Egy, kettő...

Farkasházy Tivadar

2012. 05. 17. · Hócipő 2012/10

Ha egy kicsit is jót akarnék az ország kedvenceinek, most nem lennék itt. Az 1995-ös bécsújhelyi vb-döntőben Dél-Korea győzött, hiába énekeltem velük a friss Republic-slágert, végül elszálltunk, mint a kismadár. 2003-ban is hattal vezettünk Zágrábban a franciák ellen, de Görbicz kezéből kisodorták a labdát, pedig már csak 14 másodpercig kellett volna tartani. Szemben Orbán és Kövér szomorkodott, a fél tucat gólos vezetésről való vesztés módszerét még Sydneyben fejlesztettük ki a dánok ellen, de ott nem voltam. Pekingben annál inkább, ott az orosz ruhát fogtam ki, Athénban a férfiakét az oroszok és a horvátok ellen. A 2001-es Viborg-Fradi BL-elődöntőt is az orrom előtt veszítették el Farkas Ágiék, három éve Görbicz előtt ültem itt, mert sérült volt, kétgólos hazai vereség is elég lett volna a Viborg elleni BL-győzelemhez, három lett belőle. Valahogy nem vagyok jó ómen nekik. Londonba már ki se megyek. Az a baj, hogy ők sem.

VESZPRÉMI ARÉNA

A Győr sem szereti a finálékat, eddig hatszor maradt alul, a Fehérvár ellen otthon egy EHF-döntőben, ráadásul most csak félig van otthon, már amennyire Veszprém az, a Fradi is Dabason hajt holnap, ennyit csarnokainkról. De a hangulat csodás, húsz világoskék Lekics-fan gajdol Szlovéniából, aki ugyan szerb, de Ljubljanából érkezett. Bár az EHF nem engedi, mégis elkornyikáljuk a Himnuszt, valami rettenetesen szól, ráadásul a közepébe a két feketehegyi dobos is besegít egy másik dallal, Puzsér biztosan érdekesnek találná. Mellettem két vak siet a helyére, mert a hétéves Szintia törzsszurkoló mondja a strófákat, amiket a fél stadion zúg utána: halhatatlanok leszünk, Podgoricát megverjük. Weöres Sanyi bácsi még egy kicsit dolgozna rajta.

Ráadásul Popovics és Bulatovics eddig 174-et dobott a BL-ben, előbbi ötszörös győztes, utóbbi szépségkirálynőnek is elmehet, ha Görbicz hagyja. Anita mind a hét hetesét bedobja, s további ötöt, a harmadik szépség Haraldsen, aki négy büntetőt is kifog. Sajnos itthon már attól elalélnak, ki hányat dob, holott a védekezés legalább annyit számít, nemrég a Kiskunhalas is 31-et dobott nekik. 65-ben 5:3-ra győztünk a jugók ellen a vbdöntőben, most Popovics egymaga 14-et szór, Bulatovics szerencsére képtelen betalálni, Haraldsen szinte minden lövését megfejti. A világ legjobb beállósa sem csillog nálunk, az edző mégsem szúrja le, mivel Löke a neje. Böhn másokkal is túl kíméletes, mivel csupán másodállásban dolgozik az Audinál, ő a kapitány, amióta megváltak Mátéfi Esztertől, akinek az volt a kedvenc taktikai utasítása, hogy igyatok és szusszanjatok egyet.

Haraldsen

- A negyedik hetes!

Görbicz

- Bemegy?

- Bement!

A szünetben Pálinger kedvesen cseveg egy ellenféllel, a nagyok már mind játszottak egymással valahol, sajnos a német bírók ötről kettőre hozzák fel a végén a Podgoricát, ami kevés lesz odakinn, Djokics szerint is, magyarul mondja ezt a sajtónak, csak most nem minket, hanem a montenegróiakat erősítette, mivel elcseréltük Radicseviccsel. Görbicz rátromfol:

- Klasszisjátékosok vagyunk, mi emeljük fel majd a kupát, mivel aznap lesz a születésnapom.

Pálinger

- Füstbe ment terv!

Löke

- Nehogy leszúrjon a férjem!

- Így már nem fog!

- Jövőre én már nem leszek!

- Próbáld alul!

- A gólkirálynő akkor is én leszek!

DABASI DIEGO

Másnap Dabason a Wass Albertszobor előtt Elek Gábor cigizik, tavaly vele nyertünk KEK-et, az előzőt még az apjával. Amíg elszívja, elmesélem, hogy 59-től 65- ig női meccsekről tudósítottam a Népsportot, mint az ország legifjabb gyakornoka, s a kedvenc kapusomat Rothermel Annának hívták. Elfátyolosodik a szeme:

- Most voltam nála.

Elek

- Valamit ki kéne találni. Mondjuk 200 milliót.

Szucsánszki

- Öt elég lesz odakint, ahogy megbeszéltük.

Anyák napja van, de a 65-ös világbajnok már nem lehet itt. A Fradi ellenfele ismét a Viborg, tavaly szédületes meccsen vertük őket Zácsik időn túli hetesével, most is félelmetes sorozaton van túl a mezőny legszegényebb csapata, a Rosztovot, a Zvenyigorodot és a Volgográdot 27-tel múlva felül. Szandra is simán indulhatna szépségversenyen, bár nagy a hazai konkurencia, ráadásul Haraldsen is megérkezik. A mellettem álló Fradi Sas a fülembe súgja:

- Kikaptunk a Pápától.

- A Vatikánban?

- Nem, az Üllői úton.

Zácsik

- Bejövök, bedobom, lemegyek.

- Te Varzaru, melyikünk is a dán?

Nem könnyű munka, voltam benne, amikor Bene Ferit köszöntöttem. Jobbszélsőnk, Kovacsicz már BL-győztes, mivel három éve a Viborgé volt, s egyetlen magyarként örülhetett a veszprémi Arénában. A maiban van egy dán is, de nem találom, Skov norvég, Althaus és Jurack német, Varzaru román, Chebbah tuniszi. A Fradiban csak a kapus légiós, meg a hetesspecialista Zsivkovics, aki ötször besétál, belövi, majd leballag, mint Meskó Zoli, a New England Patriots puntere. Itt is néggyel megyünk az 55. percben, de ugyanúgy leadunk hármat belőle, mint a Győr, vagy megint csak rosszkor van vége? Talán odakinn. Az ellenfél edzője addig is gratulál, hogy mily gazdag ország vagyunk, mert ennyi pénzt még seholsem vágtak a hátához. Tomori mélabúsan sóhajt:

- Kár, pedig végigvertük egész Oroszországot!

- Maradt belőle egy.

- A Viborgot legyőztük, a Pápát nem sikerült.

Egy hét múlva Podgoricában a szokásos hajszállal, idegenben dobott kevesebb góllal megint második a Győr, a Fradi viszont 29:29-nél az utolsó percben betalál, s hiába egyenlít még a Viborg, 59.59-kor Zácsik a győzelmet is megszerzi. Gábor 2:1-re vezet az apjával szemben. Idén neki két anyák napja volt.

Fotó: Farkasházy Attila