Rosszabbul élünk, mint 4 év múlva

Para-Kovács Imre

2012. 11. 14. · Hócipő 2012/23

A fentiekben legalább biztosak lehetünk, és ez még akkor is örvendetes, ha az Orbánt és cinkosait leváltó új kormány elsősorban nem azzal fog mosolyt csalni megfáradt ábrázatunkra, hogy azonnali és visszavonhatatlan pénzesőt zúdít ránk, mert a gazdasági folyamatok már ilyenek a kapitalizmusban, nem kevésbé annak perifériáján. Továbbra sem leszünk gazdagok.

Én, mondjuk, már annak is örülnék, ha a következő ciklusban a baloldali, liberális, független vagy csak egyszerűen nem orbánista újságíróknak is lenne normális állásuk, és a nem Fideszközeli médiumokban is mernének hirdetni a cégek, aztán a piac majd finomítja a többi részletet.

Mocskos egy menet volt ez, de szerencsére vége, október 23-án megbukott a nem demokratikus, nem diktatórikus Orbán-rezsim, innentől kezdve a tereprendezés és az igazságos, de következetes számonkérés problémái vannak terítéken, és ha már, akkor magam is hozzátenném a magamét a káosz épületéhez: számonkérés?, az vajon mi?

A számonkérés eddigi gyakorlata abból állt, hogy a jelen politikusai megpróbálták bíróság elé vinni a múlt politikusait, mert nem tetszett a pofájuk, feltételezték, hogy a nagy ügyeskedésben törvényt sértettek, esetleg tudták, hogy ugyanazt művelték, amit most ők, de pofátlanabbul. A Fidesz esetében totális kudarc, az MSZP ügyeiben teljes lebőgés, kormánybiztosok és egyéb kétes figurák évekig tartó munkájának nyomán a nagy semmi, nem lopott, csalt, hazudott itt senki, ügyészségi papír van róla.

Ez különösen azért szép, mert a mostani ügyészség azért nem teljesen ugyanolyan, mint a korábbi ügyészség, de koncepciós pert valamiért nem vállal, biztos ízlésbeli okokból.

A számonkérés elmaradása két dolgot eredményezett: minden ciklusban szemtelenebbül loptak, mint az előzőben, valamint a teljes politikusgárda megítélése gyakorlatilag megszűnt, mert ha azt mondanám, hogy romlott, akkor csak karcolgatnám az igazság felszínét.

Negatív népszerűségi listák.

Ez nem jelenti azt, hogy felesleges lenne megkérdezni a Fidesz-közeli cégektől, politikusoktól, kollaboránsoktól, hogy akkor ezt így hogyan?, de előtte talán érdemes lenne körülnézni. A Fidesz-közeli cégek által Svájcba pumpált pénzt normális keretek között nem lehet már visszaszerezni, abnormális keretek között szintén nem, mert elég kicsi a valószínűsége, hogy valamelyik igazgató vagy tulajdonos a hatos villamoson felejti a kis kockás füzetet, amiben a valóság rejtezik. Ilyen nem lesz, pár száz milliárdnak búcsút mondhatunk, de könnyen jött, könnyen ment, majd összeadózunk másikat!

Ami viszont egészen biztos: az alcsúti juhásznak vissza kell adni a kaszáját!

A történet annyira népmesei, hogy sírni tudnék. A juhász fia pályázott egy földre, de Mészáros Lőrinc jobb pályázatot írt, így övé lett a terület, majd amikor a juhász 15 kg lucernát kaszált, hogy ne dögöljenek meg az állatai, rendőröket küldött rá, hogy ezentúl kaszálni se legyen mivel. A rendőrök tették a dolgukat, a papírokba már mázsákat írtak, hogy megvalósulhasson a lopás tényálladéka, a kasza meg ment a raktárba.

A juhász 76 éves. Elég gyorsan vissza kéne neki adni a kaszáját, ha borul a kormány, mert nincs ideje hosszan pereskedni.

A közszolgálati médiával is kell csinálni valamit a váltás után.

Nagyjából mindenkit ki kell rúgni.

Nem bosszúból, hanem érzelmektől mentesen, alaposan és véglegesen, mert ami ott megy, és még menni fog két évig, az példátlan, sötét és tolerálhatatlan.

A második két év azonban nem biztos, mert - ismerve a közmédiumok morális térképét - egyáltalán nem valószínű, hogy végig kitartanak. Valószínűleg a következő hónapokban megkezdődik az átállás, helyezkedés, csodálatos időszak lesz ez, amikor a sejtszinten aljas vezetőség elkezd barátkozni Szávuly Arankával és Nagy Navarro Balázzsal, hogy ők tulajdonképpen mindig is mellettük álltak! Nincs alsó határ, piruló vakondok fogják szegélyezni a megalkuvás ösvényeit, országútjait.

A Médiatanács mindenképpen maradjon meg jelenlegi formájában, és lehessen szervezetten látogatni! Turistacsoportok belföldről és külföldről, plexifal mögött dolgozó alkalmazottak és vicces feliratok az eligazodás végett. Kiricsi Karola tárlatvezető. Ja, és a telefonjaikat, internetet, tévét, rádiót kapcsoljuk ki, aztán nézzük meg, mi lesz velük, ha azt hiszik, még mindig ők hazudják a valóságot! Örök tanulság lenne, a küldetéses idiotizmus züllött szolgáinak élő múzeuma.