Legyünk büszkék!

Ürmös Zsolt és Varga Ferenc József
2013. 09. 04. · Hócipő 2013/18
Nem kis teljesítmény, hogy sikeresen kizavartuk hazánkból a világ uzsorását, a szűk érdekköröket szolgáló nemzetközi rablót, tolvajt, a gaz IMF-et. Jöttek ide állandóan tárgyalgatni, hogy „így fizessük vissza, ami az övék, meg úgy...” Visszakapták a pénzüket, „oszt jónapot”! Legyenek boldogok vele, menjenek, amerre látnak! Magyarország végre megszabadult a tehertől, amit a „bukottbaloldalzelmúltnyolcévGyurcsány-Bajnaifelelőtlenszélsőségesnemzetellenes” politika a nemzet vállára tett. Erős nép vagyunk, kibírtuk, s legyőztük a sunyi ellenséget! S hogy mi vár ránk e csodálatos teljesítményt követően? Jutalom, ami ilyenkor a győztest megilleti: szabadság, anyagi függetlenség, jólét. Olcsóbb lesz minden... hiszen már most az! A megszorítások a múlt emlékei, dübörög a gazdaság, s ezt a kisember is érzi. Meg is kérdezi: „ki volt az?”. Mert a kisembernek mindig bűzlik valami, mindig elégedetlen, sosem jó neki semmi. Pedig örülhetne, hogy nincs itt az IMF, s közben alig pár fillér a rezsi, a bankok meg majd belefulladnak a sok kisadóba, amit a kormány a zemberek védelme érdekében kivetett rájuk.



A megingathatatlan

Kasszánál fizet egy láthatóan „kormány-fan” vásárló. Hogy kedveli a jelenlegi nómenklatúrát, bizonyítja a két újság, amit kosarába tett, a mellén lévő címeres kitűző, valamint maga a gójmocis közért, ahová bejött vásárolni. Van neki Erzsi-kártya is, azzal virít, de láthatólag nem elég, még egyszer be kell nyúlni a pénztárcába. Ha a héten megint jön, valószínűleg már a tárcában levő pár darab ezres megy a levesbe. De az úr arcán konzervatív büszkeség ragyog, a hazájára büszke polgár tartásával távozik a pénztártól, s kezdi el szatyrába rakosgatni a hazai(?) termékeket. Magamat egy jobboldali lap munkatársának hazudva meginterjúvolom a férfiút, akit nevezzünk mondjuk Csabának. (Az olyan hazai.)

CSABA: Maguknak bármikor szívesen nyilatkozom.

VFJ: Köszönöm. Gondolom, örül.

CSABA: Minek?

VFJ:
Hát annak, hogy visszafizettük az IMF-hitelt?

CSABA: Mi az hogy? Pezsgőt bontottam.

VFJ: Nem volt drága?

CSABA: A pezsgő? Hát... mi nem az? A kommunisták miatt van így!

VFJ:
Miért jó, hogy nincs IMF-hitel?

CSABA: Hogy lehet ilyet kérdezni? Gondoljon csak bele: nem élősködik rajtunk senki!

VFJ: A tőzsdét nemigen dobta fel a hitel-visszafizetés híre.

CSABA: Tőzsde! Mit számít az? Ott is csak „azok” vannak. Tudja, kikre gondolok!



VFJ: Elemzők szerint újabb megszorító csomag jöhet, emelkedhetnek az árak.

CSABA: Az, hogy többet tegyünk a közösbe, nagyon is helyénvaló! Ha mindenki csak magára gondolna, hogy teljesíthetne jobban az ország?

VFJ: Jó, de mi lesz, ha majd kenyeret sem fog tudni venni?

CSABA: Ilyen nem fordulhat elő. A kormány mindig gondoskodik a szegényekről.

VFJ: Sokak szerint egyáltalán nem gondoskodik.

CSABA: Persze, mert most nincsenek szegények.

VFJ: És az a koldus ott a bejáratnál?

CSABA: Az csak egy. És az is jobban él, mint négy éve! És végre szabad magyar ember!