Négy éve jobb volt!
Trunkó Barnabás
2006. 05. 24. · Hócipő 2006/11
Mi tagadás: szeretjük a lehetetlen dolgokat.
Szinte ösztönösen a vakmerők pártjára állunk még akkor is, ha nem
nagyon hiszünk a lehetetlenben. Így aztán szimpatizánsokból lassan
drukkerekké avanzsálunk, s néha észre sem vesszük, hogy magunk is a
győztes csapat tagjává váltunk, sőt a diadalt már együtt ünnepeljük az
akcióhősökkel. Nos, ennyit a választásokról, de most már a lazítás
ideje jön, tehát irány a multiplex, ahol a popcorn-árusok alaposan
felkészültek a már évekkel ezelőtt beharangozott májusi
világbemutatóra, a Mission: Impossible III-ra.
A M:I3 legizgalmasabb jelenete az a rövid snitt, amely a megtekintés
után - a sorozat íratlan (írott) szabályai szerint - öt másodperc múlva
füstölögve megsemmisül. Ami ezután következik, abból legjobb az előre
megvásárolt popcorn. (Többen a film alatt is kimentek pótlásért.)
- Még száz lépés!
A Tom Cruise személyével brandolt szappan-akciófolyam ma már a plágium
szintjén szemérmetlenül hajaz a James Bondokra. A ketyerék ugyanolyan
spécik, a titkosszolgálat itt is nagy kópé, az elvetemült rosszfiú
természetesen szlávos arc, és az M:I is hasonlatos a Neckermann utazási
iroda promófilmjéhez, amelyben az egyik snitt Berlinben, a másik már
Sanghajban játszódik egy közbenső - dramaturgiailag teljesen
indokolatlan - vatikáni desztinációval. A filmet producerként is jegyző
Tom Cruise kezdetben 15 világhelyszínben gondolkodott, de szerencsére
volt két társ-producere is, így aztán a párizsi Eiffel-tornyot és a
budapesti Lánchidat mégsem kellett digitálisan felrobbantani. A
szedett-vedett akcióarzenál még a 60-as évek fantomasos retrópatentjeit
is visszacsempészi a gumiból készült álorcák nyakló nélküli
alkalmazásával.
Az elébb említett James Bond-hasonlóság csak egyetlen vonalon
cáfolható: az M:I-ből teljesen hiányzik az a szellemes elegancia, amit
a 007-esek generációi - Sean Conerry, Roger Moore, Timothy Dalton,
Pierce Brosnan - garantáltak. Tom Cruise ugyanis csapnivalóan rossz
színész, ami különösen akkor szembetűnő, ha remek sztárokkal veszi
magát körül. (Ving Rhames, Laurence Fishburne, vagy a főgonoszt alakító
Oscar-díjas Philip Seymour Hoffman.)
- A boltban azt mondták, hogy botmixer!
Az alaptörténet egyébként szót sem érdemel, azt minden kábel-előfizető
hasonló színvonalon össze tudta volna dobni. A forgatókönyvíró nyilván
azt csinálta, mint a szakdolgozatra készülő diák: különböző művekből
összeollózott egy akciófilmre valót. A harc egyébként egy "Nyúlláb"
fedőnevű szupermicsodáért folyik, amiről nem sokat tudunk meg, de végül
is nem egy tudományos-ismeretterjesztő filmről van szó. A forgatókönyv
évek óta készül, ezért nem csoda, hogy egy kissé elavult: még az is
hiányzik belőle, hogy a világ leigázását - itt most nem részletezendő
módon - garantáló kütyüt az irakiak (esetleg az irániak!) akarják
megszerezni.
Az M:I azonban igazi hollywoodi produkció, ami nem csak a
költségvetésre vonatkozik, hanem arra is, hogy Kaliforniában már régen
rájöttek: egyetlen filmsztorit sem lehet eladni szerelmi szál nélkül.
(Top Gun, Titanic, Pearl Harbour.) Itt is van egy cukros szerelmi
vonulat (ehhez nyilván T. C. is ragaszkodott), de az semmi újat nem
nyújt, mert a csajt ugyanúgy elrabolják, mint a társfilmekben,
ugyanolyan ragasztószalaggal tapasztják be a száját, és a lekötözött
csajszit ugyanúgy ki kell szabadítani. Talán nem lövöm le a poént, ha
jelzem, hogy ez végül sikerül.
A film képileg egyetlen újszerűen látványos jelenete a helikopteres
üldözés a szélvitorlák lapátjai között, bár itt is könnyen kitalálható,
hogy mi fog történni az üldöző gonoszokkal. Az alternatív
energiaforrásként működő szélvitorlák katonás rendben sorakozó tömege
egyben azt is jelzi, hogy Európa egyes részein már felkészültek a
Gazprom következő akciójára is.
- Bolgár úr, beszéljük meg!
A film azt sugallja, nincs lehetetlen.
Mert van egy csapat, amely minden gáncsoskodás ellenére mindent megold.
Szóval: mesefilm. Persze a megoldásnak nagy ára van: jelen esetben 230
millió dollár. Ennyibe került a produkció. Ez kb. 47-50 milliárd
forint, attól függően, hogy a forintot a jegybankelnök riadófelhívása
előtti vagy utáni árfolyamon számoljuk-e. És ha már itt tartunk, a
filmben is többször emlegetik az IMF-et, olyan összefüggésben, hogy az
IMF majd elintézi, az IMF majd rendet csinál... Azt azonban tudni kell,
hogy ebben az esetben a betűszó nem a Nemzetközi Valutaalap rövidítése,
hanem a Mission Impossible Force-é.
Visszatérve a filmre: megint a pirotechnikusok jártak jól! A hazai
nézettségi adatok eddig még nem attraktívak, de a popcorn-árusok nem
panaszkodnak.