Győzelem, Adolf!
Megyesi Gusztáv
2013. 11. 27. · Hócipő 2013/24
Női kézilabda-rangadó volt Békéscsabán. Ezt onnét is tudni, hogy a hazai szurkolók egy jókora vásznat feszítettek ki a sportcsarnokban „Veled vagyunk, Csatáry Laci” felirattal, mire az örök rivális debreceni ultrák talpig fekete serege a jobb hangulat végett azt skandálta, ki-ki karját a mennyezet felé lendítve, hogy „Sieg Heil!”.Negyven rendőr mindezt nézte. Sokan egyből a nyár végi Fradi-MTK futballmeccsre gondoltak, amikor a zöld-fehérek ultrái „In memoriam Csatáry László” feliratot mutattak fel a magasba a köztévé operatőrének nagy örömére, mégpedig abból az alkalomból, hogy a zsidók deportálásában annak idején jelentős szerepet vállaló egykori kassai rendőrparancsnok elhalálozott.
Ám Békéscsabán kiderült, hogy nem erről a Csatáryról van szó. A csabai drukkerek nem az egykori rendőrparancsnokra gondoltak, hanem hasonló nevű barátjukra és szurkolótársukra, aki együtt járt velük meccsre, ám aztán családi problémák miatt hajléktalanként kórházba került; neki kívántak jobbulást. Mit lehet erre mondani? A békéscsabai klubvezetők meg a kivezényelt rendőrök is majdnem abba a hibába estek, hogy levetetik a transzparenst, már csak a klub és a város jó hírnevének megőrzése végett is. Jó, hogy nem tették, mert akkor most hajléktalanellenességgel vádolnák őket. Innét már magától értetődő volt, hogy a debreceni Sieg Heil! kórus is zavartalanul zenghetett, ami nyilvánvalóan nem a közismert náci köszöntést fedte, hanem egy Zigi nevű debreceni szurkolónak szólt, aki erős meghűlés miatt nem tudott eljönni a csapattal, pedig mondták neki társai a legutóbbi meccsen, hogy ha nem veszel kabátot, Zigi, megfázol, aztán lám, ez lett belőle, Zig, hej, hej.
Egyébként a kötekedők is megszólaltak, s azt furcsállták, hogy a szomorú sorsú Csatáry Lacit miért nem a becenevén, Csutaknak szólították a társai, amikor mindenki így ismeri a városban; nem véletlen, hogy annak idején, a 2006-os Szabadság, illetve Kossuth téri forradalom nagyszerű vezéreit is ragadványnevükön ismerte meg a nagyközönség, úgymint Debil vagy Satu. Igaz, hívhatták volna őket úgy is, hogy Sieg meg Heil, ám akkor még nem tartott ennyire előre Magyarország, mint ma.
Plusz a szurkolók elidegeníthetetlen joga, hogy úgy szólítják egymást, ahogy akarják. Csak a közvélemény rosszindulatú része gondol állandóan nácikra, nyilasokra, az ember már a felebarátja nevét se festheti fel a transzparensre, mert azonnal hátba támadják.
A lehetőségek szerencsére korlátlanok. Mi magunk is utánanéztünk, hogy mit lehet tenni, mi az, ami még megengedhető, akár rigmus, akár transzparens formájában. Azt gondoljuk például, hogy Hitleren és Eichmannon kívül éltek még e földön becsületes, jóravaló Adolfok is, sőt világhírességek, hogy most csak Gusztáv Adolf svéd királyt, a vérünkből való Fényes Adolf festőművészt, vagy éppenséggel Adolf Zukort, a Paramount Pictures magyar származású alapítóját említsük, úgyhogy nehogy már a sok bunkó belekössön egy „Veled vagyunk, Adolf” feliratú táblába. Gondot inkább abban látunk, hogy vannak nekünk Csatáry Lászlónál jelentősebb és kedvesebb ismerőseink is. Példának okáért a Bár-dos-sy rigmus nyilvánvalóan nem Bárdossy Lászlót, a kivégzett miniszterelnököt takarja, hanem Bárdossy Péter történészt, családfakutatót, miként az Imrédy név se legyen már tabu, sőt Szabadbattyánban dolgozik egy Imrédi és társa nevet viselő kft. baromfitenyésztési profillal. De például az „Éljen Jaross testvérünk” kiáltással sem Jaross Andort, a deportálások egyik főalakját, egyébiránt a Fradi volt elnökét ünnepli a közönség, hanem Jaross Tamást, Matolcsy György volt miniszteri biztosát, aki korábban ráadásul a Metró áruházláncnál dolgozott, ahol mi magunk is szívesen vásárolunk. Arról nem is szólva, hogy az „Éljen Szálasi” rigmus is kizárólag a Pomáz magasságában elhelyezkedő Szálasi-szigetre vonatkozik, hogy miért nincs ott is nyáron könnyűzenei fesztivál.
Ám ha csak a ma sokat vitatott Horthynál maradunk, akkor sincs probléma. A nemrég afrikai magyaroknak eladott Sólyom Hungarian Airways volt kisebbségi tulajdonosát Horthy Andreának hívják, úgyhogy az „Éljen Horthy!” felirat egyértelmű utalás arra, hogy a szurkolók szeretnék, ha megint Horthy Andreáé és az Interpol által körözött Welsz Tamásé lenne a légitársaság. S egyáltalán, ezek az állandó félreértések. Volt szerencsénk kint lenni néhány meccsen, így magunk is igazolhatjuk, hogy mennyit tud ártani a rossz akusztika. Mikor például egy feketeinges ultracsoport rázendített kedvenc rigmusára, egész szektorok hallották úgy, hogy „Avanti, avanti, Benito Mussolini”, holott az ultrák ultrái csak azt kiáltották, hogy „Szervusz, Kalap!”, így emlékezve a korán elhunyt népszerű frutti -árusra, csak a hang megy ilyen hülyén körbe a stadionokban.
Hanem itt most már nem szabadna megállni. A puding próbája az evés, mégpedig egyenesen a Parlamentben. Ki kellene sürgősen próbálni, hogy ha egy „Fideszes fiúk! A nő verve jó!?” feliratú transzparens felmutatása festett monoklival a szem alatt százharmincezer forint büntetést ér, míg egy jobbikos képviselő első ízben megejtett zsidózása ötvenezer forintba, másodszor megejtett zsidózása hetvenezer forintba kerül, akkor Csatáry László éltetése a parlament üléstermében az erre hajazó „Sieg Heil!” rigmussal vajon mekkora büntetést kóstál Kövér László házelnök felfogása szerint.
Az biztos, hogy még mindig olcsóbban lehet megúszni egy jó heil - hitlerezést, mint ha valaki az asszonyverés ellen tiltakozva önmagának fest a szeme alá monoklit.