VIP-ravatal
Para-Kovács Imre
2013. 08. 21. · Hócipő 2013/17
A lapos Föld elméletének és tanának követői meglepően csekély számban változtatták meg véleményüket, annak ellenére, hogy a bizonyítékok egyre csak gyűltek és gyűltek, míg végül már tarthatatlanná vált meggyőződésük. Ők mégis kitartottak, míg meg nem haltak. A helyzet rettenetesnek tűnt, de mint minden, ez is elmúlt egyszer, és a következő nemzedék már nem gondolta azt, hogy bolygónkat négy teknős tartja a nagy semmi közepén, a négy teknős négy elefánton áll, a négy elefánt meg… szóval a négy elefánt is áll valamin. Pedig mennyivel jobban nézett ki ez a Föld-ábrázolás, képzeljük csak el, mennyivel izgalmasabb és látványosabb, mint a tény, hogy semmiben keringő salakon utazunk, konkrétan a semmibe, értelem, cél és világot tartó teknősök nélkül. Mintegy csak mellékesen. Az egész olyan, olyan… szegényes, elkeserítő és átlagos.
Ráadásul a végtelen sem végtelen.
Az első nagy generációváltás után az események lelassulnak, többségbe kerülnek azok, akik megbékéltek a valósággal, de mindig maradnak néhányan olyanok, akik utóvédharcokban lelik örömüket, és egész életüket a védhetetlen védelmének szentelik. A Föld márpedig lapos, aki mást mond, az a csápos zsidó ufó ügynöke, Magyarország nem volt, hanem lesz, mármint abban a szerencsés esetben, ha nem mérgezik tovább az ifjúságot olyan baromságokkal, mint hogy a Föld gömbölyű.
Ha valaki elszólja magát, hogy a Föld tulajdonképpen nem is gömbölyű, mert a sarkoknál kicsit bepunnyad, az egyenlítőnél meg kitüremkedik, szóval nem tökéletesen gömb alakú, hanem inkább nyomott gömb, akkor a lapos Föld hívei felhorkannak: ugye, ugye, ugye?!? Megmondtuk, hogy nem gömbölyű, de senki sem hallgatott ránk, most a háttérhatalom által irányított hülye tudósok is beismerik! Ezt követően előadásokat, zenés- táncos rendezvényeket tartanak, és híveket gyűjtenek. Meg pénzt.
A pénzre természetesen azért van szükség, mert az ügy megkívánja, hogy gyorsan lejussanak vidékre, ha ott történik valami releváns a lapos Föld ügyében. Ezért az Audi.
A Magyar Magyar Nóta Szövetség a helyén van, végzi a dolgát, a Kereszténydemokrata Néppárt őrzi a magyarok erkölcsét, a Magyar Labdarúgó Szövetség gondoskodik a magyarok szórakoztatásáról. (Apró csecsebecse az érdeklődő olvasó számára, hogy az Egyesült Államokban is MLSZnek hívják a helyi szövetséget, pontosabban ott is emelesz-nek ejtik a Major League Soccer rövidítését.)
Mostantól nem tárgyalunk, hanem gólokat lövetünk.
A magyar labdarúgás az ötvenes évek óta nem volt ennyire a politika része, bár azonnal le kell szögeznem, hogy az ötvenes évek labdarúgásának semmi köze a mostanihoz (mint ahogy a politikának sem, bizony-bizony, drága barátaim. Ennek van egy megengedő és egy nem megengedő olvasata, olvasom is szépen, pedig én az író, önök az olvasó, de most szerepet cserélünk).
Hol máshol jelentkezne olya’ naturálisan, letisztultan és kézzelfoghatóan a magyar identitás megélése, mint a meccseken? - tette fel a kérdést a miniszterelnök (magának, mert mástól ő már régen nem kérdez semmit). A háborúban - vágta rá rögtön, de el is vetette ezt a lehetőséget, mert a háború költséges, rossz sajtója van és el lehet veszteni. Háború is lesz - mondta magának -, de láthatatlan ellenféllel vívjuk majd, arra pedig nem telnek meg a stadionok. (Erre sem, erre sem telnek, teszem hozzá, de ami késik, nem múlik.)
Hajrá, magyarok! A nem megengedő olvasat persze az, hogy a stadionok környékéről lehet legegyszerűbben megoldani a verőember-utánpótlást, verőemberekre pedig nagy szüksége van egy ilyen hatalomnak, elég csak az ELTE-re, a debreceni egyetemistákra vagy a Fideszszékházra gondolnunk.
A magyar labdarúgás mindig is a bűnözők, elmebetegek és gátlástalan törtetők játszótere volt, néha eredményekkel, néha eredmények nélkül, de ettől sohasem függött a rajta átfolyó pénz mennyisége.
A szabadság kis terei a létező szocializmusban: a koncertek és a meccsek.
2013-ban magyar labdarúgás nem létezik, mint az anya, aki halott gyermekével él évek óta a lepusztult lakásban, és a borzalmas hír hallatán odasereglő sajtómunkásoknak rezzenéstelen arccal bizonygatja, hogy néhány napja még járkált, de tegnap is mozgatta a kezét.
Egy múmiát etetünk, egy múmiát tömünk pénzzel. Kimegy a kedves vezető és szűk érdekköre a meccsre, a halottat kiteszik elé a gyepre, ők meg szotyoláznak és kiabálnak, hogy hajrá, hajrá!, aztán másfél óra leteltével visszaviszik a kiszáradt tetemet a raktárba, ahol megpróbálják megőrizni állagát a következő mérkőzésig.
Nevetnék, ha nem lenne borzalmas ez.