Űrgyűrűfütty
Uj Péter
2013. 02. 06. · Hócipő 2013/03
"A megtanultam a néger népesség tiszteletét BoneyM-től”BadaDada Tiborunk
Barumgarten Zsolt, szép szál svádájú sváb leglegény, a híres autógumi-gyáros család legkisebbik sarja, már korábban is szerzett számtalan örömteli pillanatot szívszeretett magyarhazájának. Ünnepelt gyorshajtósportolóként (kis híján hogy nem lett olimpikon) még ma is könnyeket csal sokak szemébe, amikor üstökösszerű karrierje csúcsán, a német Nürnburgring melletti Gőringen pirospont- és plüssállatszerző helyen zárta a futamot.
Hanem aztán később költőműfordítóként is egyre-másra jeleskedett, égtek a keze alatt a szonettkoszorúk. A Magyar Hírlapban megjelent „Cigánymentes övezet” című versét világszerte ünnepelte a világsajtó, többen elektronikus levélre ragadtatták magukat a megindultságtól, csak úgy zengett a Twitter, megint mások spontán villámcsődületeket szerveztek a Facebookon, és a Műcsarnok lépcsőjén kánkánozták el a Gangnam Style című híres kínai rockopera főcímzenéjét, az ország igazságügyeiért felelős tárcavezető pedig örömében megcsókolta a bársonyszéket.
Hát ilyen szép sikerekkel telletett- múllatott, szinte redbullszárnyakon röpült a könnyű léptű idő a Kárpátok cukorbércei alatt, mígnem aztán kisvártatva legott Zsoltunk fogta magát, és erősen rágódni kezdett. Naphosszat csak ült a koloniálgarnitúrán, itta az egyik vodka-energiaitalt a másik után, hozzá meg kísérőnek a Katit Ginával, ahogy azt Vélászlóéknál látta, és egyre rágódott. De annyira rágódott, hogy rágóizmai már akkorára duzzadtak, mint egy-egy unikumosüveg.
Amikor elunta a rágódást, meg már a gyomorsava is túltengett kissé, az asztalra csapott amúgy legényessen, nyalkán, és bevette az űrkapszulát. No, ettől oszt lett olyan kedve, hogy átugrotta nyomban a sztratoszférát, de úgy geostacionárius műholdastul, mindenestül, még egy nagy héliumlufbalomot is fújt hozzája, csak a vicc kedvéért. Ahogy ott kering geostacionáriusan, nézelődik erősen, miszerint beobachtungsstelle, számolja a kontinenseket. Egyszer csak arra repül a Batman.
Barumgarten köszöntötte illendően:
- Csőváz, Batman.
- Nem úgy van az, fiam. Hanem látod-é, hogy Konrád György innen fentről szinte magyarnak látszik. De odalentről meg kiköpött zsidó! - mondta a Batman, mert kiderült, hogy az a Batman nem is Batman volt ám, hanem a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. A Szovjet Űrállomások Falidíszei című kiállítást nyitotta meg épp bolygóközileg, és igyekezett haza éppen nagy lobogva.
A mi Barumunk már éppen kérdezte volna, hogy honnét lőtte azt a hánypálcás fehér bukót, amit Batman létire - gondolta - a fején a egyensúlyozott, amikor villogni kezdett egy bűvös kocka a fekete lovag nyakában. Delejes fénye beragyogta a bolygóközi tért.
- A mobilom! - csapott homlokára a fekete. Mutatta a bűvös kocekot:
- Ugye milyen ügyes! Kínai! Keleti nyitás! Villódzik, ha van bejövőm! - Azzal kivette a mobilt a zsebéből, és most már a csengőhang is hallatszott, a Gangnam Style volt.
- Óh, nekem sürgős flashmobom adódott - vetette oda, no meg elköszönésféleképpen anynyit, hogy:
- Remélem, fiam, te nem ülsz fölfele ennek az intergalaktikus hisztériakeltésnek! - azzal elviharzott.
Több se kellett erre a mi Barumgartenunknak, fogta magát, oszt úgy leugrott onnét a sztratoszférábul, geostacionáriustól, mindenestül, mintha csak ott se lett volna. Szférák zenéje, szojúzapolló! A Lajka meg az iráni űrmajom csak pislogott utána.
Zuhant, zuhant a lefele a Barumgarten, a világ meg figyelte, miszerint beobachtungsstelle, mintha csak muszáj lett volna, óvodások kezében állt meg a lekváros kenyér, öregasszonyok nyelték félre a csirke far-hátot. Zuhant le a Barumgarten egészen a talajszintig, egészen addig, míg a Gárdi Balázs pofájába nem nyomta a négyszázas telét. Akkor oszt fölállt, leporolta magát, átvette a szekfűcsokrot a helyi pártitkártól.
„Ünnepnap ez nekünk, hogy itt vagy közöttünk
Hosszú ugrásodra mindig számíthatunk.”