Az örömök évadja

Ürmös Zsolt és Varga Ferenc József

2013. 09. 18. · Hócipő 2013/19

Iskolába megy a gyerek, juj de jó! Okosabb lesz, nagyobb lesz, vigyáznak rá, barátkozik, szocializálódik, majd hazajön, és mesél apunak és anyunak (igaz, olyan éjféltájt). A tanárok is alig várták már, hogy megkezdhessék a tudás és az erkölcsösség magvainak elhintését a gyermeki agyak és lelkek képlékeny termőföldjébe. És mostantól nem kell félnünk, hogy a gyerek elkallódik, hiszen rendőr vigyáz rá, s ha netán kiszökik (hogy esetleg ennivalót vegyen magának valahol), az egyenruhás bácsi akár a lábánál fogva, a földön húzva is visszapasszírozhatja az imposztorkodó purdét. De miért is menne ki, ha az iskolában van meleg étel? Nem a pancs, amit otthon anyu kotyvasztott, hanem amire be lett fizetve! Nem kell olyan válogatósnak lenni. A napi edzés és meditáció majd helyrerakja a legrenitensebb családokat is. Apu-anyu dolgozik, a gyerek iskolában, napi 6-8 óra már elsőtől, hit, erkölcs, sportosság, egészséges étrend, nemzeti tankönyvek, és megbecsült, stabil életű pedagóguskar - ilyen a szép új világ.

A szenvedő alany -
beszélgetés egy tanulóval

HÓCIPŐ: Szia! Ma meddig vagy?

KISLÁNY: Torkig.

HÓCIPŐ: Délután négyig bent kell maradni?

KISLÁNY: Nekem hatig, mert büntiben vagyok.

HÓCIPŐ: Mit csináltál?

KISLÁNY: Én semmit. Anyukám, aki tanár, aláírta a Hoffmann Rózsa elleni tiltakozó petíciót.

HÓCIPŐ: És meddig vagy büntetésben?

KISLÁNY: Hát azt nem tudom, de 2014 tavaszáig biztos.

HÓCIPŐ: Van kedvenc tantárgyad?

KISLÁNY: Van, csak az most átkerült délután 3-ra. Mert kettőig erkölcstan- meditáció- testnevelésórák vannak, meg családtervezés, meg ilyenek.

HÓCIPŐ: És melyik ez a kedvenc tantárgy?

KISLÁNY: Hát az angol meg a biológia.

HÓCIPŐ: És a tanáraitok szerint ezek nem fontosak?

KISLÁNY: Az ofőnk azt mondta, hogy az angol nem lényeges, mert úgysem biztos, hogy az Unióban maradunk, meg hogy úgysem megyünk külföldre, mert magyar embernek itthon a helye.

HÓCIPŐ: És mi baja a biológiával?

KISLÁNY: Szerinte amit a tudomány mond, azt egy szűk érdekkör hazudja, és emiatt haszontalan.

HÓCIPŐ: Ebédelni mész?

KISLÁNY: Igen, de pszt!

HÓCIPŐ: Ezek szerint nem a menzán eszel.

KISLÁNY: Nem, a tornaöltözőben. Sokan eszünk ott, csak a tanárok nem tudják.

HÓCIPŐ: Nincs pénzetek a menzára?

KISLÁNY: Pénzünk még van, gusztusunk nincs.

HÓCIPŐ: És mit esztek?

KISLÁNY: Én anyu termoszában hoztam meleg levest, meg van sütemény is. De arról végképp nem szabad szólni, mert büntetnek érte! Állítólag egészségtelen.

HÓCIPŐ: A menzán mit adnak?

KISLÁNY: Nem tudjuk.

HÓCIPŐ: Akkor honnan tudjátok, hogy rossz?

KISLÁNY: Mert láttuk. Borsófőzeléknek mondták, de nem értettük, hogy az miért kávébarna. Meg volt eperleves is. Úgy nézett ki, mint egy jó borsófőzelék.

HÓCIPŐ: Ha senkinek nem tetszik ez az egész, miért nem tesznek ellene?

KISLÁNY: Tesznek, csak nem ellene. Rá.