Erkölcsös tömegközlekedést

Klímaügyi megjegyzések

Nem elég, hogy alkalmatlan, ostoba bírók garázdálkodnak a vébén. Nem elég, hogy megroggyantak a makroszámaim, és az elemzők gondterhelt arccal vizslatják a tőzsdeindexet, és a dohányzásra kijelölt helyeken kis csoportokba verődve a leminősítésről pusmognak, mint az orvosi konzílium egzotikus betegség láttán.

Nem elég, hogy még az sem pontosan világos, hogy válság van-e vagy csak válságkezelő lépések.

Nem elég, hogy kibillent az egyensúlyom, miközben azt próbálom megértetni veletek, kedves, felnőni nem akaró, felelőtlen létformák, hogy az még nem hazugság, ha nem bontom ki a teljes igazságot. Az valami egészen más. Szférák morálja ütközik itten. Ami a köznapi szférában erkölcstelen lenne, az engemet körülvevő szférában csupán szükségszerű korrekció. Nem kell mindent bevenni. Pláne nem azt, amit mondunk. Hiszen nem feltétlenül azért mondjuk, mert igaz lenne. Néha csak azért mondjuk, hogy edzésben tartsuk a szánkat. Vagy mert rákényszerítenek, hogy mondjuk. Rákényszerít a közeg.

Mert a közeg olyan, hogy az ember néha olyat is mond, ami addig igaz, amíg ki nem bontják. Mert onnantól kezdve már nem igaz. Nem is hazugság, ugyan. Hanem... valami más. Mint a műtrágya, olyan: ha lenne elég jó minőségű szar, nem használnánk a műtrágyát. Ezért mondunk olyat néha, ami nem egészen úgy van. Vagy egyáltalán nincs úgy. Ezt nektek is éreznetek kell. Hogy amit mondunk, annak fele sem tréfa. A másik fele meg nem igaz. Ettől még nem szeretünk hazudni. Nem is szoktunk soha. Legfeljebb ha úgy lesz jobb mindenkinek. A mindenki érdekét tartjuk szem előtt. Néha annyira közel tartjuk a szemünkhöz, hogy belefejelünk a falba. Aztán nem kell csodálkoznotok, ha a bizalmi indexetek mélypontra zuhant, és tízből hat porcikátok rosszabbra számít. Avval a fennmaradó néggyel persze egyáltalán nem törődtök. És ez fáj nekem. Igaz, nem annyira, amennyire fájhatna. Vagy amennyire nektek fog. Minden önmagában is elég lenne.

Erre föl itt van a szörnyűséges békávés helyzet is.

Ami önmagában is rettenetes kérdéseket boncolgat. Elképzelni sem tudom, hogy éli túl ezt a nemzet. A megoldás még csak nem is körvonalazódik, pedig erre igazán oda kéne figyelni: az ókorban nem egy civilizáció tűnt el azért, mert az uralkodó osztály nem tudta kezelni a tömegközlekedésről szóló vitát. A rabszolgáknak persze eszükbe sem jutott, hogy megnyilvánuljanak. Mi is hallgatunk.

Holott nem kisebb kérdéseket kellene tisztázni végre, mint hogy száguldoznak-e a régi villamosokkal a villamosvezetők. Illetve bekapcsolják-e a klímát a buszsofőrök.

Kész csoda, hogy még nem reagált a tőkepiac, és nem indult el nagymértékű spekuláció a forint ellen. Aminek az a kellemes mellékhatása lenne, hogy így végre még drágább lenne a nyaralás.

Az persze cseppet sem meglepő, hogy ez a hitvita eddig nem volt ennyire heves. Ilyen horderejű kérdéseket egyébként is csak nagy, átfogó, kiigazító reformok idején lehet folytatni. Egyébként kuss van vagy a menetidő dünnyögő bírálata.

Van, amiről mindenki inkább hallgat. Eltemeti a kollektív tudatalattiba, a sárkányok, a tollaskígyók és az apakomplexus mellé. Ki szeret arról beszélni, hogy rettegett a száguldó villamoson? Még saját magamnak sem merem bevallani, hogy gyáva vagyok. Diadalittas mosollyal állok a huzatban, nemtörődöm testtartással, miközben belül rettegek. A kapaszkodástól kifut a vér az ujjaimból. Egyszer pedig úgy elszáguldott mellettem egy villamos, hogy csak a következő megállóban értem utol.

A buszokon pedig meleg van. Melegebb, mint kint. Mégis inkább buszozunk, mert gyaloglás közben nem tudunk üvöltve beszélgetni és hangosan zúgni, egyszerre. Azért van meleg, mert nem kapcsolják be a klímát. Vagy mert elromlottak. Vagy mert nincs is. Azokba utólag beszerelik. Hogy aztán a kigyulladt buszokon a tűzoltóság gyakorlatozni tudjon.

Komcsik! Tessék a klímát bekapcsolni!

Különben az utcára lesz vonulva. Különben senki a helyén nem marad.

Kit érdekel, hány államtitkár van? Kit érdekelnek az áfakulcsok? Kit érdekel, erkölcstelenségből hazudtak-e, vagy muszájból. A klíma, az működjön.

A járműveken uralkodó állapotok jól jellemzik Magyarország mai állapotait. Csak még arra nem jöttünk rá, hogyan.