a biztonságos hajózási utat használják, hanem a kikötői illeték megspórolása érdekében vadvizeken horgonyoznak. Szerintem nem olyan nagy ügy, csak szólni kéne Brüsszelnek, hogy vizsgálja ki, tán még a hajóvonták csatlakozását is gyorsítaná.

ITT TARTUNK
Nézem a magyar atlétikai bajnokság vasárnapi döntőit, s eszembe jutnak a régiek, Iharos, Tábori, Rózsavölgyi, Szentgáli, Kovács, Szécsényi, Zsivótzky, Mecser, Csermák, Varjú, Parragi, Szalma, Németh Imre, Németh Miklós, Németh Angéla. A maiak? Leírnám a férfi bajnokok eredményét, zárójelben a női világcsúcsok. Kivéve a dobásokét, mert azoknak különböző a súlya, nem beszélve a magyar kalapács más problémáiról.

200 méter: 21.30 (21.34)
800 méter: 1.53.25 (1.53.28)
5000 méter: 14.19.05 (14.24.53)
400 méter gát: 51.64 (52.34)
hármas: 15.68 (15.50)
rúd: 545 cm (501 cm)

Azaz csak Iszinbajeva nem lett volna versenyben, de a női rúd teljesen új szám, még sokat javul. Vagyis 200-on, 800-on és hármasugrásban a legjobb magyar férfi csak egy arasszal előzné meg a világ három legjobb nőjét, természetesen szigorúan atlétikai értelemben.

VÍZHORDÓK NYARA
Landis Armstrongnak hordta, Klöden Ullrichnak. Landis az Alpokban elszállt, az utolsó előtti hegyi szakaszon öt kilométert vertek rá, mire másnap nyolc perccel megszökött, és be se hozták. Párizsig. Pereiro Siót egy másik szakaszon fél órával engedték el, napokig tartó sárga trikó lett a jutalma, a jó ég érti. Még a két kiváló szpíker, Sípos és a kis Knézy hangja is elakadt, pedig őket nehéz zavarba hozni, bármikor eldumálnak 5-6 órát a francia parasztok aratási szokásairól. A kastélyok, tavak és szakadékok szebbek, mint valaha, a Tour viszont e két nagy sztori miatt is árnyéka önmagának, nem az a baj, hogy a spanyol doki egész pacientúráját kivonták a forgalomból, hiszen nagyon jó lenne, ha ezentúl csak a tiszták mérkőznének, de pont Sípos mondta, hogy kétféle biciklista van, az egyik már lebukott, a másik még nem. De ő sem ért hozzá, amikor Landis kezdett maradozni, s húsz kilométerre a céltól már egy perc volt a hátránya, rádiós kollégám kivágta, hogy ebből tíz is lesz. Nem találta el, mert végül 10 perc 2 másodpercet szedett össze. Na jó, másnap Landis feltámadt, legalábbis egy hétre, amihez Bush kissé korán gratulált.

FIZET, MINT EGY KATONATISZT
Egy kanadai fiatalember feladott egy hirdetést: Elcserélném piros gemkapcsomat valami szebbre és jobbra. A célom egy saját ház vagy sziget. Egy évre rá beköltözhetett Kipling Saskatchewanban lévő házába. Az egészről internetes naplót írt, amelyre egyre többen figyeltek fel, és lassan elkezdtek vele foglalkozni a világlapok. Egy piros színű generátorért kapott egy üres söröshordót egy megtöltésére jogosító utalvánnyal és egy fényreklámmal. Ezt egy motoros szánra cserélte, majd egy útra Yahkba, egy, a világ végén lévő kisvárosba. Azért kapott egy kisteherautót, majd egy lemezszerződést, egyéves tartózkodási engedélyt Phoenix városába, egy KISS által szignózott gömböt, majd egy híres színésznek adta, akitől egy filmszerepet kapott, aminek tulajdonjogáért Saskatchewan odaadta a már említett házat.

Mindezt csak azért említem, mert itthon is hasonló folyamatok zajlanak. Orbán felmond egy szerződést Ferihegyen, azok pénzt kérnek a következő kormánytól, akik a választások miatt nem mernek fizetni, mire pert kapnak a nyakukba, és máris ötszörös lesz az összeg, úgy 70 milliárd körüli. Vagy itt a regisztrációs adó, mindenki mondja, hogy baj lesz belőle, de nem változtatnak rajta, jön egy precedensértékű per, s újabb 15 milliárdot rakhatnak rá félre. Az orvosokkal is ki lehetne egyezni, de ott is megvárják az ítéletet a túlórákról, újabb súlyos milliárdok várhatók, mint pár éve a kismamáknak. S nem említettem a Művészetek Palotája szerződését, a később fizetendő autópálya-pénzeket, mindez csupán két dologban különbözik a kanadai fiatalember esetétől. Egyrészt ő mindig jobban járt, az állam mindig rosszabbul, másrészt Kyle MacDonald nevét ismerjük, azokét viszont nem, akik e százmilliárdos buktákat összehozták.

MENTŐANGYAL
Gyurcsányt Zamárdiban bátran kifütyülték a diákok, és mi van a fideszes Szabó államtitkárral, aki ifjú egyetemistaként a József nádor téren elintézte Bokrost a kétezer forintos tandíjért? Persze másképp is lehetne az egyetemeken spórolni, például a médiatanárok felét kirúgni, helyette Friderikuszt vetíteni, a nyár egyetlen nézhető emberét, aki tanári módon dobja be ártatlanul nevetgélve a legsúlyosabb érveket, s nem előre, hanem a legjobb pillanatban, a végletekig várva vele, amikor a vendég már azt hiszi, hogy nem is kerül sor rá. Mester.

HŐGUTA
A másik csatornán Németh Lajost faggatják Csiszárék a harmadfokú hőségriadóról. Megtudjuk tőle, a hét végén azért lép életbe, mert az átlagos hőmérséklet három napon át 27 fok fölé emelkedett. Jakupcsek még megkérdezi, honnan jön a meleg, mire azt a meglepő választ kapjuk, hogy Észak-Afrikából, amely persze az én rosszindulatom, hiszen ezúttal Londonból is jöhet, ahol a metrókban nincs is légkondi, mert eddig nem volt szükség rá. Szédeleg az ország, Németh szerint egy nagy szauna, és az is marad hetekig. Pedig a neves meteorológus pár hete Csiszár elődjének arról mesélt, hogy különösen hideg lesz az idei nyár. Ezen egy másik csatorna meteorológusa ki is akadt előttem, mondván, hónapokra előre nem lehet semmit jelezni, szerinte arra ment ki az egész, hogy a beijedt utazási irodák reklámokkal halmozzák el a csatornát. Akkor Gyurcsány is degeszre kereshette volna magát, ha kicsivel erősebb forintromlást jósol. Már úgy értem, jót tett volna a költségvetésnek, mert amúgy mindenki azt mondja, egy miniszterelnök ne jósolgasson árfolyamokat.

ANYAGI ROMLÁS
Zidane-t három meccsre meszelte el a FIFA, ez olyan lehet, mint amikor valakit kivégeznek, és a közügyek gyakorlásától is eltiltják. A 4800 eurós mellékbüntetés különösen fájdalmas lehet, hisz az utolsó évben csak négymilliárd forintot keresett, azaz kb. másfél óránként annyit. Akkor is, ha alszik. Ha annyi pénzem lehetne, amennyit egy másfél órás meccsel keresett! Plusz a hosszabbítás, na jó, azon nincs mindig végig a pályán.

TOSCANA
Az olasz büntetések kissé komolyabbak. A legérdekesebb a Fiorentina törzsszurkolója, egy bizonyos Franco Zeffirelli, aki bár már jóval túl van a nyolcvanon, mégis azt tanácsolta a másodosztályba űzött firenzei drukkereknek, hogy bénítsák meg az országot, foglalják el az A1-es autópályát, kettévágva delet és északot. Bár azt egy kollégája már feldolgozta a Rocco és fivéreiben, bizonyos Visconti. Az ádáz 83 éves Zeffirelli bácsi ugyanis nem más, mint a neves rendező, ugye látják maguk előtt Szent Ferencet, Rómeót és Júliát, s hallják hozzá a zenét? A tifosik szerencsére csak a vasúthálózatot bénították meg, ötven vonat maradt aznap a Mars mező (Campo di Marte) pályaudvaron. Az se egy mindennapi név, Párizsban történt ott egy s más.

KLINIKAI HALÁL
Hogy mikor esett ki a Ferencváros? Amikor Furulyásék hagyták, hogy pár száz igaz magyar kopasz nekiessen Várszeginek, az egyetlen embernek, aki csinált valamit az elmúlt tíz évben. A 17 évesek kijutottak az Európa-bajnokságra, a csapat 90%-a az agárdi Sándor Károly Akadémia nevelése, a lassan rájuk épülő MTK most nyert két Bundesliga-csapat előtt egy nyári tornát a festői Zell am See-ben. Az a baj, hogy a Fradi mögött már semmiféle erkölcsi erő sincs, szétmarták a havi egymilliókat kereső társadalmi elnökök, az örök ígérgetés, a sok simli, Torgyán Celladám Józseftől Furulyás téeszelnökig, akinek már a birkái se hittek, csak a magyar sajtó. Hiába él köztünk Albert, Varga, Nyilasi, talán ha az utóbbi kiállna, rá lenne befektető, mert ez a kéthektáros telek, mint az utolsó vagyontárgy, egy vicc. Sosem hittem volna, ha ez bekövetkezik, hidegen fog hagyni. Lassan már ott tartok.

VITÉZ NAGYBÁNYAIAK
Mészáros úr kedvesen elmarasztal, amiért több alkalommal azt mondtam, hogy Boncz Géza Szegeden született, miközben Nagybányán. Elnézést, bár inkább úgy szoktam mondani, hogy Boncz, Bandó és Bagi is szegedi, vagyis B betűben igen erős a város. Miközben Bandó deszki volt, Gézáról pedig tudtam, hogy Nagybányán született. Mészáros úr hozzáteszi, hogy Németh László és Tersánszky Józsi Jenő is, de mindkét szülőházat azóta eldózerolták. Utóbbi apja iskolatársa volt, amikor egy tanára Pesten meglátogatta, s kérdezte tőle, miért nem látogat haza, az író azt válaszolta, hogy nem akarja a benne élő képet összetörni.

Mészáros Gyula egy Gézáról szóló terjedelmes nagybányai cikket is mellékel, amelyet 60. születésnapján jelentettek meg, magáról pedig megírja, hogy 1944 őszén a nagybányai gimnázium VIII. osztályos tanulója volt, a várost Géza születése előtt három nappal adták fel a németek, az oroszok viszont a születésnapján már Debrecen és Nyíregyháza környékén voltak. De azért néhány sorozat elhangzott, mert lövés nélkül nincs plecsni vagy előléptetés. Nagyobb atrocitások nem voltak, mert a bányamunkások a szovjet katonákkal együtt járőröztek. A puskát a ruszki vitte, udvariasságból. Pár nap múlva az üzletek kinyitottak, áru volt bőven, tömegek az utcán, órák nélkül. Tehát Boncz Géza viszonylag nyugodt körülmények között született meg.

Köszönöm, kedves Mészáros úr, hogy mindezt megírta, méghozzá szinte Géza stílusában. Boncz életművében az óra főmotívum, például ír egy órásról, akihez akkoriban belépett egy orosz katona, és az illető azonnal tudta, hogy ütött az utolsó órája. Egy ideiglenesen itt állomásozó kolléga pedig később azzal dicsekszik a kocsmában, hogy a fedeles óráját még a nagyapjától kapta, meg is mutatta, hogy bele van gravírozva: gróf Apponyi Adalbertnek a főkormányzó úrtól.

S azt is köszönöm, hogy közreadhatunk egy újabb nagybányai adalékot, írók, festők, kormányzók után. Levelét az 1909-ben ott járt Szindbád írójának a szavaival fejezi be:

A csillagok csodálatosan ragyogtak Nagybánya felett. Közel az öreg tornyokhoz, közel a földhöz, mert a csillagtestvérek itt jártak, itt járnak, és az ég lámpásai ezért világítják meg szívesen a bányai tájékot.

A MÉDIA FOGLYAI
Bálványoson Orbán elmondta, hogy a túlzás eszközével a rendszerváltás után általában minden politikus élni próbált, ebben az is közrejátszott, hogy a politika kénytelen volt alkalmazkodni a média világához. Az azonban megengedhetetlen, hogy egy politikai erő a választások előtt baloldali utat jelöl meg, majd a választások után jobboldali irányt vesz.

Ez tényleg megengedhetetlen, szerencsére csak egy ilyen esetet ismerek, a kilencvenes évek közepéről.