Foglaljuk el Amerikát!

Bartus László

2006. 05. 10. · Hócipő 2006/10

Pechesek vagyunk mi magyarok, korán veszítjük el legjobbjainkat. Kik is a mi legjobbjaink? Akik még tudnának szerezni valamit nekünk. A kalandozások és Mátyás király óta csak veszítettünk területeket, nagy gyarmatunk soha nem volt. Mátyás bús hadát is rövid ideig nyögte Bécsnek büszke vára, a múlt században pedig csak töpörödtünk, hogy nagyokat idézzünk. Rosszabbul éltünk az elmúlt 500 évben. Pongrátz Gergely, a Corvin köz örökös parancsnoka volt az utolsó, aki hősies rohammal bevett egy ellenséges bázist, de már rá se számíthatunk. Pedig Gergely teljesen a kor szellemének megfelelő technikát alkalmazott. Harci technikája majdhogynem prófétikusnak tetszett, amikor egy rozoga IFA platóján nagy csatakiáltások közepette lerohanta és elfoglalta a mátyásföldi ruszki laktanyát. Mindez nem 1956-ban történt, hanem 1993-ban, az oroszok már kivonultak, és a laktanyát egy kormányhatározat juttatta Pongrátz és húszfős világszövetsége kezére, de az elfoglalás hősiességéből ez semmit nem von le. Gergelynek kamerák kereszttüzében (nyugodtan megvárta, amíg az örökös késők is megérkeznek), egy puskalövés nélkül sikerült elfoglalni a ruszkik parancsnoki épületét, és kitűzni a frissen kilyukasztott zászlót. 1956-ban ugyanez nagyobb durranás lett volna, vagy ha az oroszok még bent vannak a laktanyában (Gergely torkán akadhatott volna a "Ruszkik haza!" kiáltás, amit az operatőrök kérésére többször is megismételt, és volt, aki újra akarta venni az egész bevonulási jelenetet), de oroszokkal és géppuskával az elfoglalás korszerűtlennek mutatkozott volna.

Ma már nem így kell laktanyát, országot vagy földrészt foglalni, hanem vízummal, zöldkártyával és munkavállalási engedéllyel. Vagy kormányhatározattal, ahogy Pongrátz tette, de semmiképpen nem puskával. Nem véletlen, hogy az 56-os forradalmat is leverték. A fegyveres megszállókat mindig elűzik, az emigránsok azonban kiűzhetetlenek. Ha II. Szulejmán tudta volna ezt, akkor Jumurdzsákot nem görbe karddal küldi Eger alá, hanem kőműveskanállal, egyenesen Münchenbe. Ebben az esetben a szurkot nem a törökök fejére öntik, hanem szigetelésnél a kőműveskanál alá talicskázzák. A muszlimok már rájöttek arra, hogy az iszlámot így kell terjeszteni a gyaur kutyák között: bevándorlóként kell egyenként ellepni a keresztény civilizációt, mecseteket építeni az emberi jogok és a szabad vallásgyakorlás nevében, amit a keresztények majd boldogan megtesznek, gyönyörködve önmaguk és civilizációjuk nagyszerűségében. Ezután, ahol sikerül többségbe kerülni, már kötelezővé lehet tenni nem muszlimoknak is a fejkendő viselését, mint Amerika egy-két államának bizonyos részein. A demokráciát gyűlölő emigránsok ezután demokratikusan beválasztják saját muszlim képviselőiket a helyi kormányzatba és a törvényhozásba, majd teljesen demokratikusan megszüntetik a demokráciát, vagyis az ország elfoglalása megtörténhet egy puskalövés nélkül. A folyamatot csak segíti a pontosan tervezett és végrehajtott terrorakciók láncolata, amely a megfélemlítés végett indokolt. Európa elfoglalása kevés híján megtörtént, Amerika leteperése jó úton halad. Annál is inkább, mert az amerikaiak nem tanultak semmit a történelemből, ezért ugyanúgy vonultak Bagdad alá, mint Szulejmán janicsárjai Egerbe, és éppen most öntik fejükre a szurkot. Ahelyett, hogy amerikai emigránsokat és vendégmunkásokat küldtek volna a szunniták közé, hadsereggel próbálkoznak, ami mindig vereségre van ítélve. Ebből a szempontból a magyar kontingensek teljesen korszerűek, mert mi mindenhova sofőröket és műszakiakat küldünk és nem harcoló alakulatokat. Ebben szerepe van annak is, hogy harcra képes katonánk nem sok van, de háborúzni ma már úgyis elavult, a seregben kőműveseket kell képezni, nem tüzéreket.

A muszlimok után most rájöttek ugyanerre a mexikóiak és más spanyol ajkúak. A különbség az, hogy ők már olyan mértékben elfoglalták utcai lövöldözés nélkül Amerikát, hogy a himnuszt kérik átírni spanyolra, öklüket rázzák az utcán, hogy az illegálisan Amerikában dolgozó latinok kapjanak zöldkártyát. A 160 éve vereséget szenvedett mexikói hadsereg elárasztotta az USA büféit, kertjeit, autómosóit, gumiszerelő műhelyeit, egyesült a Puerto Ricó-i szakácsokkal, akik görög éttermekben főznek, és állampolgárságot követel magának. Amikor lőszerespánt volt a vállukon, kiverték őket, mióta gumibelsőt hordanak a nyakukban, képviselőik vannak a törvényhozásban. És ők lesznek Amerika. Ezt is mondják: We are America. Tudják, mit beszélnek. Ők nem terrortámadással félemlítik meg a naiv Amerikát, hogy engedelmeskedjen, hanem munkabeszüntetéssel. Ha egy napra leáll az összes spanyol ajkú illegális bevándorló, azaz Cortez késői, láthatatlan serege, megáll az élet. Így kell elfoglalni Amerikát, ez a modern gyarmatosítás.

Mi megint lemaradtunk, még Pongrátz Gergely is hazament az üres mátyásföldi laktanyát bevenni, pedig ő már itt volt Amerikában. Itt kellett volna segédmunkásdandárokat szerveznie. Most néhány babysitterünkkel és kőművesünkkel kell egy bekerítő hadműveletet győzelemre vinni, amit alig néhány festő és hentessegéd támogat. Vert helyzetben vagyunk. A mexikói határon ömlenek be a spanyol harcosok, tárt karokkal várják őket a többiek a gesztenyesütőkben, a mi századunk pedig bukdácsol az amerikai nagykövetségen vízumért. Eddig Brooklynban egy basementet sikerült elfoglalni, havi 500 dollárért. Ennyi. Miénk lehetett volna a világ legfejlettebb országa, és elviszi előlünk néhány spanyol mosogatófiú és kukatöltögető. Miközben morális vitát folytattunk arról, erkölcsös-e lejárt vízummal, 10 dolláros órabérért dolgozni, elvittek az orrunk elől egy országot. Tíz év múlva magyarok adták volna a social security kártyákat és magyar nyelvre írták volna át az amerikai himnuszt. A Fradi a Yankees Stadiumban játszana, kötelezővé tennénk a vasárnapi pörköltet, és az Erős Pista marná minden finnyás jenki gyomrát. Most meg ehetjük a tacót és a chilit még a túrós rétesben is.