Magyar pride
Váncsa István
2012. 12. 12. · Hócipő 2012/25
Január 21-én a szép emlékű békemozgalom föltámadt és az utcára vonult. Az emberek általában szeretnek felvonulni, hogy mást ne mondjunk, 1957. május elsején lelkes és vidám dolgozók száz- és százezrei csápoltak Kádárnak, noha a házak közt még a forradalom lőporfüstje lengedezett, a rendőrség pedig tömeges letartóztatásokkal múlatta az időt.Idén januárban azért vonult a magyar, legalábbis a békegyaloglásra buzdító felhívás szerint, mert nem úgy írt rólunk a világsajtó, ahogyan kellett volna. Trianon is azért volt, mert akkor se úgy írtak. Holott mi „nem óhajtunk mást, csak békében, egyetértésben, a demokrácia keretei között, másokat tisztelve szabadon élni”, ahogy ezt a charentoni elmegyógyintézet színjátszói De Sade úr betanításában előadják.
Ily esetben nyilván az a megoldás, hogy felöltjük a legszebb ruhánkat, és végigballagunk az Andrássy úton, előttünk megy Pataky Attila örök életű fénylény, a menet élén pedig a galamblelkű B. András és B. Zsolt békegyalogok visznek egy transzparenst, amelyen az áll, hogy nem leszünk gyarmat. A nemzetközi sajtóhiénák ezt látva rájönnek, hogy Magyarországot soha nem fogják megérteni, így aztán farkukat behúzva követik az utat, amelyet B. András és B. Zsolt, az objektív és hiteles újságírás zsinórmértékei számukra kijelölnek.
A Nem leszünk gyarmat! szlogen értelmezése számunkra sem volt egyszerű, minthogy Magyarország a gyarmattá válásra tudvalevőleg alkalmatlan. Ahhoz ugyanis, hogy valamely földterület gyarmattá váljon, kell egy értelmes, komoly, megbízható helybeli főnök, akivel a gyarmatosító szót ért. Kitermeljük a földetekből a lítiumot, viszonzásul rendbe tesszük az infrastruktúrát, az egészségügyet és a közoktatást. Nektek ezentúl is szabad lándzsát rázva ugrálni és üvölteni, viszont a törvényeket és a szerződéseket betartjátok, a papnak és a bankárnak visszaköszöntök, de nem faljátok föl.
Csak hát a mi hagyományaink szerint a bankárt elsőként a főnök kóstolja meg, úgyhogy belőlünk már, sajnos, gyarmat se lesz. Ami a békemenet többi jelmondatát illeti, azok vélhetőleg nem központi direktívák alapján születtek, hanem spontán, ahogy a rigófütty. „Simor uniós csicska”, „Bajnai spion”, „A meleg beteg, gyógyítani kell”, és ami a legjobb, „EU = CCCP”. Mármost tudvalevő, hogy aki az emberi hülyeségre épít, sziklára épít, ergo a Nemzeti Együttműködés Rendszere akkor is fenn fog állni, amikor a sivatagi szél a piramisokat már a talajszintig lecsiszolta. A békegyalogok anatómiai felépítése talán más lesz, mint a mostaniaké, lelkesedésük viszont csöppet sem változik.
Hosszú menésükre mindig számíthatunk.