Jó szagú fideszes zsidó

Para-Kovács Imre

2012. 05. 17. · Hócipő 2012/10

Többek között az a baj a zsidókkal, hogy nincs humorérzékük. Pontosabban van valamijük, amit ők humorérzéknek hisznek, de akkor miért nem tudnak nevetni a magyar vicceken, melyekben gyakorta említve vannak, és bizony nem minden esetben negatív értelemben? Mi ennek az oka? Nem beszélve a cigányokról, akik szintén, mindig csak a duzzogás, emigráció, panaszkodás, ahelyett hogy egy jóízűt nevetnének a gyöngyöspatai polgármester elterelő jellegű polgárháborúján, miszerint, ugye, azért beszélt a paramilitánsokkal a gyors és hatékony kiirtásukról, hogy ne legyen nagyobb baj, arról nem is beszélve, hogy amennyiben a Jobbik nyit frontot Gyöngyöspatán, és kezébe veszi a romák lemészárlását, akkor ezzel kihúzza a talajt a Véderő alól, mondhatnám: kifogja a szelet a nácik vitorlájából, és akkor a nácik majd kapkodnak levegő után, sőt feloszlanak.

Szép terv.

A sajátos helyzet az, hogy mi itt ki vagyunk hegyezve a humorra, napokat átkacagunk, mire eljön a hétvége, majd’ belehalunk a röhögésbe, tehát akárhogy is nézzük, van humorérzékünk, én például egyáltalán nem gondolom, hogy tilos lenne egy politikusnak ironizálnia, nem beszélve a direkt tréfálkozásról, mert az szinte kötelező.

Azt mondani (ironikusan), hogy Székhelyi József azért nem jöhet a Középkori Piactérre, mert SZDSZ-es büdös zsidó, tulajdonképpen kísérlet a humorra, hiszen egyáltalán nem gondolom, hogy Várkonyi György, a városi vagyongazdálkodási cég vezérigazgatója nyilas tahó lenne, hanem csak ez a szókapcsolat ugrott be neki, mert sokat hallotta otthon - magától.

Büdös zsidózni nem csak az antiszemiták szoktak, nem csak a nácik, hanem azok is, akik szimplán fakerekes bunkók, olyasmi ez, mint a bazmeg, hiszen ott sem gondolja komolyan a kifejezés használója, hogy felszólítására nemi aktus fog történni, pusztán indulatait szeretné formába önteni, kifújni a gőzt, kitölteni a gondolkodásában és beszédében keletkezett űrt, aztán minden mehet tovább, mintha mi sem történt volna.

Engem az a szituáció érdekel igazán, amelyben a vezérigazgató nyugodtan szabad folyást engedhet tréfás zsidózásának, tehát az az otthonos akol meleg, ahol mindenki érti az ilyen vicceket, mindenki tudja, hogy Várkonyi csak humorizál, ő pedig meg van győződve róla, hogy hallgatósága vagy kizárólag árjákból áll, vagy olyan zsidókból, akik értik az ilyen mókát, lelkesen együtt nevetnek a főnökkel, és pontosan tudják, hogy nem gondolja komolyan, meg vannak zsidó barátai, nem is egy.

Szalonzsidózás, ahogy a szalonnák elképzelik.

Az a tény, hogy városi, kistérségi és községi szinten is végtelenül alulinformált, kőszáli tahók dolgoznak a politikában, nem meglepő, ismerve a parlamenti körülményeket, senki sem várja el tőlük, hogy nyelveket beszéljenek, olvassanak könyvet, hallgassanak olyan zenét, amiben nem valamelyik hozzájuk mérhető agyhalott műzenész dalol a sárguló kukoricaszárról lakodalmas technó változatban, de a rasszista bolondozás nemkívánatos, mert következményei vannak, mégpedig nem feltétlenül pozitívak.

A baj tudniillik az, hogy a lakosság körében léteznek még a fent idézett politikusoknál is suttyóbb elemek, akik örömmel és nem kevésbé lelkesen szippantják magukba a rafinált vagy nem túl rafinált (istenem, hol van már a kódolt zsidózás?!) antiszemita kiszólásokat, majd azonnal lefordítják a maguk nyelvére.

Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet?

Talán mások is megfigyelték, hogy viszonylag ritkán rendeltek el a kormányok pogromokat, ritkán mondták be a közrádióba, hogy nemzettársak, induljatok zsidót verni, boltot gyújtogatni, egyebek, mert erre sohasem volt szükség. A lakosság erre fogékony része mindig pontosan tudta, mikor lehet zsidót verni, mikor érkezik el az a pillanat, hogy zsidót verni jobb, mint zsidót nem verni, és haladéktalanul hozzá is látott ezen tevékenységhez, miközben biztos volt abban, hogy az állam nem avatkozik bele, pedig az állam nem is mondta, hogy nem avatkozik bele.

Vannak ilyen helyzetek: állam és nép együtt rezeg, mintegy telepatikus kommunikációt folytat, mert a politikus csak annyit mond, hogy SZDSZ-es büdös zsidó, a nép meg indul verni.

Várkonyi nem gyűlöli a zsidókat, nincs neki velük semmi baja, és ebben az a legborzalmasabb, hogy tényleg. Tényleg nem gyűlöli a zsidókat, sem egyenként, sem együtt, nem antiszemita, nem rasszista, csak adja a lapot azoknak, akik viszont igen. Akik gyűlölnek, akik komolyan gondolják, akik otthon alig várják, hogy a konszolidált fideszesek, KDNP-sek, a kevésbé konszolidált jobbikosok célozzanak és utaljanak, aztán majd ők cselekszenek.

- Marhaság! - mondja erre Deutsch Tamás, hallom lelki füleimmel, olvasom lelki szemeimmel - marhaság! - és visszafekszik. Forog a zsírjában.

Mindezek miatt jobb, ha tudjuk: amennyiben kitör a polgárháború, az nem lesz igazi polgárháború, csak figyelemelterelő, szélkifogó polgárháború, amennyiben pedig megjelenik a lista, hogy melyik városba nem mehetnek zsidók, zsidóbérencek és/vagy romák fellépni, dolgozni, lakni, akkor az nem igazi lista lesz, csak mókázik valamelyik unatkozó politikus.

Aztán ha ennek ellenére valamelyik zsidó mégis odamegy, magára vessen.