Bébibumm

Megyesi Gusztáv

2012. 05. 17. · Hócipő 2012/10

Ha a szimatunk nem csal, akkor érdekes eseményeknek néz elébe Magyarország. Az ország leghatalmasabb nem oligarchái, azaz tiszta szemű, politikamentes nagytőkései leereszkednek hegyi lakóhelyükről a városba, becsöngetnek sokgyermekes családok otthonába, majd elnézést kérve a zavarásért, pénzzel teli borítékot nyújtanak át a meglepett családfőnek, hogy aztán illendően elköszönve a következő háznál próbálkozzanak.

Egy múlt héten közzétett minisztériumi vitaanyagban ugyanis szó szerint ezt olvastuk: „Javasoljuk, hogy a kiemelten magas fizetésű családoknak legyen módja arra, hogy a családi pótlékukat felajánlják a többi gyermekes család támogatására.” Hozzátesszük, hogy az elmúlt két évben hirtelen kiemelten magas fizetésűvé vált családok már eddig is szívesen adakoztak volna a szegényebb famíliáknak, sőt a családi pótlék mellett a különféle szakértésért meg tanácsadásért kapott összegeket is felajánlották volna a rászorulóknak, csak sehogyan sem találták meg ennek a módját. Most azonban egyenesen Matolcsy doktor minisztériumának egyik élcsapata, a Családbarát Magyarországért munkacsoport csillantotta fel az Új baby boom, a középosztály gyerekvállalási forradalma című munkájában a lehetőséget.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Emlékezetünkben még igen élénken él Matolcsy miniszter tavaly őszi, szintén bébibummos alapvetése, miszerint az egykulcsos adónak nemhogy a bevezetése, de már a kigondolásának híre is megmozgatta a férfiak és a nők fantáziáját, akik hirtelen kedvet kapva az utódnemzésre, majdhogynem demográfiai robbanást idéztek elő, ami még akkor is igaz, ha a statisztikai adatok épp az ellenkezőjét mutatták. Ez azért fontos, mert már akkor sejteni lehetett, hogy a család, a gyermeknemzés, s maga a gyermek szó is alapvető jelentésváltozáson fog átmenni. Azon most nem élcelődnénk, hogy a nevében a nemzet szót viselő minisztérium miért Magyarország ellenségének, az IMF-nek a hivatalos nyelvén, angolul ad címet nemzetmentő vitaanyagának, mert erre nyilván az Európai Unió valamelyik magyarellenes testülete (mindegyik az) kényszerítette; még szerencse, hogy a forradalom szó használatát nem tiltották be.

Hanem ami utána jő. A családbarát társaság szó szerint a következőket írja: „A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik! A gyermekvállalás és a gyermek stabil családi környezetben való felnevelése mentálisan és mérleg szerint is megtérül a társadalom számára.” Minthogy e sorok írója közgazdász volna a végzettségét tekintve, csak megemelni tudja kalapját a szerzők előtt, hogy le merték írni végre a lényeget: Legyen már vége egyszer s mindenkorra a gyermekáldás misztifikálásának, az újszülött ugyanis nem több (de nem is kevesebb!), mint nemzetgazdasági tényező, potenciális adóalany, könyv- és számviteli tétel; sőt teljességgel érthetetlen, hogy miért nincsen már a köldökzsinór elvágásának pillanatában megadóztatva. Arról nem is szólva, hogy az a hat ember (Szalai Piroska, Bánkuty Tamás, Salamin Géza, Polomik Heléna, Madarász Anett és Király Erzsébet), aki ehhez az egészhez a nevét adta, igazán kidolgozhatta volna azt is, hogy példának okáért az elvetélt magzat elszámolható-e költségként mint káló, mert ez majd esetleg problémákat okozhat később az adóellenőrzéskor.

És az alapvetések folytatódnak: „Ez a nyugdíjrendszerben is jelentsen előnyt: a családok (szülőpárok) által vállalt és kitaníttatott gyermekek után járó differenciált pontokkal ismerjék el a szülőknek a járulékfizetés melletti költségként jelentkező, a humántőkébe eszközölt befektetéseit.” Minthogy mi igen komoly emberek vagyunk, s ki nem álljuk az olcsó, főleg a testiségre utaló viccelődéseket, nem teszünk célzásokat a Matolcsy-féle új adók és illetékek hírére nászágyban várakozó megannyi ifjú feleségre, akikbe befektetéseket eszközöl férjuruk, kvázi mintegy költségként érezve azt a invesztíciót, aminek meg kell térülnie, csupán arra hívnánk fel a szerzők figyelmét, hogy ilyen fogalmazvánnyal a magyarérettségi hetében kiállni a nyilvánosság elé minimum ifjúság elleni bűncselekmény.

Mindettől függetlenül a javaslat úgy, ahogy van, közönséges lopás, magyarán plágium, az élelmiszeráruházak már rég bevezették: a vásárló bizonyos összeg felett jutalompontokat kap a pénztárnál, amelyeket később kedvezményesen levásárolhat. A családbarát munkacsoporttal nem az a baj, hogy nincsenek nekünk is tetsző ötleteik, hiszen például négy gyermek birtokában mi magunk is erősen szorgalmaznánk a fölnevelt gyermekek számának beszámítását a nyugdíjba, hanem hogy az általuk készített vitaindító anyagból szinte sugárzik, hogy éppen úgy nem szeretik se a gyerekeket, se a felnőtteket, mint ahogyan a nemzeti ügyek kormánya sem szereti, mi több, kifejezetten rühelli az egész lakosságot, s nem tartja többre, mint egy példás adóellenőrzés alanyának. Ennek az emberutálatnak a legbiztosabb jele, hogy amikor Balog visszazárkóztatási államtitkárt miniszterré nevezték ki, első dolga volt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot Emberi Erőforrás Minisztériumává átkeresztelni; ezzel nagyjából meg is volna a munka dandárja.

Mi egyébiránt sok sikert kívánunk a nagy, nemzeti bébibummvitához, s már most jelezzük: nem elleneznénk különösebben a homlokra ragasztható matricák bevezetését sem, amellyel a példás módon több gyermeket is felnevelő szülőket különböztetnék meg mintegy pozitívan, létrehozva a lakosság körében is a szép emlékű Kiváló Áruk Fórumát; igen ösztönzően hatna a feltüzelt ifjúságra.

Aztán amikor a gyermeket hazaviszik a szülészetről, lehet hívni az adóellenőrt.