Barackfa alatt guggolva
Bakács Tibor Settenkedő
2013. 05. 29. · Hócipő 2013/11
Bureket eszem, és alulról lesem a barackfát. Amióta jugómagyar parasztok között élek, rám is átragadt a pánik. „Ééérik mááár a barack…”, vagyis mostantól egy hónapig a rettegés. Mi van, ha jön egy idegen szívű tornádó, vagy csak egy sima jégeső, és vége, megy minden a komposztba, az egész éves munkának annyi. Fölösleges gürizés a barack körül - kb. erről beszélgetünk gumicsizmában és Szabadkán, miközben balkáni sebességgel fogyasztjuk a három évvel ezelőtti termés utolsó hordóját. Amint levegőt kapunk, azonnal siratjuk a barackot, dicsérve a birsalmát, a jövő zálogát, ami mindent kibír, időjárást, politikai rendszereket, műdalokat.Most szeretném elmondani, mint sikeresen megbukott megasztáros, miért tetszik nekem Bársony Bálint és Gergely Éva dala, a Barackfa. A szövegét már megtanultam, mert én is szeretnék énekelni Szabadka főterén, amikor éppen poszttraumatikus napot tartunk Trianon kapcsán. Az üzenet, hogy egyek vagyunk, azért jó, mert aki nem ezt érzi, az tutira más, idegen a magyar szellemiségtől. Még jó, hogy én is kussolok, nem merném bevallani, hogy nekem aztán semmi közöm ehhez a buzizó, cinikus, álkeresztény családi vállalkozáshoz, amely szeretné, ha mindenki olyan lenne, mint szegény Palcsó Tomi. A döntőben őt zsűrizve azt gondoltam, közvetetten én is segítek neki, hogy kenyér legyen a kezében. Nem is tévedtem nagyot, hisz nemcsak a rockbizniszben, hanem a dohányban is pénz van. Abban bízom, hogy trafikosként majd a csúcsra ér!
Vissza a Barackfához. Az tetszik a szövegben, hogy aszszociációs dimenziója gazdag. Van egy kör, puha, selymes fű, harmatos rét, viruló barack, és a talpaink egymáshoz érnek. Ja, ja. Tudom, milyen frankó, amikor az LSD-bélyeg szélét leharapom, és azonnal megtelik kis pelyhes nyuszikákkal a neonzöld rét. Körbeülik a fényt, Pataky Attilát. Lalala… lálá… Ilyenkor például azt hiszem, hogy tökéletesen egy vagyok azzal a magyar honfitársammal, aki nejlonzacskót húzott a fejére, és sóhajtozik alatta. Oké, itt a drog a nemzeti együvé tartozás tudata, ami csak a tudat kitágításával érhető el. Nem is kell hozzá cucc, csak egy kormányszóvivő felnyírt frizurával, amint beint a gyerekkórusnak. Persze bevillannak rémképek is, a tudat videóján megjelenik Baricz Gergő, de nincs vele a zokogó anyapótlék, helyette Kállay Sanders András smacizza a mikrofont, aki egyre trendibb magyar. Már majdnem fehér. Ha lehet egy pici szakmai kritika: nehéz elképzelni, hogy mi magyarok egy körben táncolunk egy barackfa alatt. A barackfák, sajnos, inkább alacsony növésűek, mindig meg kell hajtanom a fejem, ha koronájuk alá lépek. Persze lehet, hogy ez egy Nagy Magyar Barackfa, a költészet meg mindent kibír, még a politikai metaforákat is.
A videoklip egészen profi, és eredeti. Én még soha nem láttam olyat, hogy minden irányból, bocs, egy irányból, a liftből kilépve jönnek a zenészek, énekesek a felvételre, szerelik a stúdiót, jupiterlámpa gyullad, érzed, valami történni fog. Az is jó döntés, hogy a profik keverednek a gyerekekkel, mert így azt látom, hogy mindenki egy. Antal Timi pont olyan, mint a mellette álló nemtudomkicsoda.
A szóló, gyermeklány mosolygós barack hangján, különösen tiszta. Elég volt a Kulkákból, az alföldiekből!
Jó hangulat uralkodik a stúdióban, ezt onnan tudom, hogy mindenki mosolyog. A szaxis srác meg vicces, a végén a gyerekzsivajban egy jó nagyot belefúj a hangszerébe. Érted? Ő is olyan, mint egy nagy gyerek. Hiába szakállas bácsi, közelről is magyarnak látszik, rá merném bízni Bencét.
„A gyermekek nem arra valók, hogy mindenfajta politikai agymosásnak vessük őket alá” - mondta az Egy belőlünk, amikor kritikájával szétzúzta a német televízió aljas animációját. Lám, itt nagyítóval sem találunk politikai agymosást, hisz a selymes réten a barackfa alatt egy nagy körben talpaikat egymáshoz illesztők mindenkihez szólnak. Nem csak a lábfetisisztákhoz. A pedofilek is közénk tartoznak. Főleg, ha magyarok.
Az irány jó, ez kell a zembereknek. Trafiksztárok és kiskorúak körben egymás talpát nyalják, közben felettük érik a barack. A kéthelyszínes forgatás, sok közelivel, a végén egy szűk totállal nem lehetett drága. Nekünk állampolgároknak biztos nem, mert az együvé tartozás tudata minden pénzt megér. A szőrös talpú románok, az őrült szerbek, a paraszt szlovákok meg leshetnek az ő eperfájuk alatt, hogy mennyire összetartó nép is a magyar. Egyszerre tátognak akár öt percig is.