Tücsökzene
Megyesi Gusztáv
2013. 02. 20. · Hócipő 2013/04
„Örüljetek, hogy nem vertük szét az egész kocsmátokat, bazmeg.” Ez a mondat a múlt héten hangzott el a debreceni egyetemisták fórumán a Romkert teázóban, amelyen népfrontos jelleggel a helyi Loki futballcsapatának ultrái is megjelentek. Előtte már elhangzott néhány figyelmeztető szó részükről az egyetemisták öltözködését és viselkedését illetően, az egyik ultra például azt mondta a vitatkozni óhajtó egyetemistának, hogy „bármennyire is nézel ki, próbálj meg férfiként viselkedni”. Nem udvariasságból mondjuk, hogy repesett az ember szíve az örömtől ennyire bátor szókimondás hallatán, jó látni, amint egy közösség magára talál, eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a debreceni ultrákat a ferencvárosi, újpesti, diósgyőri ultrák rendre hülyére pofozták, s ők leginkább csak menekültek.Ám most valami elindult.
Nem csak arra gondolunk, hogy a debreceni találkozó végén a torkuk elvágásával fenyegettek meg néhány diákot, a büfében dolgozó pultost pedig szájon is vágták, erre minden okuk megvolt, az egyetemisták ugyanis fölvetették, hogy focistadion helyett lehetne a milliárdokat esetleg az oktatás fejlesztésére fordítani; ilyen provokáció után a világ összes régiójában harmincéves háborúk szoktak kitörni.
Hanem arra is gondolunk, hogy szociológiailag is komoly átrétegződésnek lehetünk tanúi. Először is az ultrák ma már nem bárdolatlan bunkók. Nem azt mondjuk, hogy kizárólag klasszika-filológia szakot végzett ultrák szurkolnak a kapu mögötti állóhelyeken, s őrzik a rendet a városban, de például az a debreceni ultra, aki akár össze is törhette volna a Romkert teázót, az Index értesülései szerint a legutóbbi választásokon egyenesen a Fidesz pártlistáján szerepelt, és a magyar vállalkozók és munkaadók szervezetének megyei elnökeként 2008-ban még úgy nyilatkozott, hogy „a Magyar Vállalkozók és Munkaadók Pártja …a fizetős felsőoktatással sem tud együtt érteni”, ergo hiteles ember.
Másrészt a debrecenivel csaknem egy időben a pesti ELTE-n is egyetemisták-ultrák találkozót tartottak. A tudósítások szerint a rendőri jelenlét ellenére mintegy tizenöt futballszurkoló jelent meg a diákok fórumán, s azonnal szót kérve a vezérszónokuk - aki véletlenül a nemzetiszocialista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom budapesti vezetője -, meglepően higgadt hangon kijelentette: „mindannyiótoknak azt kívánom, hogy Londonban egy McDonald’sban mosogatóként haljatok éhen, és a diplomátokkal töröljétek a verejtéketeket.” Ezután a csapat pár percet még rutinszerűen zsidózott és buzizott, majd példamutató módon távozott.
Ez igen fontos momentum. Az ELTE-n járt ugyanis Klinghammer István is, aki épp ennek az egyetemnek volt a rektora, s most a felsőoktatásból visszavonult Hoffmann Rózsa államtitkár asszony segítője lett, szintén államtitkári beosztásban. Mindjárt be is jelentette, hogy azért alacsony az egyetemi oktatás színvonala, mert nem az egyetemek választják ki a hallgatókat, hanem „csomagküldő szolgálat küldi őket” az érettségi alapján, és a szakok fele „tücsökszak, melyek jó részére a társadalom nem tart igényt”. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy „a józan ész és a jó ízlés minden együttműködési formának a feltétele”.
Az államtitkár ekkor még nem tudhatott az ultrák egyetemi látogatásáról. Ez a jó ízlés jegyében tett közeledés a diákság felé már régóta megfigyelhető. Tudvalevő, hogy az ultrák mindig erős nosztalgiával lépnek be egyetemi épületekbe, sőt egyenesen egyénre lebontva érdeklődnek a hallgatók körülményei iránt. A debreceni futballcsapat, a Loki honlapján például a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével már igen előrehaladott állapotban van annak a nyilvános listának a készítése, amely a Hallgatói Hálózathoz tartozó diákok nevét és adatait tartalmazza.
Fentiek tükrében kifejezetten rossz érzés keríti az embert hatalmába, amikor azt hallja az ELTE bölcsészkari dékánjától, hogy „a Hallgatói Hálózat mintegy húszhuszonöt tagja síppal, dobbal és tülkökkel vonult végig az egyetemen, bementek az órákra, és megafonokon keresztül igyekeztek hallgatókat verbuválni a fórumukhoz”, mert ez bizony nem vall valami jó ízlésre. Nem mellesleg a felsőoktatásba belefáradt Hoffmann Rózsa is pontosan az egyetemisták modortalanságáról beszélt, hozzátéve, hogy meg kell tanulniuk a diákoknak rendes formában tiltakozniuk, mert „egy egészséges országban a szabadságuk ott végződik, ahol a másik ember szabadságának terrénumára lépnek”, tehát ahhoz már nincsen joguk, hogy akadályozzák mások tanulását, tanítását. Kár, hogy az államtitkár asszony nem volt jelen az ultrák egyetemi látogatásain, mindjárt megbánta volna, hogy kiadta kezéből a felsőoktatást, hiszen a futballszurkolók megjelenésével végre civilizálódni fog az egyetemi ifjúság is. Jó, illúzióink azért ne legyenek, hiszen azt senki sem várta, hogy a rebellis diákokra azonnal hatni fog a Klinghammer államtitkár által kívánatosnak tartott, és az ultrák által képviselt józan ész és jó ízlés, ám legalább a tiszteletet megadhatnák a futballszurkolóknak, akik sokkal több konfliktust megéltek már, különösen rangadók idején.
De nem. Mindig csak a tiltakozás van, meg hogy így se jó, meg úgy se jó, felelőtlen tücsökzene, amiről La Fontaine óta tudjuk, hogy sehová sem vezet. Jellemző, hogy amikor a hatvannégy vármegyések vezére az ELTE-n La Fontaine- t az eredeti, francia nyelven citálta, külön szinkrontolmácsot kellett hívni az újpesti kemény magtól, mert egyetlen diák sem akadt, aki fordítani tudott volna; azt gondoljuk, már ez elégséges ok arra, hogy ultrákra cseréljük egyetemi ifjúságunkat.