Árnyékszéki veszedelem

Megyesi Gusztáv

2012. 08. 22. · Hócipő 2012/17

Gyík harapott meg egy munkást az egyik Balaton-felvidéki építkezésen, jelentik a hírügynökségek, és részletesen leírják, hogy a férfi kiment a kerti árnyékszékre, ahonnét aztán ordítva rohant ki, ugyanis nem vette észre, hogy a vécédeszkán egy gyík tartózkodik, amely ijedtében megharapta a vélt ellenséget, mégpedig annak legférfiasabb pontján.

Ez így önmagában szimpla bulvárhír, csakhogy a férfit az ügyeletre kellett vinni, ahol megállapították, hogy sérülése ugyan nyolc napon belül gyógyul, eléggé súlyos, így a történtek munkahelyi balesetnek minősülnek. Ez annyit tesz, hogy ha az építőipari cég mint munkáltató nem ismeri el a felelősségét a balesetben, akár munkaügyi bíróságra is kerülhet az ügy, feltéve és megengedve, hogy az új nemzeti együttműködési rendszer ismeri még a munkaügyi bíróság fogalmát, s a munkásnak maradtak még jogai. Ismerve a kurzus dolgozókhoz való viszonyát, az is elképzelhető, hogy egy eleddig nem ismert kormányrendelet értelmében azt fogja mondani a bíróság, hogy a munkás és a gyík intézzék el egymás közt a nézeteltérésüket, a munkáltatónak semmi köze az egészhez, amúgy pedig nem kell munkaidőben szarni menni, mert az csak rontja a hatékonyságot.

Elképzelhető viszont, hogy még mindig túl ortodox a világ Magyarországon, és a bíróság a munkáltató felelősségét állapítja meg, amennyiben köteles lett volna figyelmeztető táblát elhelyezni a budiban, hogy mielőtt ráülsz a deszkára, nézz körül magad alatt alaposan. Azaz a munkáltató akár fizethet is. Régen ez egyértelmű volt. Sőt, e sorok írója a hetvenesnyolcvanas években nem egyszer tapasztalta, hogy ha a munkába igyekvő dolgozónak, történetesen éppen neki, kificamodott a bokája buszra szállás közben, akkor az munkahelyi balesetnek minősült.

A Balaton-felvidéki eset mindenesetre kiváló kiugrási lehetőség a feltörekvő és televíziós szereplésre ácsingózó ügyvédek számára, sőt a legszívesebben azt mondanám, hogy elérkezett az idő, amikor a szakszervezeti vezetők is visszaszerezhetnek valamicskét rég elveszített becsületükből. Azt ugyanis, amit ma Magyarországon a munkáltatók megtehetnek a dolgozóval, nem biztos, hogy a tizenhatodik században egy kalózkapitány meg merte volna engedni magának a legénységgel szemben. Jó, tudjuk, munkanélküliség van, az pedig mindenre felmentést ad. Ahol egyetlen állásra háromszáz jelentkező akad, ott nem feltétlenül célravezető módszer, ha a munkavállaló a felvételkor leáll vitatkozni a munkakörülményekről, netán garanciát kér jogai gyakorlásához, sőt legjobb, ha egyáltalán nem is kérdez semmit, mert az csak felidegesíti a munkáltatót, feszült idegállapotban pedig nem lehet rendesen dolgozni Az okos munkavállaló ellenben jól odafigyel a humánerőforrás-politikai előadó minden szavára, megértőn bólint az olyan, szerződésbe nem foglalt szóbeli passzusokra, mint hogy nem kell komolyan venni a szabadnapot meg pláne az évi rendes szabadságot, viszont állandóan készen kell állni a túlórákra és a hétvégi munkára, továbbá. hogy cigarettaszünet nuku, szarás és hugyozás csak visszafogottan, menstruáció lehetőleg hiszti nélkül stb., és ez nem vicc. Emlékszünk még a Lidl üzletlánc esetére, amikor a menstruáló alkalmazottaknak piros szalagot kellett viselniük, hogy a biztonsági őrök már messziről lássák, kellő indokkal járnak ki gyakrabban a mosdóba, nem pedig trécselni.

Hogy mi a nagy helyzet munkavédelmileg, azt jól példázza a dél-koreai Hankook gyár dunaújvárosi üzemében nemrég történt haláleset. Az egyik fiatal dolgozó a berendezés belsejében karbantartási munkálatokat végzett, amikor rázuhant a féltonnás ajtó, azonnal szörnyethalt. Mármost ilyen esetben azért még mindig elemi szabály az eset kivizsgálása, mégpedig az érdekvédelmi szervezetek bevonásával. Dunaújvárosban azonban amikor a vegyipari dolgozók szakszervezetének elnöke levélben fordult a gyár vezérigazgatójához, azt a választ kapta, hogy „nem tartja időszerűnek egy, a szakszervezettel közös ad hoc jellegű munkavédelmi feltáró csoport létrehozását”. Azt ugyan nem részletezte a vezérigazgató, hogy hány darab féltonnás vasajtó dolgozóra zuhanása tenné időszerűvé az eset kivizsgálását, mindenesetre ez a levél nyomatékos megerősítése annak a városban terjedő vélekedésnek, miszerint a Hankooknál úgy hullanak a munkások, mint a legyek.

Ám a Hankooknál legalább van szakszervezet. Mert egy friss hír szerint például a Jabil és a Flextronics pécsi üzemében, amely okostelefonok szervizelésével és tesztelésével foglalkozik, s amely minimum ötszáz embernek ad munkát, később pedig akár több ezernek is, még szakszervezeti bizalmik sincsenek, tudniillik a szakszervezetis aktivisták mind egy szálig elköltöztek a városból, mert másutt találtak munkát; igaz, ami igaz, az okostelefonok tesztelésénél nem feltétlenül csapódik a dolgozóra féltonnás vasajtó.

A Balaton-felvidéki eset egyik figyelemre méltó mozzanata egyébként, hogy az egyik tévéstáb azonnal fölkereste az állatvédőket, vajon a szóban forgó gyík nem számít-e védett állatnak, mert ha igen, akkor a munkást nem elég, hogy megharapták, de még fizethet is a gyík zaklatásáért. Ezért is legyünk óvatosak minden tekintetben. Főleg, hogy legújabban Szlovákiából jönnek át egyre-másra medvék Magyarországra, igen kedvelve a lakott helyeket. Most szólunk: ha mellékhelyiségünkben esetleg medvébe ütközünk, engedély nélkül nehogy kilőjük, mert azt a törvény szigorúan bünteti, kivéve azt az esetet, ha az életünkre tör. Ha viszont a medve csak a budi sarkában ül és barátságosan néz, akkor ne zavartassuk magunkat, tegyünk úgy, mintha ott se lenne, s végezzük nyugodtan tovább a dolgunkat.