Matolcsy, a pirospontos humornagyágyú

Szabados Gábor

2012. 11. 17.

Minden eddiginél fergetegesebb előadással állt ki a közönség elé Matolcsy György, aki csak úgy szórta a poénpetárdákat Hódmezővásárhelyen. A helyi közönség hálásan fogadta a fantasztikus produkciót, és hála a médiának, azóta az ország is dől a nevetéstől. A Hócipő munkatársai és olvasói nevében Szabados Gábor gratulált a kiváló humoristának.

Hócipő: Miniszter úr! Engedje meg, hogy a Hócipő minden munkatársa és olvasója nevében szívből gratuláljak önnek hódmezővásárhelyi fellépéséhez. Amit ott nyújtott, az a humor nagyágyúival emelte egy szintre. Egy ország fogta az oldalát a nevetéstől, amikor célba talált egy-egy humorpetárdája.

Matolcsy: Köszönöm. Nem akarok szerénytelennek látszani, de én is éreztem, hogy jól sikerült a műsorom. Persze, ehhez kellett Lázár Jani barátom, aki volt szíves azzal felvezetni a szereplésemet a helyi, igazán nagyszerű közönségnek, hogy azt mondta nekik: „Felhívtam miniszter úr figyelmét, hogy igyekezzen most is valami olyat mondani, amivel beírja a nevét a gazdaságtörténetbe.” Már ekkor sokan nevettek és mosolyogtak.

Hócipő: Tudjuk, nem előzmények nélkül való a mostani, kirobbanó sikerű fellépése. Ön évek óta ontja a színpadról a szellemesnél szellemesebb monológjait. Tele olyan poénokkal, gondolatmutatványokkal, amelyek talán egyedül Hofi Gézát jellemezték.

Matolcsy: Igazán megtisztelő az összevetés a nagy nevettetővel. Önnek mi tetszett a leginkább a hódmezővásárhelyi műsoromban?

Hócipő: Nehéz kiragadni egyetlen részletet. Az ön egész előadása úgy volt felépítve, hogy mondatról mondatra fokozni tudta a hangulatot. Biztos vagyok benne, hogy a televíziós és rádiós kívánságműsorok és szívküldik legnépszerűbbike lesz a Matolcsy Hódmezővásárhelyen című jelenet. Mindjárt az elején a felütés: „Papírunk van róla, hogy rendbe hoztuk az ország pénzügyeit.” Óriási.

Matolcsy: Ezt tulajdonképpen magamtól plagizáltam. Már korábban elsütöttem.

Hócipő: Nincs ezzel semmi baj. Kipróbálta más közönség előtt, bevált, beépítette az előadásába. Így csinálják a legnagyobbak. Vagy itt van az, hogy... ne haragudjon, nem bírom nevetés nélkül megállni... óriási... csorog a könnyem... „a Nemzeti Fejlesztéspolitikai Kabinet megmozgatta az uniós források dermedt jéghegyeit”.

Matolcsy: Tényleg nem rossz... És ahhoz mit szól, hogy sértődöttnek és morcosnak neveztem a magyarországi bankokat?

Hócipő: ...Bruhahahaha!... Bocsánat!... Zseniális!... De például az a finom, mély, bölcs kitétel, hogy „Kényszerűen korán jött forradalmárok vagyunk...” Szenzációs. Vagy az a paródiabetét, amelyben az uniós hivatalnokokat vette célba.

Matolcsy: Igen. A meleg irodájukban kötözködő brüsszeli bürokratákat említettem, hogy legyünk pontosak. Így poén a poén.

Hócipő: És azután „meg is szólaltatta” őket, utánozva kétségbeesett szerencsétlenkedésüket, amellyel így fenekednek ellenünk: „Ti, magyarok, a leleményes, magyaros gazdaságpolitikátokkal mindig kicsúsztok a kezeink közül.”

Matolcsy: A libamáj?

Hócipő: Egymásnak mondogatjuk újra és újra otthon, a családban, és mindannyiszor rázkódunk a nevetéstől, amint felidézzük: „Sőt, ennél is jobb a turizmus, mert akkor nem nekünk kell betörni más piacra, hanem ők jönnek ide. Ha nem engedik be a libamájat, majd idejönnek és megeszik itt.” Azután, nem sokkal a végső, a legnagyobb poén előtt még egy lapáttal rátett miniszter úr. Hogy „Kistigrisek leszünk újra, aranyosak, játékosak, de látszik a fogunk.” Szeretet és önirónia.

Matolcsy: Maradjunk a szeretetnél. Az önirónia nem kenyerem.

Hócipő: Értem. Akkor azt is egy az egyben kell vennünk, amit a gyermekeink harminc százalékának fenekén levő piros pontról mondott, ami életük első hat hetében épp úgy megvan, mint a japán gyerekeknél?

Matolcsy: Természetesen. De nem én mondtam, csak idéztem japán tudós tárgyalópartnereimet. Akik büszkék a mi rokonságunkra.

Hócipő: Lehetnek is! Elvégre azt viszont öntől tudják, egy egy évvel ezelőtti műsorából, hogy az ősmagyarokról feljegyezték korabeli bizánci és perzsa források, hogy három dologban voltak kiemelkedően jók: agysebészetben, a gasztronómiában és vendéglátásban. Mint miniszter úr mondta: erre lehet építeni ma is. Az agysebészet modern megfelelője az egészségipar, a gasztronómia nem is lehet kérdés a mangalicánkkal és a sompálinkákkal, a turizmus pedig jó dolog. Miniszter úr! Mire készül legközelebb?

Matolcsy: Nem szeretném lelőni a poénokat, de azt tervezem, hogy Debrecenben, Kósa Lajos felvezetésével egy minden eddiginél mulatságosabb műsorral lepem meg az én közönségemet.

Hócipő: Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.