Kefekötészet

Para-Kovács Imre

2013. 04. 03. · Hócipő 2013/07

A tágan értelmezett belvárosban kefekötőt találni első blikkre meglepő, de ha jobban belegondolunk, nincs ebben semmi furcsa, elvégre a kefekötés nem lópatkolás vagy sertésidomítás, nem kell feltétlenül a vidék csöndes magányában végezni, hiszen kefét mindenhol használnak, és nem is az a kifejezetten zajos tevékenység, amit utálnak a szomszédok. Egészen pontosan: a kefekötés a létező leghalkabb elfoglaltság, ehhez képest a horgolás kifejezetten zajos, ahogy a horgolótűk vadul összecsendülnek minden mozdulatnál, nem beszélve a gombolyag dübörgéséről (bár lehet, hogy gombolyag a kötésnél van, kézimunkákban nem vagyok otthon).

Meggyőződésem volt, hogy eljött az olcsó kínai kefék kora, Európában már senki sem köt kefét, mert konténerszámra érkeznek a kontinensre fillérekért, de ez nem igaz, bár az kétségtelen, hogy Kínának jelentős szerepe van a kefeiparban, de a piacot még nem tarolta le, csak a szőrt szállítja.

Arra a kérdésemre, hogy viszonylag friss-e Kína szerepe a szőrimportban, Smulovicsné Winter Katalin azt válaszolja, hogy nem, Kína mindig is jó volt szőrben, emberemlékezet - de legalábbis Marco Polo - óta onnan érkezik a sertéssörte, ami már csak azért is érthető, mert a magyar disznók egyáltalán nem szőrösek (a mangalicák persze igen, de azokból kevés van, és kültakarójuk állaga jelentősen különbözik a kínai sörtétől).

Lószőrünk sincs, borzunk sincs, nincs nekünk semmink, ami elég szőrös ahhoz, hogy kefe készüljön belőle, és most direkt nem említem neves celebünket, akiből egyébként évente kitermelhető lenne a teljes hazai partvisigény, mert kerülöm az olcsó poénokat, de nagyon.

Kefe van a takarítógépek alsó tárcsáján, és kefe van a mosogatóban. Ha nem jutok el a kefekötőhöz, nem is tudatosul bennem, hogy mennyiféle kefe létezik, de szerencsére eljutottam, így például megismerkedhettem a borotvaecset-készítés rejtelmeivel, természetesen elméletben.

A menő borotvaecset borzszőrből készül, és baromi nehéz összerakni, mivel a szőrszálak nehezen maradnak meg egymáson, mert ellentétben azzal az állapottal, amikor egy borzon vannak, és mintegy belőle nőnek ki, a borotvapamacsba ragasztani kell ezeket, és előtte összerendezni. Ilyenkor csúszni szoktak - szét.

Alapesetben azonban van a fa és vannak a szőrök, a kefekötő pedig csomónként belehelyezi, majd megköti őket, és a kefe elkészül, amikor minden lyukban van már szőr. Egyszerűen hangzik, és tulajdonképpen egyszerű is, babrás, időigényes munka, de rendkívül megnyugtató, mindenképpen ajánlom ideges, hisztérikus olvasóknak, hogy szabad idejükben kössenek kefét, a 001 Kefe Bt. munkatársai minden bizonnyal szívesen segítenek, és a családja is örülni fog.

A gyerekpartvis nem izgatott fel, a lókefe már kiváltott némi borzongást, de a zöldségmosó kefe kifejezetten felvillanyozott, mert már régóta tarthatatlan eljárásnak tartom, hogy például a répának héját a szemétbe dobjuk (nem dobjuk, mert megeszik a törpenyulak, de törpenyulak nélkül a szemétbe kéne dobnunk), miközben rengeteg tápanyag van benne. Ezen segít a zöldségmosó kefe, ami kicsi, rövid sörtékből áll, és megfelelő kefélés esetén még a krumplit sem kell hámozni, a répáról már nem is beszélve.

A kefék nem csak állatszőrből készülnek, elég ha csak a gyökérkefére utalok, ami gyökérből készül, de vannak más növényi rostok is, például a kátrány- vagy autómosó kefe alapanyaga, ami a fibrisz (alumínium, réz és rozsdamentes anyagok felületi strukturálásához, mattításához is használható), és Dél-Amerikában tenyészik, pontosabban Mexikóban. A fibrisz egy cserjeféleség levele, amit összetörnek, kimosnak, aztán kiszárítanak, és - bármilyen meglepő - nem drogot készítenek belőle, hanem kefét. Az igazi ínyencek egyébként lószőrrel vagy sertésszőrrel keverik, de ez már annyira perverz, hogy nem is untatnám vele tovább az olvasót. A döbbenetes lényeg annyi, hogy egyetlen kocsimosás alatt bejárhatjuk a világot Mexikótól Kínáig, és még észre sem vesszük.

Döbbenetes, hol tart már a tudomány!

A kefekötészetben nem illetlenség a műanyag alapú kefék készítése, hiszen vannak bizonyos eljárások, ahová kifejezetten ajánlott az ilyesmi, például… szóval biztos vannak ilyen munkafázisok. Például laboratóriumot magas, sem takarítanék borzecsettel. Készülnek tehát műanyag kefék is a 001 Kefe Bt.-ben, de azokat is kézzel kötik a kefekötők, akik egyébként már nem isznak annyit, mert kevesebb a por. Emiatt sem kell aggódni, hogy kihal a mesterség, de egyébként is rendkívül vonzó pálya, én hosszú ideig gondolkodtam azon, hogy eldobom a tollat (klaviatúrát), elásom a telefonomat, és kefekötőnek állok, de élemedett korom visszatartott ezen életbe vágó lépéstől. Lehet, hogy megbánom.

Vettem azonban egy vaddisznó sörtéből készült hajkefét, ami részben nagyon kíméletes a hajhoz, részben pedig felcsigázta Bojtos kutyát, aki azóta gyanakodva szemlél minden fésülködést, hátha egyszer a kefe röfögve nekitámad, és akkor menteni kell a bőrét, esetleg hősiesen ellenállni a támadásnak, adott esetben visszaverni azt. Sokáig szemeztem egy partvissal, de azzal sikerült lebeszélnem magam róla, hogy igazi szépségét csak alulról mutatja meg, amikor egy polcon lóg, mintázatát a vevő felé fordítva, a háztartásban viszont egészen más szögből nézzük.

A drótkefére külön nem térnék ki, el tudják képzelni, milyen kellemetlen kötni… Kiegészítésként hozzáfűzném, hogy az állatokban nem kizárólag a természetes anyagból készült kefék ébresztgetik az ősi ösztönöket (a lenyugvó Nap bársonyos fényében a törpenyulak alakzatba rendeződnek, és megkezdődik a vad, valamint véres kefevadászat), hanem bármilyen takarítóeszköz. Erzsébet nevű törpenyulunk gyermekkorától ádáz harcot vív egy műanyag lapáttal, és egyelőre döntetlenre áll a meccs.

Fotó: Szebeni András