Jézus Krisztus tornatanár

Megyesi Gusztáv

2013. 03. 06. · Hócipő 2013/05

„Nagyot hibáztunk, és visszaszívjuk az egészet.” E szavakkal vonta vissza az ATV Egyenes Beszéd című műsorában a Nemzeti Együttműködési Rendszert az eddig elfogadott összes törvénnyel s az új alkotmánnyal együtt Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

Nem tudom, az olvasó el tud-e képzelni egy ilyen MTI-hírt a közel-, de akár a távoli jövőben is, márpedig a jövő efelé mutat. Amint arról már mindenki tud, bizonyos Keszei Ferenc, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének az elnöke bement Kálmán Olga műsorába, és ott olyat tett, amilyet honi közéleti szereplő még soha e hazában: visszavonta korábbi állásfoglalását. Ez mondjuk várható volt: a magyarországi televíziózásban Kálmán Olga műsora fikciós műsornak tetszik, amennyiben valószínűtlenül valóságos kérdések hangzanak el, ami hagyján, de a szerkesztő-műsorvezetőnő ráadásul a logika mentén gondolkodik. Meg kell mondani, nem egyedül áll ezzel az ATV-ben, úgyhogy akár szektáról is beszélhetnénk, holott Kálmán Olga és társai semmi különöset nem tesznek, csak a televíziózás alapkövetelményeinek tesznek eleget: felkészülnek, és következetesen kérdeznek.

Hanem épp ez a baj. A kétharmad ország két álló hete a szülői szervezet elnökén röhög. Az egyesület ugyebár közzétett egy állásfoglalást, miszerint „Erkölcstant olyan pedagógusok oktassanak, akik példás családi életet élnek. Nem lehetnek elvált személyek, nem élhetnek élettársi kapcsolatban, és legalább egy házasságban született gyermeket nevelnek. Az erkölcstan tantárgyat tanító pedagógus csak az lehet, akinek nincsenek káros szenvedélyei, nem dohányzik, nem alkoholizál, aki mentes a szexuális aberrációktól, otthonukban sem néznek szexfilmeket.”

Amint a honi sajtó igen helyesen rámutatott, a szülői egyesület kritériumai alapján ebben az országban az elkövetkezendő ezer évben nem taníthatna erkölcstant se Teréz anya, se Gandhi, se a mindenkori pápa, de még maga Jézus Krisztus sem, aki eljőve hozzánk feltámadáskor, legfeljebb technika- vagy tornatanár lehetne a Klebelsberg Kunó intézet által kijelölt járási általános iskolában. Részéről nemhogy gyerek és házasság nincsen, de még borfogyasztás is van, és kihívó póz a kereszten, ráadásul egyedülálló asszonyok és lányok szeme láttára.

Ha nem is feltétlenül tévétörténeti pillanatnak, de mindenképpen egyedülálló produkciónak volt tanúja a rendkívül képzett és a szellemi finomságokra mindig vevő nagyközönség: egy echte hülyét látott a képernyőn. Ez persze napi gyakoriságú élmény, ám a legtöbb ilyen esetben a főszereplő hirtelen agresszívvá válik, fölemeli a hangját, van, aki megsértődve haza is megy, vagy egyáltalán nem a kérdésre válaszol, esetleg a földbe akarja döngölni Kálmán Olgát, de a női méltóságában mindenképpen megsérteni.

Ez az ember viszont meghajolt a kérdések súlya alatt („Tehát a feleségével együtt neveltek három közös gyermeket? Igen. Vagy kettőt, ez most mindegy”, vagy a szellem erejével csapott le: „Aki élettársi viszonyban él, az nem lehet erkölcsös? Dehogynem lehet. Akkor miért nem tarthat erkölcstant? Hát, mert egy ilyen ajánlást tettünk, hogy ne tanítson erkölcstant.”) Ha ehhez hozzávesszük, hogy végül az elnök mindent visszavont, végképp közröhej tárgyává vált, mert a nagyközönség azt még megbocsátja, ha valaki hülyeséget beszél, ám azt már soha, ha ezt be is ismeri és visszavonja, ámbár itt nem feltétlenül hiba beismeréséről van szó, ahhoz előbb fel kellene fogni a hiba jellegét. Miközben buszon és buszmegállóban ismeretlenek idézték egymásnak a műsor legviccesebb jeleneteit, senkinek sem jutott eszébe föltenni a kérdést, hogy miért van szükség egyáltalán erkölcstanra, etikai oktatásra, különös tekintettel arra, hogy a pedagógiai munka, a tanítás, a nevelés már eleve morális tartalmat feltételez.

Amivel nem vitatom a produkció társadalmi hasznát: a televízióban azért jó ilyen szerepléseket látni, mert attól megjön a néző önbizalma, mentálisan rendbe hozza az a tudat, hogy nála is vannak hülyébbek, ergo mégse annyira reménytelen az ő helyzete, ahogy azt eddig gondolta.

Az most más kérdés, hogy ilyen szereplések után magától értetődik a fölvetés: ha módunk volna rá, nem csinálnánk mi is diktatúrát? Nem tennénk nagy ívben a civilszervezetekre? Hát mi értelme az ilyen egyesületeknek; hát ilyen elnököket hoz ki magából a demokrácia? Jellemző, hogy amikor a sajtóban szóba került, hogy ezt az ajánlást az elnök nem egyedül találta ki, hanem két szülői tagszervezet is támogatta, egyik se vállalta a felelősséget. A Szülők Egyesülete a Gyermekekért Társaság vezetője és a Fővárosi Szülők Egyesülete a Gyermekekért Egyesület alelnöke is azt mondja, semmiről sem egyeztettek Keszei elnökkel, elhatárolódnak tőle. Ugyanakkor, írja a 168 Órában Sándor Zsuzsanna, egyikük sem írta alá azt a petíciót, amiben az Európai Szülők Egyesülete és a Szülői Hálózat közösen tiltakozik a Keszei-féle szülői szervezet állásfoglalása ellen.

Ami pedig az állásfoglalás példamutató elnöki visszavonását, mondhatni a rugalmasságot illeti, a szülői szervezet honlapján a múlt heti lapzártakor nemes egyszerűséggel immáron csak annyi szerepelt ajánlásként: „Az általános iskolákban erkölcstan tantárgyat oktató pedagógus életviteléről alapos környezettanulmányt kell készíteni.” Gondolom, megnézik majd, példás családi életet folytat-e a leendő erkölcstantanár, nem iszik, nem dohányzik, nem tart szeretőt, mentes a szexuális aberrációktól, a környezettanulmányt végzők ottjártakor legalábbis nem mutatott erre utaló jeleket.