Nemzetietlen dohányáruda

Para-Kovács Imre

2013. 05. 15. · Hócipő 2013/10

Egy olyan korból jövök, amikor még volt különbség 2 forint és 5 forint között. Most persze csak néztek, Földlakók, meresztitek véreres szemeiteket, meg irigykedtek, de sietve leszögezem, hogy akkoriban is minden rossz volt, élhetetlen, züllött és kilátástalan világ. Perverz időutazás ez, mert a filmekben mindig azt látjuk, hogy a jövő nyomorából a múlt langyos pasztellszínei közé merül az utazó, esetleg fordítva, de a valóság ennél sokkal kellemetlenebb: egy beteg korból érkeztem ebbe a beteg korba.

A 2 és 5 forint között az volt a különbség, hogy 2-ért fekete-fehér fényképet lehetett vásárolni a Pink Floydról vagy a Black Sabbathról, míg 5-ért színeset, akkorát, hogy simán befért volna a tárcánkba, ha akkoriban lett volna tárcánk. Ha akkoriban bárkinek lett volna tárcája.

A fotókat ügyes kezű (máig élő) fotóművészek készítették megélhetési célzattal, úgy, hogy az aktuális Bravo, illetve Popcorn újságokat lefényképezték, majd a reprót piacra dobták. Ezt a kort egyébként szocializmusnak hívták, de mint önök is észrevették: magában rejtette a kapitalizmus csíráit, és ezen csírák a trafikokban csíráztak.

A trafikok valahogy politikai rendszeren kívül léteztek, én nem, nem igaz, hogy kizárólag volt ÁHV-s, illetve partizán trafikosok tulajdonolták ezeket, mert nem is tulajdonolták, meg nem is mind voltak partizánok (néha az az érzésem, hogy egyáltalán nem voltak partizánok, de aztán összefutottam eggyel, aki konkrétan Gömbösszobrot robbantott, és kicsit megnyugodtam. Jelezném: neki nem volt trafikja).

A fröccsöntők első nagy korszaka volt ez: műanyag mütyürök mindenfelé, felesleges apróságok, csoki, újság, cigi, valamint a fentebb említett képek (kicsiknek indiános kivitelben, hasonló árfekvésben). A Szikra mozi előtt volt a legközelebbi ilyen intézmény, egy megálló busszal, kettő villamossal, de megérte, legalább megtanultam helyesen leírni Keith Emerson nevét (ha kiejteni talán azóta sem…). Miskolc, ha valaki nem vette volna észre.

Nem mondanám, hogy a rendszerváltás jót tett ezzel a szubkultúrával, a trafikok valahogy elvesztették markáns profiljukat, túl sok helyen lehetett hozzájutni felesleges műanyag biszbaszokhoz, megjelentek az úgynevezett szerzői jogok, és a fotóművészek nem lophattak képeket színes újságok ból, már csak azért sem, mert a színes újságok is megérkeztek, trafikokban, újságosoknál, szupermarketekben lehetett cigit vásárolni, és olthatatlan vonzalmam a halálfejes alumínium nyakláncok, valamint kulcstartók iránt is lohadt valamelyest.

Észre sem vettem volna, hogy még vannak trafikok, ha a politika közbe nem szól.

A Déli pályaudvar mellett szinte naponta elhaladok, de eddig csak az új kutyaeledeles boltot szúrtam ki, meg a rapszaküzletet, a trafikot egyáltalán nem, úgyhogy most bepótolom.

Meglepő, de a Magyar jakobinusok terének sarkán található trafik (dohánybolt) sokkal inkább hasonlít gyermekkori emlékeimre, mint azt valaha is gondoltam volna, noha a választék megváltozott, de valahogy a színek, formák és az összhatás megmaradt: áttekinthetetlen kavalkád, mint amikor az ember teljesen váratlanul belezuhan egy pizzába.

Ha bagolymotívumos kulcstartót keresnek, ne fogják vissza magu kat, én is beszereztem egyet, amihez még tartalékbaglyot is kaptam végszükség esetére!

Ha nem egy süllyedő világ egyik utolsó szigetéről lenne szó, azt ajánlanám, hogy járjanak trafikba, de ez természetesen a múlté, éppen mostanában készülnek a kiegészítő táblák: Nemzeti Dohánybolt, Tehát Fideszes Tolvaj Vagyok szöveggel, ezzel is elősegítve az undorító és káros szokás (mármint a dohányzás és nem a korrupció) felszámolását. Talán mondanom sem kell, hogy a Hócipő szerkesztősége egy emberként sorakozik fel a kormány azon törekvése mellett, hogy a gyermekeket és egyéb veszélyeztetett korosztályokat távol tartsa a dohányzástól, így azt javasoljuk, hogy a jégkrém bevonása mellett mindenképpen legyenek plüssállatok, rágógumi, cukorka, esetleg mézeskalácsház, hogy az elvarázsolt gyermek feltétlenül felkeresse ezeket az árudákat, majd amikor megigézetten belép, ugorjon rá egy erkölcstantanár, és ordítva magyarázza el, milyen lesz a tüdeje, ha véletlenül rágyújt. Vésse eszébe a Cosa Nostra alapszabályát a múlt századból: a drogot nem használni, hanem árulni kell, különben oda a haszon.

A koncessziós szerződés egyébként előírja, hogy a kirakatot le kell tapétázni, az ajtón sem lehet bekukkantani, ami különösen vonzóvá teszi a trafikolást, hiszen egy fegyveres rablás esetén a rabló nyugodtan kínozhatja órákig az eladót, az utcáról senki sem fogja megzavarni ebben, ami egyébként nyilvánvalóvá teszi a nemzetközi baloldal minden láncos kutyája számára, hogy a trafiküzemeltetés nem fenékig tejfel, nem is habos torta.

Maradva a trafiknál, a konkrét üzletnél, amiben épp állunk, le kell szögeznem, hogy a jobb oldali falat teljes egészében plüssállatok borítják, ami infantilis lelkemnek egészen kivételes környezetet biztosít. Le is szeretném szögezni gyorsan: ha lehet, plüssállatok közé temessenek!

Szabados Katalin üzletvezető egyébként nem pályázott, mert neki is azt hazudták, hogy 4% lesz az árrés, ő meg elhitte. Nagy mókamesterek vannak a Fideszben, szó se róla, a szocialisták például sohasem nevetettek meg ennyire, igaz, földet, trafikot sem osztogattak.

Gyógyszertár, benzinkút, kórház, mentőszolgálat, virágbolt, nyilvános vécé - megannyi lehetőség a hátralevő szűk évben, hogy az eltökélt jobboldali szavazók, rokonok és nótafák biztos megélhetéshez jussanak. Én a Fidesz helyében a benzinkutakkal kezdeném, mert oda nem kell sok pénzt betolni, komolyan, nem is értem, hogy eddig miért nem jutott eszükbe!?

Azon nemzeti érzelmű, keresztény erkölcsök mellett elkötelezett magyarok, akik nem jutottak sem földhöz, sem trafikhoz, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban igényelhetnek krómozott rudakat.

Fotó: Szebeni András