Szijjártó, a magyar Elvis
Para-Kovács Imre
2012. 10. 31. · Hócipő 2012/22
A fehérvári huszárok távoztával nagy-nagy csönd üli meg Magyarországot, mintha két, fekete bársonyba csomagolt demokratikus pártot húzgálnának finoman egymáson. Se napfogyatkozás, se holdtölte, csak a csordogáló százmilliárdok.Kénytelen vagyok megjegyezni, kizárólag mellékzöngeként, vastagon eltérve dolgozatom eredeti tárgyától, hogy a fehérvári huszárok akár elmennek, akár megjönnek, mindenképpen politikailag inkorrektek, mivel ha sok kislányt megfőznek, akkor óhatatlanul úgy hangzik az egész, mint valami kannibalista propaganda, ha pedig a másik variáns szerint kislányokat hágnak, akkor pedofília, tehát a dal mellőzendő.
Mindazonáltal pusztán a második verzió eléneklése miatt pedofilnak nevezni Orbán Viktort nagyfokú hülyeség, mert akkor Frei Tamás és Peer Krisztián tényleg a megölésére buzdított, Barangó nem kevésbé a keresztények kiirtására, a katolikus szertartás pedig, minek keretében elhangzik a Krisztus teste, Krisztus vére fordulat, már nem is minősíthető. Ez tehát a hülyeség univerzuma, oda viszont higiénés és kényelmi okokból nem járunk, ilyeténképpen kéretik befejezni a marháskodást.
Sokkal izgalmasabb Ferlinghetti reakciója a magyar (nemzetközi) kitüntetési kísérletre, mivel a beatkorszak élő legendája nem kívánt részesülni a Magyar Pen Klub díjából, mert szerinte Magyarországon éppen az egyéni szabadságjogokat, így aztán a szólásszabadságot is korlátozzák, következésképpen őt ne tüntessék ki.
Az egyéni jó ízlés (Szőcs Géza) találkozása a kormányzati primitívséggel (Szőcs Géza), ilyen helyzeteket szülhet. Nem kell hiúságból és pénzéhségből bunkók közé keveredni, akkor nem fog minket kikosarazni Ferlinghetti, így szólhatna az eset tanulsága, amennyiben szükség van a levonásra.
Mert az nem működik, hogy csodálatos avantgárd költők vagyunk szabadidőnkben, de a hatalom birtokában belejavítunk az irodalmi szervezetek listájába, melyen a kitüntetésre jelölt költőket és írókat terjesztik be fényességes személyünk elé. Ezzel nem azt állítom, hogy a hatalom önmagában aljassá és betegessé teszi az embereket (ez csak a 99%- ukra igaz), hanem azt, hogy rohadtul felerősíti gyöngeségeinket, kihangsúlyozza - amúgy egyébként tolerálható vagy elnézhető - jellemhibáinkat, míg végül ott állunk a hatalom nélküli, üres térben, és köpnek ránk, akikre felnéztünk.
Mert nem lehet egyszerre példakép Ferlinghetti és Orbán, olyan világ nem létezik, amelyben ez a két ember megférne egymással. Amikor az eset történt, mármint hogy Szőcs államtitkár úgy gondolta, hogy jobban tudja, ki érdemel kitüntetést, mint a kumulatív írószövetségek együttesen, Kukorelly (akkor még képviselő) Endre írt neki egy nagyon szép, nagyon világos levelet. Kifejtette fenti gondolataimat, természetesen sokkal finomabban, erősebben és emelkedettebben, mint én most, mintegy előrevetítve, miként is fogja megítélni Szőcsöt az írótársadalom annak következtében, hogy szerepet vállalt a XXI. század Magyarországának legzüllöttebb és legkártékonyabb kormányában.
Dönteni kell: vagy a költészet, vagy a fehérvári huszárok.
A történelem legalábbis azt igazolja, hogy azok a tehetségek és féltehetségek, akik részesültek a hatalomból, eltűntek, mint a magánnyugdíj-pénztári befizetés, alig akadtak, akiknek nevére emlékszünk még, és rájuk is csak valami rossz érzéssel, valami mellékízzel a szánkban, acetonos, kristályos keserűséggel.
A kormány persze kinevezhet költőket, filmrendezőket, festőket és színészeket, de azok nem költők, filmrendezők stb. lesznek, hanem a kormány által kinevezett költők, festők stb., ami kétségtelenül jövedelmezőbb státusz, mint simán költőnek vagy színésznek lenni, azonban felejtéssel és megvetéssel jár.
Ugrott az örökkévalóság, bogárkáim, de tele a frizsider.
Lehet, hogy Szőcs és Ferlinghetti költészete egyenértékű, nagy formátumú és megkerülhetetlen költészet volt ezen politikai kisiklásig (szerencsére a művészetben nincs méricskélés, legalábbis nem annyira, mint például a síkfutásban), de történt, ami történt, minek következtében Ferlinghetti költő maradt, Szőcs Géza pedig felvett valami más, különös halmazállapotot, ami költőre is emlékeztet, politikusra is, de leginkább egy pöffeszkedő óvodásra, aki leköpte, amikor meglátta az angyalt.
Mindig úgy gondoltam, hogy inkább gyűlöljenek, mint sajnáljanak.
Szőcsnek ez nem adatott meg.
Szijjártó Péter formátuma szükségeltetik ezekhez a feladatokhoz, aki - ha a Gazda úgy akarja - holnaptól Karády Katalin lesz, holnaputántól Spongya Bob, azután meg a magyar Elvis. A tehetség és a jellem hátrány, amit feladni nehezebb, mint eleve nem rendelkezni vele. Bár egy igazán elszánt fideszes ezzel is megbirkózik.