Pávatiszt

Megyesi Gusztáv

2012. 06. 13. · Hócipő 2012/12

Sír az ellenzék, hogy jaj, szegény Magyarország, mit tett megint a miniszterelnök: gyakorlatilag kimondta kerek-perec, hogy ő bizony átveri az egész kócerájt, értve ezen az uniót, az IMF-et, úgy csinál, mintha, közben pedig mégse, ám hogy ne váljunk esetleges csúsztatások, szándékos félreértelmezések áldozataivá, ideírjuk, mit mondott pontosan:

„A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre- háromra (úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették észre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez a bonyolult játék afféle pávatánc.”

Az most itt a kérdés, hogy miért kell ezen megrökönyödni. S mi ebben az új? Vigyázat, nem arra gondolunk elsősorban, hogy amióta a miniszterelnök részt vesz a közéletben, azóta viselkedik ennek megfelelő módon politikai és közéleti partnereivel. Hogy most hirtelenjében csak egykori szövetségeseit említsük, például a magyar demokrata fórumosokat, akiket rávett a pártszakadásra, vagy éppen a kisgazdákat, akikkel koalícióra is lépett, hogy aztán megossza, majd fölszámolja őket, sőt dr. Torgyánt a saját házában verte át pávatáncot lejtve, amikor családi ebéden járt nála vendégségben. Hogy az ellenségeinek bemutatott táncról vagy a többmilliónyi hívének, sőt hívőjének tett ígéreteiről ne is szóljunk, különös tekintettel jólétre, biztonságra, egymillió új munkahelyre meg söralátéten elférő adóbevallásra.

Hanem most csak a külföldi diplomaták előtt tavaly tett bejelentésére gondolunk, miszerint „ne azt nézzék, mit mondok, hanem hogy mit teszek” - ezen is éppen úgy megrökönyödött, felháborodott a honi ellenzék, mint a pávatáncon.

Holott ennek is megvolt a maga életszerűsége. Hogy mást ne mondjunk, amikor ez utóbbi alapvetés elhangzott, rendőri tudósítónk épp azt jelentette az egyik Fejér megyei faluból, hogy a késő esti órában kiabálás és jajveszékelés verte föl az egyébként békés környék csendjét. - Megfojtalak, te utolsó szajha, ribanc, repedtsarkú kurva - kiáltotta bizonyos Varga Mihály 43 éves szobafestő eleddig ismeretlen okból a feleségének, miközben erős markával éppen neje torkához közelített, aki sikítozni kezdett. - Ne azt nézd, hogy mit mondok, hanem hogy mit teszek - üvöltötte Varga Mihály, mert a felesége sikoltozása mindig fölidegesítette, végül az asszony segítségére siető szomszédok fejtették le Varga Mihály markát a neje nyakáról, majd értesítették a rendőrséget.

- Nem értem feleségem kétségbeesését - mondta Varga Mihály később, az előállításakor -, hiszen konkrétan nem fojtogattam. Jó, mondtam, amit mondtam, de hát annyi mindent mond az ember, jól néznénk ki, ha mindennek bedőlnénk.

Meg kell jegyezni, hogy ez nem az a Varga Mihály, aki a napokban a Hír tv-ben mint tárca nélküli miniszter a következő bejelentést tette: „Mióta szjatörvény van, azaz több mint húsz éve, mindig magam csinálom az szjabevallásomat, de ilyen bonyolult bevallást még nem kellett elkészítenem. Ilyen rossz bevallási év a bevallók szempontjából nem volt.”

- Ön ezzel azt akarja mondani, hogy az ön főnöke, tehát a miniszterelnök nem tartotta be az ígéretét? - tette nem föl a kérdést a Hír tv riportere a miniszterelnök ama elhíresült söralátétes adóbevallásos bejelentésére célozva, mire Varga Mihály a következőket nem felelte: - Sajnos, a miniszterelnöknek ez az ígérete éppen olyan felelőtlen és megalapozatlan volt, mint az egymillió új munkahely bejelentése.

Egy harmadik Varga Mihályra viszont mi kérdeztünk rá. Tudni kell, hogy ez a Varga Mihály gyakorló újnáci, ám nem a Jobbikkal szimpatizál, hanem változatlanul a Fidesszel, nem is titkolva, hogy Lezsák Sándor miatt, aki a Ház alelnökeként is nagy előszeretettel olvassa Wass Albertet, Prohászka Ottokárt, Tormay Cécile-t, Csurka Istvánt, sőt csakis őket olvassa, amiben semmi nincs, hiszen egyikük se antiszemita, csak mindig az igazságot mondták ki. Ennek a Varga Mihálynak idéztük fel a pávatánccal kapcsolatos alapvetést, nem említve azonban, hogy a miniszterelnök szavairól van szó. Miután felvázoltuk a helyzetet, hogy a partnerünket be kell csapni, minimum hülyének kell nézni, barátságosan kell rámosolyogni, miközben már tudjuk, hogy elutasítjuk az illetőt, lényegtelen dolgokban engednünk kell, de csak azért, hogy a végén az értéktelen termékünket a nyakába sózzuk, szóval, hogy mi jut eszébe erről.

- A zsidók - felelte röviden. - Azok miatt tart itt az ország.

Szerencsére egy harmadik Varga Mihállyal is találkoztunk, aki jelenleg éppen pávatenyésztéssel foglalkozik. Azt mondja, hogy a miniszterelnököt ugyan nem ismeri, azt viszont gyerekkorából már a Brehmből is tudta, hogy a pávakakas gyönyörű állat, hátának közepe sötétkék, hasa fekete, hosszú farktollai kék és zöld aranyfényűek, kerek hegyükön szem alakú rajzolattal, márpedig a mi miniszterelnökünk nem ilyen, ráadásul míg a pávakakas lassan, méltóságteljesen táncol, a mi pávánk minimum tvisztel, ezért is sántít minden efféle összehasonlítás.

No de hát nem is mi, hanem éppen a miniszterelnök hasonlította magát a pávához, legalábbis a jellemében. Arról pedig a Brehm a következőket írja: „Feltűnő jellemvonása a kevélység, hiúság; szépsége tudatában önérzetes és zsarnokoskodó. A majorság békéjét irigységből sokszor megzavarja, a gyengébbet álnokul megtámadja, sőt meg is öli.”

Boldog békeidők: amikor még jámbornak tetsző hóbaglyok uralták az országot.