Német kelet

Megyesi Gusztáv

2012. 11. 14. · Hócipő 2012/23

Úgy volt eredetileg, hogy az oktatási államtitkárság az angol helyett a németet favorizálja első nyelvként az iskolákban, minthogy előbbi alig 54 országban hivatalos nyelv, míg a németet Németországon kívül még Svájcban és Ausztriában is beszélik, sőt ha nagyon akarja, a németalföldi ember is megérti.

Az eredeti indok persze nem ez volt hanem, hogy az angol túl könnyű nyelv, a német viszont kellőképpen bonyolult, mármost ha a gyerek a nehézzel kezdi, utána nevetve tanulja meg a könnyűt; ezt Hoffmann Rózsa egyébiránt már a múltban is többször kifejtette. Igaz, választ egyszer sem adott arra a kérdésre, hogy ha ez így van, akkor a magyar gyereknek miért nem inkább a kínait vagy a szanszkritot tanítják, vagy épp a kaukázusi ubihot, amelyben 48 mássalhangzó és csak két magánhangzó van, miáltal utána a gyerek nemcsak két perc alatt sajátítaná el a legkifinomultabb oxfordi angolt, de diót is törhetne a szájában beszéd közben.

Írta is a sajtó, hogy Hoffmann Rózsa áll az ötlet mögött, mi azonban nem hittünk a mendemondáknak. Hoffmann Rózsa ugyanis eredetileg francia-orosz nyelvtanár, neki tehát a kötelező oroszhoz és franciához kellett volna ragaszkodnia, és semmiképpen sem a németet forszírozni. Akkor viszont ki lehet az ötletgazda? Nem akarjuk tovább csigázni az érdeklődést, nevet ugyan nem említünk, csak annyit jelzünk, hogy az ötlet mögött ugyanaz a személy áll, aki az összes többi ötlet mögött, legyen szó akár futballstadion építéséről a pusztában, akár szabad pálinkafőzésről az alkoholizmus elleni harc jegyében.

Igazolásul fölfedeztünk a világhálón egy videoriportot, amelyben a Juj.hu portál munkatársa készített rövid interjút a korábbi és későbbi miniszterelnökkel még 2008 márciusában egy rendezvényen. Egyébiránt már a riport megszületésének körülményei is sokat sejtetőek, amennyiben a fiatal riporter a felvétel elején azt mondja a kamerába: „Megpróbáljuk Orbán Viktort elkapni pár kérdés erejéig, hogyha megy, persze. Mert eszméletlen, hogy a biztonsági őrök milyen sokan vannak. Mögöttünk kettő, a folyosón négy, a stúdióban tizennégy biztonsági őr vigyáz Orbán Viktorra; meg fogjuk próbálni.”

Megpróbálták, és sikerült. Miután a riporter föltette kérdését, hogy Orbán Viktor leánya dolgozni ment-e Franciaországba, a volt miniszterelnök azt felelte, nyelvet tanulni ment, majd ezután hangzottak el korszakalkotó szavai: „Nekem van egy nevelési elvem. Tilos angolt tanulni első nyelvként. Nem akarom, hogy úgy járjanak a gyerekeim, mint én, aki jól-rosszul megtanult angolul, eligazodik ezzel az eggyel is a világban, és így számos kultúrából kimarad. Nincs ideje, mindig van fontosabb dolga. Ezért németet, olaszt, franciát tanulnak a gyerekek, és utána következhet az angol.”

Az ötletgazda elmondta még, hogy a lánya az olasz és a német után harmadikként tanulja a franciát, a fiának pedig a német volt az első nyelv, s azt követte az angol.

Mindezzel az égvilágon semmi gond nem volna, hiszen a német nyelv prioritása, mint látjuk, két gyermeknél is bevált, következésképp immáron egy egész országra alkalmazható. Igen ám, de közben az újra miniszterelnökké avanzsált ötletgazda Kelet felé kezdett nyitni, és napi szinten leszarja az önmaga rothadásától bűzlő Nyugatot a német, angol, francia, olasz nyelvével egyetemben. Arról ugyan nincsenek megbízható értesüléseink, hogy Azerbajdzsán fővárosának, Bakinak a főterén Magyarország fő exportcikkét, a baltás gyilkost német nyelven köszöntötték-e a helybéliek, vagy hogy Kirgizisztánban, Kazahsztánban s egyéb szovjet utódállamokban a német lett-e időközben a hivatalos nyelv, Kínáról nem is szólva, de hogy a térségben nem angolul beszélnek, az biztos.

Ha azt vesszük, hogy a keleti nyitás jegyében Szijjártó Péter a napokban magas rangú politikai és gazdasági küldöttség vezetőjeként a német ajkú lakosságáról közismert Kuvaitban járt a többi között magyar kórházakat és egészségügyi szolgáltatásokat felajánlani, valamint történelmi kastélyokat eladni, s ezenközben egy hasonlóan magas rangú küldöttség élén Vietnamban személyesen Kardeván Endre államtitkár tárgyalt kölcsönös nyúltenyésztési lehetőségekről, valamint ivóvízfejlesztésről, vélhetően szintén németül, akkor az angolra tényleg semmi szükség.

A csereüdültetés a nyulaknál szinte egészen bizonyosan beválik, a kuvaitiak pedig a fényességes jódolgukban nyilván magyar történelmi kastélyokat és végvárakat vásárolnak azonnali hazaszállítással, emésztési zavarok, idült gyomorpanaszok esetén pedig kizárólag a János kórházba járnak próbareggelire; ez lesz a magyar gazdasági és turisztikai bumm, amit a világ nemcsak hallani, de nyilván érteni is fog.

Ami a nyelvoktatást illeti, az a szörnyű, hogy nemcsak nyelvészprofesszorok, vagy éppen a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tiltakozik az oktatási államtitkárság dilettantizmusa ellen, hanem nyelvtanárok ezrei röhögnek az államtitkár asszonyon, ugyan mondaná már meg, milyen paraméterek alapján tart egy nyelvet bonyolultnak vagy nehezen megtanulhatónak, s mi alapján tekint megint másokat könnyűnek. Továbbá ki mérte azt fel, hogy ha egy diák megtanulja az angolt, utána már nem lesz kedve más nyelvek megtanulására, és így tovább, megjegyezve, hogy utóbbi eléggé okafogyott fölvetés, hiszen a miniszterelnök példája (hogy csak angolul tud) már önmagában elegendő és általános érvényű bizonyíték.

Amúgy az első Orbán-kormányban bizonyos Rockenbauer Zoltán volt a kultuszminiszter, aki több világnyelv mellett kuriózumként a tahiti nyelvet is beszélte, ám ki tudja, miért, ebből soha senkinek nem származott semmiféle baja, túlélte az ország.