Tanya csak egy van!
Varga Ferenc József
2013. 11. 12.
Talán nekünk is el kéne mennünk egy pályázati tanácsadóhoz, és mi is kapnánk 226 millió forintot tanyaprojektre, mint Rogán Antal budapesti V. kerülete. A Vidékfejlesztési Minisztérium nemrégiben hirdette meg tanyaprogramját, melynek keretében három és fél milliárd forintot osztanak szét, hogy fejlődjenek a tanyák és az aprófalvak. Meg a belváros. Nem kell gúnyolódni! Tessék megkeresni azt a pályázati tanácsadó céget, melynek egyik munkatársával a Hócipő riportere is elbeszélgetett!
Hócipő: Kedves uram, mi a Hócipő újság számára szeretnénk elnyerni némi támogatást...
András: Hol van jelenleg a szerkesztőségük?
Hócipő: Budapesten...
András: Nem jó, erre a Belváros-dologra most nagyon rárepült a sajtó, vigyázni kell, szem előtt vagyunk. Szóval lehet szó támogatásról, de ehhez először ki kell vinnünk az egész műhelyüket valahová vidékre. Legyen mondjuk...
Hócipő: Kitalálom: Felcsút.
András: Nem... nem egészen. Nem rossz, de sajnos ott most a kisvasút épül, meg egy dubaji szálloda másolatát is oda tervezzük... de mit szólnának, mondjuk Alcsútdobozhoz?
Hócipő: Végül is... Csak egy pár papundeklidoboz is kelleni fog a cuccainknak. És akkor kapunk valami támogatást?
András: Mi az hogy! Mondjuk a tanyafejlesztési program keretében kapnak egy istállót, egy disznóólat, egy kacsa-tavacskát, tyúkólat...
Hócipő: És hol fejleszthetnénk az online-felületet? Vagy hol tördelnénk?
András: Még a kecskeólban is lesz jó minőségű wifi, a gémeskutak oldalán meg lesznek USB-csatlakozók is. Egy igazi modern tanyán szerkeszthetik a lapjukat. Csak bizonyos szerzőiket nem fogjuk kérni, de majd adunk helyettük másokat. Nagyon jókat ír például a szintén alcsúti Béla. Ő a helyi kocsmáros. Olyan sztorijai vannak, hogy mindenki azokon röhög. Maguk lehozzák, és az egész országba eljut. Ez csak megér maguknak 300 millió önrészt...
Hócipő: Hát... csábító... de átgondoljuk. Mennyibe kerül egy ilyen tanácsadás?
András: Maguknak ingyen van, de ezt ne írja le!
Hócipő: Jó, nem írom le.
András: Amúgy egy-két millió. Nem vagyunk mi rablók. A pénzek menjenek csak a vidék fejlesztésére, az emberek jólétének megteremtésére.
Hócipő: Igen... egyetértünk... Számíthatnak-e még budapesti kerületek némi pénzecskére a tanyaprogram révén?
András: Hogyne! Ahol sok parasztot, marhát, és disznót látunk, ott látunk némi fantáziát, és akár aprófalva is lehet a kerületből. Van például egy zuglói rokonom, ő most költözött fel Pestre. Annyira képtelen az életmódváltásra, hogy traktorral jár bevásárolni meg bicskával eszi a gyrost. Nem tehetem meg, hogy teljesen elszoktatom. Biztosítani kell neki, hogy otthon érezze magát.
Hócipő: Olyat nem lehet, hogy egy tanyából például kisvárost építenek?
András: Már miért ne lehetne? Most is megkeresett engem a Zsolti, ő egy kedves barátunk, és nagyon szeretne feljutni legalább Felcsútig, úgyhogy elkezdtük, ami a Volt egyszer egy Vadnyugatban is ment.
Hócipő: És pedig?
András: A felcsúti kisvasutat kivisszük egészen az ő tanyájukig. Ott lesz az egyik állomás. És ha ott az állomás, ott lesz kocsma, nemzeti dohánybolt, cébéá, ótépé, kormányüdülő, stadion, katedrális, és persze Nyírő József-szobor.
Hócipő: Óriási! De vannak olyan tanyák, aprófalvak, ahol még se közmű, se utak... velük mi lesz.
András: Jöjjenek el hozzánk, és kitalálunk valamit.
Hócipő: Na de hogy jöjjön el ilyen helyekről valaki, ha egyszer se út, se közlekedés, neki meg csak egy szamara van?
András: A Felcsút Express hamarosan minden tanyára eljut, az egész országot behálózza.
Hócipő: És hol lesz a végállomása?
András: Budapest egyik tanyáján, a Nyugati pályaudvaron.