Kolosy tér, Promenád

Megyesi Gusztáv
2013. 10. 30. · Hócipő 2013/22
Jó is, hogy október 23-a volt a múlt héten, így legalább adódik a hasonlat: annak idején, ötvenhatban voltak annyian november 4-e után a Kolosy téri piacon, mint tíz nappal ezelőtti látogatásunk idején: szinte senki. Azért mentünk a Kolosy térre, mert pár nappal előtte olvastunk egy cikket a Népszabadságban arról, hogy a nemrég felújított Kolosy tér és környéke szinte teljesen üres, nem vonzza az embereket, elsősorban is a piac. A cikket Szalai Anna írta, az egyik legkiválóbb Budapest-értő újságíró; nem a hitelességében kételkedtünk, csak a saját szemünkkel akartuk látni, milyen az, amikor semmi sincs.

Mit mondjunk, sikerült. A nagy semmi persze relatív kifejezés; e sorok írója óbudai volna vagy hatvanhárom éve, nem maradt ki neki a Kolosy tér sem a régi, fedetlen, pléhkocsmás, kofás, Laci uras, sem a már felújított, kilencvenes évekbeli, ponyvával fedett piaci korszakban, akkoriban a piac maga volt az élet. A mai értelemszerűen más. A belső tér akár egy laktanyáé lehetne, olyan tiszta, sehol a földön salátalevelek, elgurult gyümölcs, vagy éppen összegyűrt papír zsebkendő, s hiányzik a piacok jellegzetes zsongása és illata is. Mindössze két zöldségesstand van nyitva csütörtök délben, egy idős asszony almát árul, egy fiatalember egyébként kiváló házisört, barnát is, világosat is, s az egész piacon egyetlen hentes akad, igaz, nála lehet enni sült kolbászt és oldalast.



Ugyanezen a napon az óbudai piacon járva négy helyen reggelizhettünk volna meleg ételt, csülköt, hurkát, gulyás- meg bablevest, a Kolosy téren viszont még savanyúst se láttunk.

Miért van ez? Senki sem tudja. A környéken sorban állnak a házak az Árpád fejedelem útjától a Lajos utcán át a Bécsi útig, aztán fel a Szépvölgyi úton; azelőtt szépen megtelt a piac hétköznap is, sőt az egyik zöldséges asszony, aki másfél órája nem látott vevőt, azt mondja, annak idején csak letelefonáltak a törzsvásárlók, s mire leértek, már be volt nekik készítve az áru.



S mintha a környék is kihalt volna. MOB-pizza, Sprint Fond, Fapados söröző, Íz mozaik, Tök jó falat, Bécsi bisztró, Stereo Chef, Mokka cukrászda, meg persze Chinese bistroo, olvassuk egymás után a feliratokat, hogy most csak az olcsó vendéglőket soroljuk, ahol 690 forintért is adnak menüt. Még úgyahogy a Fapados terasza mutat némi életet, osztrák víz- és gázszerelők markolják a söröskrigli fülét. Túl tiszta, túl kimért minden. Tavalyelőtt húsvétkor indultunk körútra a fővárosban megnézni, van-e még élet Budapesten a locsolás délelőttjén, feltűnnek-e az utcán családok ünneplőben, fiaikat vezető apák kölniillatfelhőben, de nem, a Batthyány tértől a Deák téren át egészen az Örs vezér térig nem volt semmi. Szép, tiszta volt a város és csöndes, az ember akkor eszmélt rá, inkább volna büdös és hangos, ám legalább élettel teli, nem úgy, mint a Kolosy téri promenád is.

Csak nehogy az új futballstadionokkal is így járjon az ország, hogy mindenki elkerüli. Nem véletlen a megjegyzés, hiszen az Óbudai Promenád ékessége a Puskás Öcsi-szobor: a főhős három kisgyereknek dekázik civil ruhában; ahhoz képest, hogy Puskást az égvilágon semmi sem kötötte Óbudához, soha az életben nem lépett ott pályára, csak mulatott itt, megható ezt a szobrot látni.



Az Óbudai Promenád 620 millió forintba került tisztán, ebből az Európai Unió állt 445 milliót. Az önkormányzat 174 milliót fordított önerőből a piac felújítására, korszerű és szép is minden, csak épp a piac lényege hiányzik belőle: eladó és vásárló. Arról nincsenek értesüléseink, hogy az Európai Unió illetékesei időnként nem ülnek-e repülőre megnézni, mi épült meg az általuk folyósított pénzből, csak remélni lehet, hogy erre sem idejük, sem érkezésük nincsen. Ezt is csak azért említjük, hogy el ne felejtsük a rezsiháború lázában, hogy ha valami épül az országban, akkor az egyelőre mind uniós pénzből épül.


A Kolosy tér titkát egyszer meg kellene fejteni. Az a baj a Promenáddal, hogy két zsúfolt utca, a Lajos utca és a Bécsi út közé szorult? A Lajos utcán gyalog végigmenni is életveszély a benzingőz miatt, s még tüdőgondozó sincs a közelben, nem is ül be szívesen senki az utcára néző vendéglátóhelyekre; s hol van már Óbuda büszkesége, a Sípos halászkert vonzereje. Miközben Óbuda más részei teli vannak turistával, kulturális programokkal. A napokban avattak a Városháza előtti Fő téren Szindbád-szobrot, azóta turisták tucatjai fényképezkednek együtt Latinovits Zoltán alakjával. Szalai Anna adatai szerint a Kolosy téren 35 millió forintért hoztak rendbe egy új civil házat, „a civil ház tényleg szép lett, de egy flamencoesten kívül nemigen emlékszem más, sokakat vonzó rendezvényre”.


Lám, nem arról van szó, hogy ellopták a pénzt, lenyúltak belőle, sőt az önkormányzat lakossági unszolásra tette rendbe a katasztrofálisan lepusztult környéket. Óbudának végre értelmes és kulturált polgármestere van, több történt a városrészben a megválasztása óta, mint az elmúlt harminc évben. Érdemes megnézni a Bécsi út 52. szám alatti házat a Wiener optika és a Borászok boltja között, igazi mementó: nem mertük sokáig nézni, félő volt, hogy összeomlik; így nézett ki évtizedeken át a Kolosy tér és a Bécsi út környéke.


Hogy aztán a piaccal mi lesz, arról megoszlanak a vélemények odabent a zöldségesstand előtt is. Sokan arról beszélnek, hogy a piac esetleg csak öt évig működne még, aztán vigalmi negyeddé alakul, azt meg tudjuk, mivel jár. A negyedet még csak-csak el tudná képzelni az ember, a vigalmat már kevésbé. Annak idején azzal indítottuk ezt a sorozatot, hogy nem írunk lepusztult, rossz helyekről, mi csakis szép és jó helyeket mutatunk be. Az Óbudai Promenád a piaccal igen szép, csak épp nem jó hely. Nagyon sajnáljuk.

Fotó: Szebeni András