Badárral a Szigeten
Ürmös Zsolt
2013. 08. 09.
Kezemben a Sziget Fesztiválköztársaság 80-as éveket idéző, bordó színben pompázó útlevelével - ami valójában az idei műsorfüzetet rejti - érkezem a K-hídhoz. Legalább 40 °C fok meleg, hatalmas por, így gyorsan az Összművészeti Színpad sátra felé veszem az irányt.A Hócipő Kabaréjában a műsor kivételesen hárman kezdjük, egy rövid jammelgetéssel próbáljuk meg becsábítani a közönséget a napos melegről az árnyékos melegre, ezzel levéve vállaimról a közönség bemelegítésének - vagy ahogy Aranyosi Peti óta nevezzük, a közönség felfurulyázásának - nem túl hálás szerepét. Én elmesélek pár sztorit gödöllői egyetemi éveimből, majd érkezik az ukulele hazai Paganinije Pataki Balázs, aki ha még szakállat is növesztene, az okos telefonokról írt nótájával bármikor simán lenyomná Bye Alexet. Természetesen a legnagyobb tapsot a friss Karinthy gyűrűs Badár kapja, aki már a 6-os kezdés előtt fél órával sztoriban van, a sátor mögött egy széken ülve, egyszemélyes közönségének rögtönöz sit down comedyt.
Fellépés után Badárhoz csapódom, hogy amint ő fogalmazott „témabeszerző körútra induljunk”. Badárral az előrejutás nem egyszerű, mert bár a szigeten rengeteg a külföldi, de magyarok is szép számmal akadnak, akik természetesen rögtön felismerik, közös fényképet és autogramot kérve tőle. Sőt, a buli fokozódásával már többen tőlem is kértek autogramot és közös fényképet, hiszen van az az alkoholmennyiség, amikor már könnyen összekeverhető vagyok Szőkével.
A programok egyébként egészen jók, a magyar Zenei színpadon fellép a Compact Disco, a The Moog és a Caarbonfools is. Egy jóféle gyros után a Nagyszínpad felé vesszük az irányt, ahol hamarosan kezd Nick Cave and the bad Seeds. Cave Badár szerint olyan vékony, mint a ropi, és olyan mély hangja van, mintha a pokolból szólna. A korábbi évekhez képest talán kisebb a tömeg, de a nagyszínpad előtti teret így is megtöltötték a Nick Cave rajongók. Vannak persze köztük olyanok is, akik nem ismerik az ausztrál mestert, egyikükkel sikerül is elhitetnem, hogy a színpadon épp „The famous hungarian singer” Korda György lép fel, aki kivételesen otthon hagyta Klárikát. Meg is fordul a fejemben, vajon hogyan énekelné el érces hangján Cave, Gyuri bácsi nagy slágerét a Mamma Mamaria-t?
Örömmel veszem észre, hogy a korábbi évekhez képest egy újabb kultikus helyszínnel bővült a sziget, a nagyszínpad szomszédságában ugyanis megnyitotta kapuit egy Nemzeti Dohánybolt. Halleluja, dohánytestvérek! A hatalmas molinón, rajta a legalább másfél méteres 18-as karikával, szerencsére angolul is kiírták, hogy TOBACO SHOP, így valószínűleg kevesen nézik majd kuplerájnak. A bejutás a dohányáruk kultikus templomába nehezebb, mint magára a Szigetre, bár túl nagy sorok nem kígyóznak előtte, de neonsárga mellényes security emberek kérnek személyi igazolványt minden belépni vágyó nikotinfüggőtől. A rendszer annyira jól működik, hogy szemem láttára küldenek el egy fényképes igazolvánnyal nem rendelkező, őszülő halántékú, 50-es úriembert, akiről valószínűleg azt gyaníthatják, hogy egy ravasz 5 éves óvodás, aki egy slukk reményében fiatal nyugdíjasnak maszkírozta magát.
Nick Cave koncertjén még megállapítjuk, hogy a Bad Seeds dobosa erőteljesen hajaz Fidel Castróra, majd átsétálok a Világzenei Színpadhoz, hogy belehallgassak a Csík Zenekar és Barátai koncertjébe, majd a Most múlik csendesen dallamára, ha már engedik had menjek, elindulok, és a K-híd felé veszem az irányt...