Gyarmatáru
Trunkó Barnabás
2012. 12. 27. · Hócipő 2012/26
Mindannyian nagyon sajnáltuk a miniszterelnök urat, amikor szegény csak ült az íróasztalánál - talán még a felcsúti öregfiúk kispályás erőnléti edzését is lemondta -, és várta annak a töketlen IMF-nek a tárgyalódelegációját.Pedig a kormányfő - megrögzött szokásához híven - alaposan előkészítette a tárgyalásokat, hiszen az eltérő álláspontok demokratikus egyeztetésében európai léptékű gyakorlata van neki.
Az IMF meg az egész EU persze alaposan betojt, amikor a miniszterelnök megüzente nekik, hogy mi nem leszünk gyarmat!
Olyan ez, mint amikor nekünk elromlik az öreg Hajdú mosógépünk, akarunk venni egy újat, már tárgyalunk is egy nagy pénzintézettel a lehetséges áruvásárlási kölcsönről, de közben megüzenjük a Csányinak, hogy nyasgem!
Érezték persze odaát is, hogy Orbán nem cicózik, ezért behúzták a farkukat, és attól kezdve ki sem merték ejteni a szájukon azt a szót, hogy gyarmat; helyette azóta az orbáni politikára az egyezményes „megszállott” kifejezést használják.
A nemzetközi pénzvilág ennél jobban már csak akkor szarta össze magát, amikor arról értesült, hogy csökkenteni akarja a magyarországi nyugdíjakat. Pláne, amikor megtudták, hogy nálunk az átlagnyugdíj 90 ezer körül van. Végül persze kiderült, hogy az IMF levelének végén lévő „yours sincerely” szövegrészt véletlenül nyugdíjcsökkentés követelésének fordították, de sajnos addigra már elkészültek az óriásposzterek, meg a mamutmatricák a BKVbuszokra.
De sikerült móresre tanítani a brüsszeli urakat is, akik valójában egy vidéki kóceráj elvezetésére sem lennének képesek, és lomha cirkálóik roskatag fedélzetéről irigykedve nézik a mi gyorsnaszádunkat. És talán nem is értik, hogy egy gyorsnaszádot hogy tudott beelőzni egy kínai dzsunka.
A meg nem nevezett kultúrkör által uralt nemzetközi pénzvilágnak azt is nehéz lehetett megemésztenie, hogy velünk többé már nem lehet feltörölni a padlót, mint elődeinkkel. Ennek némileg talán ellentmond: mostanában olyan tiszta a padlónk, hogy enni lehet róla a csirke far-hátat.
Az IMF-ék egyébként izéljék meg a tökgyalujukat, nincs rá szükségünk, hiszen a szükséges zsozsót a pénzpiacról is be tudjuk szerezni. Igaz, hogy majd’ kétszer annyiért, de ezért legyen nekik lelkiismeretfurdalásuk! Ha egyáltalán tudják, hogy mi az!
A magyar államkötvényeket ugyanis úgy veszik, mint a cukrot szüret idején! Sőt nemzetközi tekintélyünkkel még azt is el tudtuk érni, hogy a Magyar Államkincstár által kibocsátott kötvények viselhessék a „bóvli” márkajelzést.