Szabotálnak

Megyesi Gusztáv

2013. 09. 04. · Hócipő 2013/18

Amikor meghallottam a hírt, hogy az egyik általános iskolában szabotázs történt, el nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett. Bedurrant a pedagógusok feje, és példának okáért az énektanár nem tanította be a karénekeseknek az új műsort a megnyitóünnepségre? Esetleg felrobbantották a biológia szertárt, netán a tanárok a Dunába dobták az érkező tankönyveket, hogy ne legyen mit kiosztani a gyerekeknek?

Ám épp az ellenkezője történt. Az iskola nagyon is átvette a tankönyveket, sőt ki is osztotta valamennyit a szülőknek, mégpedig augusztus utolsó hetében, amikorra a hirdetményben megígérte. Ez volt a szabotázs. Ez nem vicc, államtitkár- helyettesi írás van róla. Tudvalevő, hogy nyár közepén az általános iskolások szülei levelet kaptak, miszerint augusztus közepéig be kell fizetniük a tankönyvek árát, hogy azután augusztus utolsó hetében a megszokott módon átvehessék az iskolában. Ám az oktatási tárca Sípos nevű államtitkár-helyettese augusztus 24-én, tehát az utolsó pillanatokban levelet írt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak, hogy a tankönyveket csakis szeptember 2-án, az első tanítási napon szabad átadni a diákoknak, mégpedig osztályfőnöki órán. Az az iskola, amelyik nem így tesz, azaz „a régi rend szerinti logika mentén” adja át a tankönyveket, az szabotálja az új ellátási rendet.

Azt gondoljuk, nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a Sípos államtitkár-helyettes szabotázsfelfogása teljesen új fejezetet nyit a szakirodalomban. Eleddig ugyanis a szabotázsok szabotázsa az volt, amikor a második világháborúban a 18 éves Zoja csat lakozott a partizánokhoz, majd Petriscsevo faluban rágyújtotta az istállót az ott éjszakázó német katonákra. De hol van ez attól, hogy az iskola honlapján megjelelölt időpontban megjelenik az iskolában háromszáz szülő, hogy átvegye a gyerek tankönyveit, az iskolaigazgató pedig átadja nekik, ahelyett hogy a falhoz állítaná valamennyit; nagy szerencséje az igazgatónak, hogy csak szeptember elsejétől lehet őt elvitetni a tantestületbe delegált rendőrrel.

Amúgy az érintett iskolaigazgató alaposan visszaélt nem mindennapi szerencséjével, mármint azzal, hogy egyáltalán tankönyvekhez jutott. E sorok írásakor tucatjával jönnek az iskolai hírek, miszerint pár nappal az évnyitó előtt még nem érkezett meg a könyvszállítmány, illetve hiányosan érkezett meg, illetve megérkezett ugyan, de a szállítók nem hajlandók bevinni az épületbe, lerakják a raklapokat, és a tanároknak kell az utcáról behordaniuk az épületbe. Volt iskola, ahol csak a gondnok tartózkodott az épületben, neki kellett elkezdenie a pakolást, szerencsére el tudott kapni az utcán néhány fiatalabb járókelőt, akit sikerrel befogott a rakodásba.

Mint látható, a hoffmanni tankönyvellátás lényege, hogy a legteljesebb mértékben önerős, és izgató misztikum lebegi körül. A tankönyvszállító cég arra a júliusban föltett iskolaigazgatói kérdésre, hogy mikor tetszenek szállítani, mert akkor a szerint rendelem be az embereket, példás tömörséggel csak annyit válaszolt, hogy valószínűleg augusztusban. Egyik hétfőn vagy kedden, esetleg pénteken, reggel, kora hajnalban, este vagy a Perseidák hullásakor, ahogyan majd alakul. Az oktatási tárca természetesen a liberálbolsevik lobbi hisztériájáról beszél, Hoffmann államtitkár asszony pedig, aki a tanévnyitót valamelyik iskola udvara helyett egyenesen az egri bazilikában tartotta kis névnapi ünnepség keretében, azt mondja, minden a legnagyobb rendben.

Ez így is van. E sorok írásakor száz iskolában csupán azt nem tudják, hogy ki lesz az igazgató, másutt meg azt nem, hogy ki fog tanítani a nyugdíjba rugdalt idős tanárok helyett, s egyetlen iskolában sem tudják, hogy kinek mennyi lesz a fizetése, ám nem ez az érdekes.

Hanem a jövő nemzedék, az óvódások. Mint tudvalevő, jövő szeptembertől már minden három - éves gyereknek óvodába kell járnia. Számítások szerint tizenöt-húsz ezerrel több lesz az óvodás, amiből Hoffmann államtitkár asszony igen helyesen azt a következtetést vonta le, hogy akkor 15-20 ezer férőhellyel többre lesz szükség. Ez még nem okoz gondokat, mert legrosszabb esetben az óvodásokat az addigra megépülő debreceni, felcsúti és szombathelyi stadionokban készítik fel az iskolára az óvónők, akikről legutóbb Klinghammer államtitkár jelentette ki nem túlságosan keresett szavakkal, hogy az óvónők (valamint a védőnők és a falugazdászok) buták, elég nekik két év főiskola is. A hoffmanni gondolat ráadásul világosan kimondja, hogy jövőre nem lesz óvodai helyhiány. Erre már volt tavaly is ötlet, amikor fölmerült: ha megfelezik az egy gyerekre jutó mozgásteret, akkor mindjárt kétszer annyian férnek el. Mostanra annyiban változott a hoffmanni tétel, hogy ha esetleg mégis lesz jövőre óvodai helyhiány, az átcsoportosításokkal áthidalható, ami igaz is, mert ha például Záhonyban sok az óvodás, át lehet vinni őket Ásványráróra, ahol viszont férőhelyből van több.

2014 őszén mindenesetre már senki nem fog az idei tankönyvmizériára emlékezni. Kézcsókom − állít majd be az Őrség valamelyik óvodájába a buszsofőr fuvarlevéllel a kezében −, hoztam egy rakomány gyereket a Viharsarokból. Fölvigyem a szállítmányt az emeletre, vagy elég, ha leteszem a kapuban, aztán maguk majd kiszortírozzák őket?