Vidám, katonai traccsparti
Megyesi Gusztáv
2013. 10. 30. · Hócipő 2013/22
Amikor elutaztam pár napra külföldre, még úgy volt, hogy az október 23-i Békemenet egy „élő nemzeti konzultáció” lesz, amelyen − Csizmadia Lászlónak, a Civil Országos Fórum (CÖF) vezetőjének szép szavait idézve −, „a résztvevők nyugodt körülmények között beszélgethetnek az ország dolgairól”.Amikor aztán hazaérkeztem, azt láttam, hogy a Hősök terén vidám csevegés helyett nagyszabású katonai díszszemle zajlik, csak Czinege Lajos helyett a nemzet spirituális és fizikális vezetője, korábbi titulusa szerint vezénylő tábornoka tart akkora mozgósító beszédet, amihez képest a tizenkilences kommün „Fegyverbe, fegyverbe!” felhívása szíves invitálás volt egy álmos, vasárnap délutáni teázásra.
Holott minden esély megvolt a világ legbékésebb, egyszersmind legnépesebb párbeszédére. Ötszáz - ezer ember és egy miniszterelnök kiválóan el tud beszélgetni egymással anélkül, hogy egymás szavába vágna, a Hősök terén különösen, amit annak idején kifejezetten erre a célra építettek. A téma mindenesetre adva volt. Elutazásom napján hozták nyilvánosságra a Republikon Intézet legújabb elemzését a magyar gazdaság húzóágazatáról, a futballról. Ebből kiderült, hogy a magyar lakosság négyötöde kifejezetten ellenzi a stadionépítéseket. Jó, ez a négy - ötöd nyilvánvalóan a tavaresi propagandagépezet műve, ám Baja óta tudjuk, hogy a baloldal hazudik, lop és csal, és ha nem ő nyer, akkor szó szerint jelenetet rendez, csak hogy visszaszerezze a hatalmát; sőt nem is hogy visszaszerezze, de egyenesen visszaszolgáltathassa nemzetközi megbízóinak.
Igen ám, de a vezénylő tábornok fennállása óta első ízben fordult elő, hogy a saját hadseregének az 54 százaléka, tehát még az új matematikatankönyvek szerint is a kormányhívők több mint fele mondott ellent a vezénylő tábornoknak a stadionépítés témakörében. Kell-e ennél jobb apropó élőileg konzultálni egymillió emberrel? Remek idő, kétmillió békemenetes, katonai pompa, sőt a vezénylő tábornok, ahogyan az vidám és barátságos kvaterkázások előtt szokás, katonai sorfal és csinnadratta között jelenik meg a színen, ettől jön csak meg a tömegek kedve a vitára. Az ember azt várta, hogy a megjelent hárommillió békemenetes 54%-a jól megmondja majd vitapartnerének, hogy nem akar stadionokat, mire a vezér belátja tévedését, és megígéri a négymillió békemenetesnek, hogy át fogja gondolni a stadionépítéseket.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Azért vagyunk bizonytalanok a Békemenet létszámát illetően, mert évekkel ezelőtt volt már egy nemzeti konzultáció, csak akkor a Kossuth téren, amelyen bizonyos Rákay Philip ceremóniamester, azóta a köztévé intendánsa, kétmillió emberről beszélt. Ami a tér földrajzi adottságait figyelembe véve négyzetméterenkénti négy embert, keresztény testvérek között is gruppenszexet jelentett, de megérte, mert az intendáns azóta kerek egymilliárd forintokat tapsolhat el hétvégenként teljesen érdektelen műsorokra.
Ha akkor kétmillió hívő volt, akkor most volt az hárommillió is, ám vegyük figyelembe a békemenetesek végtelen szerénységét, s mi számoljunk minimum a duplájával, 6, azaz hétmillióval, ami már gyakorlatilag az ország teljes felnőtt lakossága; utoljára egy Fülig Jimmy nevű beugró uralkodónak sikerült az egész néppel konzultálnia.
Ekkora hadsereg a világon nincs. Ezt azért kell megállapítanunk, mert mint már jeleztük, a nemzeti konzultáció a békemenetes szótárban katonai toborzónak felel meg, a vezénylő tábornoknak, a haza mindenesének a beszéde pedig kora hajnali riadónak. „Ha meg akarjátok védeni a mindennapi életetek szabadságát, személyesen kell részt vennetek a küzdelemben! (…) Nincs okunk kapkodni, de lassan és biztosan be kell indítanunk a gépezetünket, hadrendbe kell állítani csapatainkat” és a többi.
Már most mindez rendben is van. A kommunisták, akiket meg kell semmisíteni, mert megint hatalomra törnek, már itt állnak a küszöbön. Illetve már nagyon is küszöbön belül, amennyiben likvidálásuk esetén automatikusan megfeleződik a Fidesz pártvezetése, a kormány személyi állománya és a CÖF, sőt a kommunisták likvidálásával a Békemenet legelső sora egyszerűen megszűnik létezni.
Félelmetes sereg, hol volt ehhez képest Hannibál vagy Napóleon a negyvenezres haderővel, a békemenetesek volumenükben és kultúrájukban még leginkább a Vörös Hadsereghez hasonlíthatók. Már amennyiben ez nem sértő utóbbiakra nézve. A Vörös Hadsereg ugyanis némiképp gyorsabb reagálású alakulat volt, Sztálin parancsa után szinte mindig azonnal megkezdte a kívánt hadműveleteket. A mi békehadseregünk reakciósebessége viszont igen csekélynek mondható. Amikor a Láthatatlan Légióban alarmot hárfáztak, ott is másfél óra után csak-csak kidugta valaki a fejét a sátorból, hogy ki hangoskodik hajnalok hajnalán, a vezénylő tábornoknak viszont októberben kell riadót fújnia ahhoz, hogy az áprilisi választásokon elkapják a kommunistákat a megbízóikkal és amatőr filmes hadosztályaikkal együtt.
Egyébiránt volt már a történelemben egy ember, aki szintén párbeszédnek, ha úgy tetszik, nemzeti konzultációnak fogta fel találkozását a tömegekkel. Pinochetnek hívták, ám ő, miután elfoglalta az elnöki palotát, nem sokkal utána kiterjesztette a konzultációt a nemzeti futballstadionra is, aminek legpregnánsabb jele a kivégzőosztag megjelenése volt. Amit csak azért említünk, mert a mi vezénylő tábornokunk nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunisták, ha tehetnék, most közéjük lövetnének. Ez a veszély Pinochetnél is fennállt, ám ő olyan nemzeti traccspartit tartott, hogy erre még egy százalék esély sem adatott meg.