Csatorna töltelék - 2006/15

„Az Antall-kormány legtisztább embereként Horváth Balázs a taxisblokád idején nem lövetett a tömegbe, holott oka lett volna rá” - idézi fel a Népszabadság Duray Miklós szép gondolatát, mellyel az egykori MDF-es temetésén lepte meg az egybegyűlteket, és bizony, csak bólogatni tudunk mi is erre a megállapítására, hiszen mindannyian ugyanezt gondoljuk.

Ha lövetni kell, akkor lövetni kell, csak a legtisztábbak, a már-már szentek képesek ilyenkor megálljt parancsolni viszkető tenyerüknek, csak a Horváth Balázshoz fogható politikusok fékezik lövethetnéküket.

Ez az írás nem Horváth Balázsról szól, mint ahogy Duray Miklósról sem. Csak a miheztartás végett dobtam ide ezt a mondatot, hogy lássuk, mit tesz az állandó stressz a kisebbségi politikussal, hogyan téveszt valaki szerepet, és változtat egy temetést tragikomikus önfényező fesztivállá.

Ez biztos azért van, mert a gyerekek sok tévét néznek, a tévében pedig rengeteg az erőszak, aztán amikor felnőnek, elég könnyen találnak okot a lövetésre. Szerencsére nem mindegyikükből lesz kisebbségi politikus, de ettől még a veszély valós - nézessünk a gyermekeinkkel szelíd magyar mesefilmeket vagy ismeretterjesztő csatornákat, ha már nem tudjuk levakarni őket a képernyőről.

Én például Animal Planetet bámultam az elmúlt napokban, és annyit, de annyit tanultam a rókamangusztákról, hogy megfoghatatlan vagyok a tárgykörben, álmomból felverve is köpöm az adatokat róluk.

A rókamanguszták például sohasem lövetnek, de ami még jobb, sohasem mondanak hülyeségeket temetéseken, viszont szép lyukakat ásnak, ahová beköltöznek.

Ez persze finom csúsztatás, az igazság részleges kibontása, mert néztem hetvenes évekből származó kínai kungfu-filmeket is, főleg Hongkong, mondjuk, de ott is kínaiak élnek, akik nehezen bocsátanak meg a japánoknak, ami részben érthető.

Sikerült hozzájutnom például a Nagy harc címet viselő alapműhöz, melyben végre eltalálták az arányokat, és a kilencven percből hetvenet verekedéssel töltenek, tízet üldözéssel, a maradékon pedig osztozik a szerelmi szál és a stáblista.

Ebben az alkotásban a kínaiak nem használnak tűzfegyvert, csak a japánok, persze ők nyakra-főre, állandóan lövöldöznek, de a kungfu ellen semmit sem tehetnek, pedig még kínaiakat is bevetnek kínaiak ellen.

A kínai Herkules című filmnek ugyancsak a japán-kínai konfliktus áll a középpontjában, és mondanom sem kell, megint a kínaiak győznek, ami némileg ellentmond a történelemnek, de a Tenkes kapitányában is csak részlegesen bontja ki a rendező az igazságot, a labancok végleges győzelmét, a hangsúlyok finom áthelyezésével Zenthe Ferenc úgy kerül ki a konfliktusból, mintha azóta is kuruc kormányok váltanák egymást a Parlamentben.

Mivel a lakásban nincs gyermek, én pedig már megszilárdult személyiséggel rendelkezem, úgy gondolom, ezek a filmek nem árthatnak nekem, aztán persze, ki tudja, hogyan reagálnék olyan kiélezett helyzetben, amikor a lövetés, illetve a nem lövetés a kérdés...

Legutóbb Mécs Imre érintette a forradalom, azaz a lövetés - nem lövetés problematikáját nagyívű beszédében, midőn felolvasta az 1956-ot méltató beszédét valaki másnak, aki amerikai. Hallgattam, ahogy felolvas, és a rám törő ájulásszerű álmosság ellenére gondolkodni próbáltam, majd felsikoltani, figyelmeztetni Mécs képviselőt, hogy ne olvasson fel dögletesen unalmas beszédeket, egy dögletesen unalmas beszéd keretében, mivel így dögletesen unalmassá teszi 1956-ot. Arra is szerettem volna a képernyő elől felhívni a figyelmét, hogy ne nyaljon George Duplavé Bushnak, mert teljesen értelmetlen, de a tévénézés egyirányú folyamat, ezért sohasem fogja megtudni, mitől unatkoznak körülötte az emberek.

A legújabb hírek szerint Arnold Schwartzenegger is méltatta 56-ot, ami ugyancsak elkerülhető lett volna, de most már mindegy, csak azért kell könyörögnünk, nehogy elhatalmasodjon ez a kórság a világon, és a U2 is írjon forradalmunkról egy számot, mert azzal vége is, tanulhatunk csárdásozni, mivel tömegesen jönnek hozzánk az érdeklődők, és megkövetelik.

Zárójelben ( ) jegyzem meg, ha nem csak a képernyőt bámulnám, hanem - teszem azt - kinéznék az ablakon, tapasztalhatnám, hogy a téma tényleg az utcán hever, mivel a napokban éppen itt vertek meg szorgalmas szkinhedek egy franciául beszélő fiatalt, levezetve a tételt a „vesszen Trianon!”-tól egészen odáig, hogy vasrudakkal ismerkedjenek.

Annyi köze azért van a tévéhez a dolognak, hogy éppen meccset néztek a közeli Millenárisban a srácok, én pedig azért nem láttam az esetet, mert szintén meccset néztem, a labdarúgó-világbajnokság keretében, ami erősíti a népek barátságát, és közelebb hozza egymáshoz az embereket.

Reménykedjünk, hogy amennyiben a sors szeszélye folytán nekünk löknék az Európa-bajnokság megrendezését, a franciák nem jutnak be. Lesz elég bajunk nélkülük is.