Jól indul a nap
Ürmös Zsolt és Varga Ferenc József
2013. 05. 29. · Hócipő 2013/11
Az egyszeri állampolgár naivan leül egy csésze teával a net elé egy olyan normális, nyugodt reggelen. Azt hiszi, az egész nap ilyen lesz. Kinyitja a hírportálokat, és az első három hír, ami szemet szúr neki, nem szól másról, mint hogy bármikor jöhet az adóhivatal vizslatni, meg ha letölt valamit, büntire számíthat, és „ma éjfélig” kell befizetni ezt meg azt, máskülönben olyan bírságot kap, hogy nincs az az ócsai luxuslakópark, ami befogadja. Aztán lemegy az utcára, bevásárol, és újabb figyelmeztetésekkel találja szembe magát, melyek kizárólag az ő állampolgári kötelességét forszírozzák. Újságot is vesz, abban is van némi utalás arra, hogy mire számíthat, ha ellenszegül, vagy akár csak megfeledkezik. Otthon kibontja a postát, és minimum két felszólítás érkezik banktól, szolgáltatótól, hivataltól, hogy „amenynyiben...,” úgy bírság, pótlék, eljárás, elzárás, fegyház, vagyonelkobzás, nemulass. Hol van már a reggel nyugija? És akkor még jön az esti híradó. Rendőri razzia, ÁNTSZ-ellenőrzés, adóhivatali vizslatás, jegyellenőri erődemonstráció... Kedves olvasó, érezze jól magát!Nyugtató nélkül
Amikor én jártam iskolába, még nagy ívben a tekintélyelvű pedagógia élte virágkorát. Voltak rugalmas tanár nénik és tanár bácsik, de emlékszem, a tanórákon és a szünetekben is sűrűn hangzott el valamilyen fegyelmezés, valamint azzal járó fenyegetés. Remegő fejű, nejlonköpenyes idegnénik sipákolták körbe a folyosókat, hogy „kisfiam, kiváglak, ha még egyszer...”, az órákon előfordult a dührohamból megíratott röpdolgozat, de nem kevés nevelő fegyelmezése jutott el a tettlegességig. Szünet nélkül ment a különböző kispolgári szankciókra való agresszív figyelemfelhívás, de bizony sok esetben nem lett belőlük semmi, inkább a pszichológiai ráhatás volt a vezérszándék. Mondjuk a köpködős panelcsávók nemigen sápadtak el a parától.
Most itt állok negyvenévesen, azt hiszem, kellő szellemi kapacitással ahhoz, hogy tisztában legyek kötelességeimmel. Az odáig oké, hogy ezekre időnként felhívják a figyelmemet. Na de azért ez már sok. Mintha még most is rakoncátlanul szaladgáló „kishüje” volnék.
Nem elég, hogy a napi politika főszereplői és „néphadserege” folyamatosan inzultálják az embert világnézete, származása vagy életformája miatt, nem elég, hogy kuszaszemű, kardot nyelt pénzügyi merevemberek újabb és újabb ötletekkel állnak elő, hogy a „gaz Unió” deficiteljárását leverjék rajtam, még annyira se legyen nyugtom, hogy legalább egy hétig figyelmeztető információk nélkül maradjak.
Akármit olvasok, hallgatok, nézek, folyton tudatában kell lennem, hogy ezért vagy azért büntetőjogi felelősség terhel, és a pár - ezres bírságtól kezdve a tényleges életfogytiglanig bármikor bármit kaphatok. Némi öröm az ürömben, hogy a legtöbb ilyen fenyegetés csak pofon a kakinak, nem jön semmiféle adóellenőr, meg rendőr, meg végrehajtó. Miért is jönne? A lényeg, hogy nehogy véletlenül elengedje magát az ember!