Lassú rántotta
Bakács Tibor Settenkedő
2012. 11. 14. · Hócipő 2012/23
Gazdag volt eseményekben az elmúlt időszak - állapítottam meg magamban, miközben szalonnás rántottát próbáltam csinálni magamnak, de nem volt tojásom, sem olajom.- Nem baj, majd holnap reggelizem! - Ezzel a felkiáltással győztem le a már megszokott reggeli depressziómat, aminek oka, hogy még mindig élek.
Tanulni, tanulni, tanulni! Valaha tudtam oroszul is. Elővettem a németszótárt, és elkezdtem a biflázást. Talán nem ez a legjobb módszer, hogy megtanuljam a filozófia nyelvét, de nekem semmi szükségem Kant Manóra, inkább ahhoz kell, hogy alkalmi, de szoros kapcsolatokat építsek ki fiatal KDNP-s lányokkal. Azért ez a Rózsa tud valamit, amitől nekem szexi, mert belegondoltam, ha németül fogok a tapasztalatlan lánykák fülébe sustorogni, mint egy jól szituált Hannibal Lecter, azonnal bevizesednek. Különben is, kamaszkoromban is német szó szűrődött ki a másik szobából: ja...ja...spricc...spricc… mert hiába voltunk svábok (is), a franciákért rajongtunk, hiába volt Emmanuelle holland. Egy biztos, aki már tud németül, annak nem lehet gond a magyar sem, hiába az anyanyelve. Majd szótárazik. Mint most én. Hogy is van németül, hogy az anyád? Mutter? Szeretném Petőfit németre fordítani, az ő egyik sorához kell. A másik szó latin, de azt tanultam.
Mondom, tök izgatott vagyok, mert ezen a héten többször is belenyúltak az életembe, alig vettem észre, illetve mindig kicsit később. Buta vagyok, na, vagy csak lassú, mindegy, ebben a Viktorban van egy adag Duracell. Ezt a Turul-Kínai-Arab tengelyt még nem tudtam rendesen átfuttatni az agyamon, de erről nem én tehetek, hanem Bence gazda, akit megharapott a disznó.
A tévében láttam, és azóta nem tudom eldönteni: vajon a disznó volt-e beépítve a tévéshow-ba, vagy egyszerűen utálta a gazdáját, és látta, hogy kamera is van, később dokumentumként szolgálhat, ha vele valami halálos történik?! Az a baj, hogy a disznót mindig lenézzük intellektuálisan. Minden etológus tudja, hogy csak kicsin múlt, ki ül most a tévé előtti fotelünkben.
A baj az, hogy alig tudom átélni, ami velem történik, pedig nem alszom sokat, se keveset. A Such Gyuri lett az Országház igazgatója. Apám, a karrier az karrier! Emlékszem, még a Narancsban egymás mellett ültünk. Talán felhívom, hogy szerezzen egy belépőt, mert szeretném megnézni a koronát addig, amíg nem kerül valaki fejére. Csak úgy magában. Ding an sich…hogy comm il faut legyek. A Gyulaynak meg akkora trafikja lesz, mint egy ház! Csak nehogy Matolcsy államosítsa, mert ő nem adta fel a közösségi tulajdonszerzés ezen individuális formáját. Na, mekkora balek ez a Gyulay. Hogy lesz ebből neki dohánya?
Nem tudok figyelni a német ragozásra, leteszem, és hozzákezdek a kuporgatáshoz, mert én is szeretnék egyéni rendszámot, no nem az autómra, olyan nincs, hanem a cellámban az ágyam fölé. Mint az állampolgári ombudsman. Vagy ezt már csak államiak kérhetik? Régebben úgy volt, tudom, közte volt húsz év, nem tudom, de most hogy van? Mindenesetre fél milla, kb. öthavi bér, hogy demagóg legyek, de egyszer élek. Csak azt sajnálom, hogy nekem nincs ilyen szép hosszú nevem, mint Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóság, NAIH. NAIH-001. Ez szép. Hogy nézne az ki, hogy BAKI-001. Legalább lennék 02. pontos. Amikor azt mondták, hogy ők már digitális ázsiai hatalomnak számítanak, bejelentkeztem az ügyfélkapun, de azt mondták, fáradjak be személyesen. Nem mentem, bunkó vagyok.
Persze most is szeretnék regisztrálni a választásokra, de már levélben sem lehet. Hiába, ősparaszt vagyok a mocsárból. Mi lesz velem? Ah, fogom, előkeresem a bocskorom, és biz’ isten bemegyek a jegyzőhő’, és lajstromoztatom magam, még ha meg is bánom később! Hegyeset köpök, az olajba, mert közben rájöttem, hogy maradt egy uborkásüveg használt fosszilis energiám, hogy benne palacsintát süssek. A rádió szól.
Innen a gázláng mögül csak annyi látszik, hogy az ellenzék a korábbi állampárt lebontásán fáradozik, míg hatalmon levő ellenfele nemsokára befejezi az állampárt felépítését az elkövetkező ötven évre. Érdekes szamurájtechnikák ezek, én is élvezem, csak azt sajnálom, hogy kipusztultak ezek a míves harcosok az idők során.
Itt van például Jimmy fia, Krisztián, még mindig él és győzedelmeskedik, amíg a kereskedelmi televíziók akarják. Van élet a halál után, főleg ha a stúdió angyala elrepül a fejünk felett. Ehhez képest nem érdekes, hogy a szerbek nem fizettek egy petákot sem Janicsért. Elkúrtuk ezt is. Valaha idézet, ma már közmondás. Hogy van németül? Pillanat, keresem. A szótáram.