Egy Pál utcai lány
Trunkó Barnabás
2013. 09. 18. · Hócipő 2013/19
K. Imola örömlány reálisan feltérképezte a helyzetet, és arra a következtetésre jutott, hogy a kormány nyilvánvalóan hadat üzent a két legősibb foglalkozás művelőinek.A bankároknak már annyi, ezért most ők következnek!
A kormány persze - nem tudni, honnan származtatott proletár lendülettel - elsősorban a profitnak üzent hadat. Pedig a profitra nem kellene haragudni, a profittal csak akkor van baj, ha nincs!
K. Imola türelmesen végighallgatta a nemzetközi közgazdász körökben is elismert Rogán Antal lehengerlő érvelését arról, hogy például a közműveknek nonprofit módon kell működniük. Imola - kiterjesztő értelmezéssel - saját iparát is közszolgáltatásnak minősíti. Tanulmányozta a belvárosi polgármester azon eszmefuttatását is, hogy ha már elkerülhetetlenül profit keletkezik, akkor azt nem szabad lenyúlni, hanem vissza kell forgatni a vállalkozásba.
Próbálta az intelmet lefordítani saját vállalkozására, de nem tudott vele mit kezdeni. Egy kormányhoz közel álló elemző - régi kuncsaft! - azt javasolta neki, hogy például a keletkezett extraprofitból csináltasson magának még egy keblet. Pályája során gyakran találkozik perverzióval, de ezt az ötletet valahogy nem tudta a magáévá tenni.
Imola már nehéz napokat élt meg a hazai piacon, a rezsicsökkentés is érzékenyen érintette. Elsősorban nem az, hogy egy komplettért ma már csak 10 százalékkal kevesebbet kérhet, hanem főleg az, hogy ezt még az általa kiállított számlán is fel kellett tüntetnie, a szolgáltatás tényleges díjától jól elkülönítve. Irigyelte is azokat a kurva taxisokat, akik a választások előtti látványossá kommunikált csökkentések helyett kilobbizták maguknak a fuvardíjak radikális felemelését.
Imola sajnos beleesett a hitelcsapdába is, bár váltig bizonygatja, hogy őt nem kúrták át a szerződés aláírásakor, viszont azt kifejezetten nehezményezte, hogy nem engedték meg neki a tartozás svájci frankban való végtörlesztését, pedig a nemzetközi orvoskongresszus idején az egész helvét delegáció nála relaxált.
Arra is gondolt, hogy külföldre teszi át a székhelyét, de az amszterdami piac telített, az itáliai erősen szezonhoz kötött, dubajozni meg nem akart, amíg valaki le nem rendezi ezt a szíriai balhét.
Arra is gondolt, hogy új alapokra helyezi a vállalkozását, és a kéglijére kitesz egy táblát, hogy: „Itt hamarosan Nemzeti Kupleráj nyílik!”, de az ötletet már ellopták mások.
Végső segítséget jelenthetne neki a magáncsőd intézménye, lelki szemei előtt már sorban álltak nála a hitelezők, és ő mindegyiket kielégítette.
K. Imola végül úgy döntött, hogy feladja az ipart. Végkielégítéséből csináltatott magának egy decens kiskosztümöt, és elhatározta, hogy ezután politikus lesz.