Színházi súgó, öltöztető

Megyesi Gusztáv

2013. 05. 29. · Hócipő 2013/11

Kérdezzük a súgót, hol van a súgólyuk; már gyerekkorunkban izgatott, hogy mi lehet a súgólyukon belül. Nálunk nincs súgólyuk, mondja Farkas Erzsébet, a Radnóti Színház súgója, és még sok színházban nincs. Elhagyták, hogy divatjamúlt, hogy sok helyet vesz el a színpadból, hogy zavarja a nézőt.

Mitől zavarná, nem tudni. A súgólyuknak tökéletes az akusztikája, a súgót csak a színpadon hallani, a nézőtéren nem. Ma a leglehetetlenebb helyekről kell súgni, leginkább oldalsó takarásból, no de ne borongjunk ezen, a súgónak a közvélekedéssel ellentétben nem a súgás a legfőbb feladata.

Farkas Erzsébet 1990 óta súg. A Radnótiba tavaly szerződött át az Új Színháztól, az ismert események miatt. Azt mondja, a Radnótiban gyorsan feltalálta magát. A súgó elsőrendű feladata, hogy a próbafolyamat kezdetétől a legutolsó előadás végéig tevékeny részese legyen a darabnak, a színész legfőbb támasza. Már az olvasópróbára úgy ül be, hogy tudja a szöveget, együtt próbál a színésszel, ismernie kell minden rezdülését, a gyenge pontjait, mikor szokott elbizonytalanodni, mivel lehet őt kisegíteni, persze mindegyik színészhez másféle segítség kell, mint ahogyan nincs két egyforma színházi este sem, pedig a súgó mindig ugyanazt a szöveget súgja.

Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a jó súgóban egyszerre több színész rejtezik, minden szerepet átél, a darab formálódása során jó ideig ő maga a színdarab; micsoda ajándéka ez a sorsnak, amit aztán vissza is vesz nyomban: a súgó nem játszhat. Nem hangsúlyozhatja a szöveget, nem vihet érzelmeket a legromantikusabb szövegbe sem, a legélesebb mondatnak is szárazon kell koppannia, illetve dehogy koppannia, csak eljutnia csöndben a színész füléig, hogy aztán nyomban új életre keljen, immár művészi megformálásban.

A súgó továbbá nem is értékelheti a darabot, nem mondhatja, hogy tetszik neki, vagy hogy nem lát benne fantáziát, hogy a közepén döcög egy jelenet, hogy már az elejét másképp csinálná; képzeljük csak el, teljes mértékben azonosulunk a darabbal, mi vagyunk az összes színész, sőt két mondat között a csend, ám minderről még véleményünk se lehet.

Monitor? Azt soha. Arra a felvetésre feleli Erzsébet, hogy ma már a koncerteken monitor áll a színpadon az énekes orra előtt, így ha elfelejti is a szöveget, a képernyőn megjelenő szöveg kisegíti. Néha előfordul ugyan egy-egy musical előadása során, hogy megakad az énekes a szövegben, de nincs monitor, akkor is a súgó segít, neki kell döntenie, hogyan kerüljön ki a színész a bajból, a monitor erre képtelen. No lám, a súgónak is van némi szabadsága, amikor improvizálhat, bonyolult helyzetek tudnak kialakulni a színpadon szemvillanás alatt, de most elnézést kér Erzsébet, mert pontban hatkor beéneklés lesz, Nényei Pál Mozgófénykép című zenés darabjának dalbetéteit próbálják, Erika már föl is szerelte a mikroportokat.

Ádám Erika harmincadik éve dolgozik öltöztetőként a Radnótiban, régebben, mint Bálint András igazgató a maga huszonnyolc éves Nagymező utcai múltjával. Ez jó. Mármint hogy van öltöztetője is a színháznak. Mi már azt hittük, hogy abban a világban, amelyben nincs pénz kultúrára, a színház pedig egyenesen útban van, annyira legatyásodtak a társulatok, hogy már személyzetre se futja. Hogy takarékosság okán nincsen már súgó (tessék rendesen megtanulni a szöveget), s nincs már öltöztető sem (mi is egyedül öltözünk otthon). Igaz, öltöztető valamikor négy is volt, kettő a férfiaknak, kettő a nőknek, sőt Bálint András még emlékszik oly időkre, amikor a férfi színészeknek külön öltöztető szabójuk volt, aki helyben alakította át a ruhát.

Most nincs ilyen, Erika kész jelmezeket kap, szerencsére napi kapcsolatban áll a jelmeztervezővel és a külső varrodával, úgyhogy fennakadás nincs. Hogy miért kell egyáltalán öltöztető? Hiszen a sminkelést például már a színészek maguk végzik. Aki volt katona, az tudja, időre öltözni művészet. Van, hogy tíz másodperc alatt kell egy télből a nyárba forduló jelenethez ruhát váltani, a színész alsóneműig dobál le magáról mindent, az öltöztető pedig másodpercre pontosan adja kézbe a ruhadarabokat, ez egyedül nem megy. Az öltöztetők szerint az emberiség legnagyobb találmánya a tépőzár, különösen kosztümös darabokban világmegváltás, s még a jellegzetes hangja sem hallatszik le a nézőtérre.

S persze az öltöztető készíti elő a jelmezeket. Ezen az estén például a két világháború közötti Magyarország filmvilága kel életre, sorra jelennek meg egykori színésznagyságok, Törzs Jenő, Percz el Zita, Ráday Imre, Karády Katalin, Jávor Pál, Kabos Gyula, Turay Ida, mégpedig Szervét Tibor, Petrik Andrea, Rétfalvi Tamás, Kováts Adél, Adorjáni Bálint, Gazsó György, Andrusko Marcella, továbbá Szávai Viktória és Formán Bálint megformálásában, plusz megjelenik a színen személyesen Horthy Miklós; Bálint András szemvillanás alatt öltözik át kormányzónak, s már ott áll előttünk teljes ünnepi díszben. Öltöztetői szempontból ennél azért egyszerűbb az Úr és kutya című kétszereplős, egyjelmezes előadás, főleg, hogy az egyik szereplő Bajusz kutya, akinek külön öltözője van, viszont a gazdája készíti fel őt a jelenésre.

Mindig színházban akartam dolgozni, mondja Ádám Erika. Érettségi után egy utcai fülkéből sorra hívta a pesti színházakat, a Radnótiban volt hely. Női öltöztetőként kezdte, aztán elment a kollegina, s átjött a férfiakhoz; elmondhatja, ő még Darvas Ivánt is öltöztette. Akaratlanul is eszünkbe jutnak öltöztetői anekdoták, hogyan hozattak ételt-italt a művészek, meg főleg teának álcázott szíverősítőt a büféből, ám olyan pici a Radnóti, hogy bármelyik öltözőből csak egy ugrás a büfé. Néha megkérik Erikát, hogy hozzon a főzelékbárból valami ehetőt, nemrég pedig Bálint András kért az egyik nagy darab szüneteire forró teát az öltözőbe, ami szóra se volna érdemes, mi is csak azért említjük, mert tényleg tea volt, szíverősítő nélkül.

Fotó: Szebeni András