Modern idők
Ürmös Zsolt és Varga Ferenc József
2013. 11. 13. · Hócipő 2013/23
Manapság nem úgy megy ám, mint régen, a zord szocializmusban, hogy ültünk a hivatalok cigifüstös levegőtlenségében, és az ügyintéző, ha kedve szottyant, morózus arculattal ki is szolgált. Nincs kemény bürokrácia, nem kell ezerféle nyomtatványt kitölteni, beadni, iktatni, őrizni, visszapostázni. Nem, ma sokkal szebb, barátságosabb, modernebb világban élünk. Az ügyintézés lényegesen egyszerűbb. Akár otthon a székünkben ülve is kényelmesen elintézhetünk mindent. Van ügyfélkapu, ahol regisztrálnunk kell, és ha... ja, nincs internetünk? Hát akkor ott a telefon. Kellemes muzsika teszi feledhetetlenné az élményszámba menő hívást, midőn egy disztingvált hangú magnó mindent elmond... amire senki nem kíváncsi, hadd menjen a számla. Bemehetünk személyesen is, csak előtte ajánlatos időpontot kérni, hogy ne kelljen sorszámot húznunk. Igaz, időpont esetén is kell sorszám, csak akkor még tovább tart a várakozás, mert mások is kértek időpontot ugyanakkorra. Ám most sokkal kedvesebb a pult mögötti dolgozó. Jó, néha kicsit goromba, de ahhoz - valljuk be - mi is kellünk. Meg ő is. De hát nem jobb ez így? Valakinek biztosan!Számos ember vagyok
Hány ember vagyok én? Vagyok alulírott, megbízott, megbízó, aláíró, lakó, tulajdonos, fogyasztó, felhasználó, ügyfél, állampolgár, kérelmező, beteg, elhunyt. Minden titulushoz tartozik egy vagy több hivatal vagy szolgáltató. Ezekhez mind van hatvanféle dokumentum, köznyelven papír, melyeken van hatezerféle szám, ami mind én vagyok. E számokat nekem mind tudnom kell, ha ügyet akarok intézni (illetve akar a halál, csak ugye muszáj), és ha tón üzemmódról hívom őket, vagy ha online akarok szexuálni az adott szervvel, újabb számokat, jelszavakat, karaktersorokat kell bebifláznom.
Az őrület már gyerekkoromban elkezdődött. Akkor még csak útlevélszámot kaptam. Aztán jött a személyi igazolvány, abban már két szám virított. És onnantól kezdve meg sem állt az egész. Van számlaszámom, kártyaszámom, PIN-kódom, adószámom, tajszámom, a cégemnek is van adószáma, számlaszáma, és van cégjegyzékszáma. Meg mittomén még miféle száma. (Pedig kéne tudnom!) Van ötféle „mérőóra gyári számom”, fogyasztási hely azonosítóm, fogyaszTÓI azonosítóm, ügyfélszámom, és már bele sem merek gondolni, mi várhat rám, ha netán komolyan beteg leszek, vagy amikor majd szociálisan nekem kell elásnom engem. PINkódok, azonosítók, felhasználónevek, jelszavak, IP címek, netes kódok, számlázási karakterkígyók - ez mind-mind én vagyok. A lakó, a bérlő, a tulajdonos, az ügyfél, a fogyasztó, a beteg, az elhunyt. Több számom van, mint a Deep Purplenek.
A különféle adatokat egy papírra leírva őrzöm egy táskában. Nem is a gépen, hogy mások bemásszanak a merevlemezembe, és megtudják az összes olyan számomat, amiket magam sem tudtam még eddig megtanulni. A táska, amiben őrzöm őket, számzáras. Voltam olyan hülye, hogy a számzár kódját is ugyanarra a papírra írtam. Azóta nem tudom kinyitni a táskát.