Tervbe ment füst
Uj Péter
2013. 05. 02. · Hócipő 2013/09
„Amennyiben Ön a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság átengedésére kiírt koncessziós pályázati eljárásban benyújtott pályázata kapcsán a megpályázott Település/Kerület vonatkozásában nyertesként került kihirdetésre, az alábbi tájékoztatóban hasznos információkat olvashat a koncessziós szerződés megkötésének menetével kapcsolatosan.”Nyelvi szabadgyakorlat a dohánytörvényről tájékoztató hivatalos weboldalon: nemzetidohany.hu
Lassan nyílnak, nyílogatnak a nemzeti dohányboltok, már kihirdették a győzteseket, rövidesen kulturált, európai... izé, akarom mondani: magyarhoz méltó körülmények között, értékközpontúan, szuverén vásárolhat magának cigarettát minden magyar (nemzeti) ember a hozzá legközelebb eső helyi (nemzeti) Fidesz-középvezető valamely magyar rokonánál. (Ha be nem kavar a ’68-as európai baloldal illegitim, persze, gyarrmatosításilag, kettős mércével.)
Egyszerűen csodálatos rendszer, az ember nem győz ámulni, hogy ezt csak így lehet, ezek tényleg zsenik, egy szava sincs senkinek, még a zerópaúnjó sem vizsgálódik, hogy mittudomén, a trafiktörvényt jogtiszta Microsoft Office-on írta-e Lázár János dohánynagykeres barátja. Szegény kitúrt trafikosoknak meg még egy Ángyánjuk sincs, aki ilyenkor egy kicsit kiabálna, már csak azért, hogy levezesse a feszültséget, aztán eltűnne csöndesen. Ha trafikos lennék, most egyik cigiről gyújtanék a másikra.
Új, bonyolult időket élünk. A közérdek jobbról, buszsávból előzi a magánérdeket. A múlt századi fasiszták még az ellőtt lábú obsitosoknak adtak trafikokat, a kommunisták a kiöregedett sportolóknak, most már megtartja a család. Jó lesz az apró is. (Lásd még: plebejus politika.) Senki sem fog meglepődni azon, ha majd a nyilvános vécék üzemeltetését is az állam pályáztatja.
Némi inkonzisztencia is oszcillál azért a plebejus-nemzeti élvezeticikk-politikában, miszerint a házi sörfőzés meg a pálinkafőzés úgy lett turbóliberálizálva, hogy ha Milton Friedman megérte volna, adómentes szabadpiaci trickle down könnyeket zokogott volna Friedrich Hayek vállán, és szinte biztos, egy óvatos lehettel még ő is több állami kontrollt tartott volna megengedhetőnek. Ehhez képest a dohánykereskedelem meg zutty, direktbe a rokonsághoz került. A franc érti ezt. Az ember benyom másfél litert a frissen főzött házi körtéből, aztán gyalogolhat harminc kilométert a megyei közgyűlés jegyzőjének anyósájáig, hogy rágyújthasson.