Egy Duna-parti csónakházból
Para-Kovács Imre
2012. 04. 04. · Hócipő 2012/07
Rakonczay Gábor evezett, és megint evezett, aztán partot ért, mert olyan nincs, hogy valaki rengeteget evez, és nem hagyja abba. Az úgy van - más evezőktől tudom -, hogy aki evez, az vagy belefullad a vízbe, amiben evez, vagy partot ér, köztes megoldás egyszerűen nem létezik, és ez jól is van így, mert különben felborulna a világ rendje. Sajnos Rakonczay Schmitt árnyékában evezett, ilyeténképpen az árnyékában is kötött ki, a köztársasági elnök elvitte a show egy részét előle, de azért maradt rendesen, mert a minap már komoly összeesküvés-elméletek épültek az óceán átszelésére, az eltűnésre és a kikötésre, ami biztos jele Magyarországon annak, hogy valami fontos dolog történt.
Még sohasem szeltem át semelyik óceánt kenun, de rohadt egy meló lehet, mert nincs internet, nincs tévé, és állítólag pizzát sem lehet rendelni, tehát borzalmas helyzet, mégis vannak azonban olyanok, akik belevágnak, mert szeretik az ilyesmit.
Megjegyezném, hogy olyanok is vannak, akik magas hegyekre másznak fel hidegben, pedig nincs ott semmi dolguk, és ezt az egészet nem lehet a pénzre fogni, mert már olyankor is másztak, amikor még nem léteztek szponzorok.
A hírnév, a címlapok, a rajongók.
Ez lehetett régen, most viszont egy ilyen út kőkemény üzlet, aki fizeti a számlát, elvárja a teljesítményt, minimális követelmény az emberfölötti, de esetleg lehet még fokozni, és akkor örül a híradós, örül a show-man, örül mindenki, ömlik be a pénz. Természetesen elsősorban nem annak, aki átevezi az óceánt, de ez már egy ilyen bolygó, ha szerencséje van, neki sem kell már a következő héten beállnia udvarosnak egy kutyamenhelyre.
Érthetetlen az egész, legalábbis a feleségem a múltkor azt mondta, hogy ő nem szeretne a Marson élni, mert a Marson nincsenek nyulak és kutyák, meg a levegő is szar, az egész túl vörös és túl lakatlan az ő ízlésének, mert ő azt szereti, ha vannak erdők, nyulak, kutyák és levegő, tehát szeretne itt maradni, amíg még lehet.
Nem mintha én annyira kapacitáltam volna a Marsra költözés azonnali megkezdésére, csak megemlítettem, hogy pár ezer év, és meglesz a lehetőség, de ő - mint mindig - úgy reagált, mintha máris csomagolni kellene.
A hegymászással ugyanilyen viszonyt ápol: utálja az egészet, nagyjából a fent felsorolt okok miatt, az óceán átszeléséről pedig már meg sem mertem kérdezni.
Részben természetesen egyetértek vele: odamenni, ahol rossz, onnan, ahol jó - ez értelmetlen és felesleges, nem beszélve a kényelmetlenségről és az esetleges nátháról, halálról, egyebekről. Melegben olvasgatni jobb, mint hidegben óceánt átszelni, ez nekünk evidens, de azért egyáltalán nem akarjuk betiltani az ilyesmit, még csak nem is tiltakozunk, csak most megjegyeztem, és ezzel tulajdonképpen részünkről kész.
Kész is lenne, ha nem épült volna rá Rakonczay útjára az elmélet, miszerint médiahack volt az egész, mert ugyan miért tűnt el, ha aztán meglett, miért nem vitt magával nyomkövetőt, egyáltalán: miért élte túl ezt az egészet?!
A sajtó nagyon paraszt tud lenni, ha belejön, és nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mi van, ha szerencsétlen kenus tényleg leevezett a térképről, tényleg megjavította a rekordot, és 60 nap elég volt neki az úthoz, ha majdnem meghalt, de szerencsére megúszta, ha teljesítménye valóban emberfeletti, de legalábbis elismerésre méltó, a hazai média egy része pedig azon elmélkedik, csaló-e vagy nem?!
Nekem például nagyon szarul esne, mert evezni nehéz, hülyeségeket írni meg könnyű, tehát joggal azt gondolnám: minden újságíró elmehet a picsába, mert hazudnak, vádolnak és idióták. Ez a helyzet nekem kellemetlen, mivel újságíró vagyok, és nagyon okos, érzékeny, tisztelettudó, valamint szép, de ez mindegy. Különbséget teszek például sportoló és politikus között, mert míg egy politikusról simán leírom, hogy valószínűleg az anyját is úgy lopta, hogy ne legyen árva, egy sportolóval óvatosabb vagyok, mivel utóbbi mögött van teljesítmény. Akkor is, ha csak hetven nap alatt szeli át az óceánt, de akkor is, ha csak kilencven nap alatt.
Nem arról van szó tehát, hogy egy sportoló mindig becsületes, hanem hogy valamivel nagyobb óvatossággal kezelendő, mint egy alapból gyanús politikus, vagy az agynélkülivé kitenyésztett celeb, főleg mert mögötte nem áll ott egy teljes stáb, hogy harcoljon az újságírók ellen, nincs külön kerete helyreigazításra, perre, verőemberre, és ha sikerül rendesen megbántani, megalázni, akkor rettenetesen érzi magát, mivel tehetetlen.
Valaki sokáig evezett, aztán partot ért, én például tudok az ilyesminek örülni, akkor is, ha utána szegénynek be kellett mennie a DTK Show-ba, ami tényleg borzalmas lehetett.