Családban marad

Megyesi Gusztáv

2013. 07. 10. · Hócipő 2013/14

Álló egy hete mindenki a szalkszentmártoni nemzeti dohányboltot akarja látni az interneten. Mindjárt kettő is van belőle, s hogy ne kelljen sokat kutyagolni egyikből a másikba, ugyanabban a földszintes házban nyitott a két trafik, teljesen egyforma portállal, ennek ellenére van köztük különbség: az egyiket Szilágyi József Zsolt, a másikat pedig Szilágyi József Zsoltné bérli húsz évre.

Nem akarunk sajtópert akasztatni a nyakunkba, ezért nem állítjuk, hogy férjről és feleségről van szó, csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a nagy számok törvénye alapján előfordulnak ilyen közelségek. Mint ahogy másutt is. Újpesten, például az Árpád út pár száz méteres szakaszán 13 trafik található (Káposztásmegyeren viszont csak egy), miként a Blaha Lujza tér közvetlen környékén is ugyanennyi, Miskolcon pedig egy nagyjából egy kilométeres körben üzemel múlt hétfőtől 35 dohánybolt.

A sajtó szerint az a tény, hogy az eddigi 44 ezer cigarettaárusító helyből július elsejére csak 5292 maradt, 1400 településen meg egy se, komoly ellátási gondokat jelez a jövőre nézve. Holott aggodalomra semmi ok, feltéve, ha a dohányos hajlandó a szemléletváltásra. Úgy kell hozzáállni a cigarettaszerzéshez, mint külföldön járva a prostitúcióhoz, meg kell kérdezni a helybélieket, hogy merre van a kurvanegyed, ott aztán már egymás mellett ülnek a lányok a kirakatban. Nálunk piroslámpás negyedek helyett trafiknegyedek vannak, történelmileg ez így alakult, s ezt ne becsüljük le, egy szép trafiknegyed a láncdohányosok paradicsoma lehet, egyik trafikból ki, a másikba be, mindez tíz méteren belül, feltéve, ha megtalálják a negyedet.

Régmúlt időkben mondta a férj a feleségének, hogy leugrik a trafikba gyufáért, aztán öt év múlva Ausztráliából írt képeslapot, hogy nem jön haza. Erre most megint van esély, azzal a különbséggel, hogy egyszerűen csak nem talál dohányboltot; mondják, hogy múlt szerdára virradóra egy harminctagú csoport tévedt el Pest határában, s hajnalban a nikotinéhség okán fűzfalevélből sodortak maguknak bakaszivart; van ilyen is, de ne általánosítsunk.

A fineszesebbek persze mosolyognak ezen, ők tudják, hogy aki trafikot akar találni, annak előbb iskolaépületet kell keresnie, és ha az megvan, akkor szinte száz százalék, hogy harmincméteres körzetben minimum egy nemzeti dohányboltba botlik. A Nagytétényi úton mindjárt az iskola szomszédságában, miként Maglódon, Óbudán és Kispesten is, mondhatni tehát, hogy a nemzeti trafikok már az iskola kapujában reklámozzák a cigarettát. Nincs ezzel semmi baj, a gyerekek fele ugyanis egyszerűen rosszul lesz az első cigarettától, s egész életre megundorodik tőle, ami a prevenció leghatékonyabb formája. Ennek tükrében kifejezetten érhető, hogy Sárváron két trafikot egyenesen az önkormányzati kórház tüdőgondozójának telkére építettek, Lajosmizsén pedig a gyógyszertár épületében nyitott a dohánybolt. Miskolcon, Csornán és Pécsett viszont orvos, illetve orvosrokon nyert koncessziót, utóbbi helyen olyan orvosprofesszor lánya jutott öt trafikhoz, aki egyébként egy nemzetközi cég területi képviselőjeként szívkatétert forgalmaz. Úgy képzeljük, hogy amikor az orvos végez az ügyelettel, megy cigarettát árusítani, hogy aztán a legközelebbi rendelésen jól leteremtse korábbi vevőjét, hogy miért dohányzik annyit; legjobb volna, ha az orvos egyből a rendelő sarkában nyitna kis dohányárusító standot. Mi több, a HVG kiderítette, hogy miközben a hivatalos indoklás szerint a kormány idehaza kifejezetten a dohányzás elleni küzdelem jegyében vitte végig a trafikkorrupciót, az unióban legutóbb nem szavazta meg, hogy ezután a cigarettás dobozokon kötelező jelleggel minden tagállamban drasztikusabb feliratokkal hívják fel a figyelmet a dohányzás veszélyeire.

Igaz, Zuglóban már a lehető leg - elrettentőbb felirat virít a nemzeti trafikok falán: „Ha meghalsz, az életed egyik legfontosabb részét veszíted el.” Ami tényleg elrettentő, ugyanakkor ad egy pici reményt, hogy a tüdőrák életünk más részeit azért meghagyja, illetve ha elpatkolnál is a teljes életeddel együtt, Papcsák polgármester kerületében feltámadhatsz részlegesen, vagy valami ilyesmi; rendet majd itt is nyilván a miniszterelnök tesz a fejekben.

Olyan ez, mint a rezsicsökkentés, a végén mindenki ráfázik, csak a kormány jön ki belőle jól. A dohányzás ellen úgy harcol a kabinet, hogy közben nő a cigarettán a haszna, nem csak pénzben, hiszen minden trafikos örök életre lekötelezettje lesz a kurzusnak, nemkülönben a vásárlók is, akik mint szomjas sivatagi vándor az oázisra, úgy tekintenek a nemzeti dohányboltra. Ezen az agrárium már nagyjából túlvan, a kezdeti szitkozódások után mindenki beletörődött, hogy új földesúr érkezett, sőt akár kezet is csókolna neki, ha elszegődhet hozzá napszámosnak; ez az ország igen hálás tud lenni minden jótéteményért.

És hogy mennyire nem rideg és kegyetlen világ ez, azt azon túl, hogy az állam hatvan régi trafikosnak méltányossági okokból engedélyezte a további működést, épp a szalkszentmártoni két nemzeti dohánybolt igazolja. Szilágyi József Zsolt és Szilágyi József Zsoltné között nincs késhegyig menő, a kapitalistákra jellemző, megalázó konkurenciaharc, és egyelőre ismeretlen a másik becsapása, pláne feljelentése. Sokan persze kormánykörökben így is meg vannak ütközve a jelenlegi trafikelosztás egyenlőtlenségein. Igaz, ami igaz, sokkal hatékonyabb lett volna, ha az ország összes dohányboltját Ócsára telepítik, van dögivel üres épület, jó levegő, s mindjárt megnőtt volna az érdeklődés is.