A nép követi elnökét
Megyesi Gusztáv
2012. 04. 04. · Hócipő 2012/07
Hétfőn délelőtt, miután túl volt már az ország a köztársasági elnök hétvégi nyilvános le nem mondásán, számos általános iskolában a tantervnek megfelelően dolgozatot írattak a diákokkal. Konkrét tudomásunk van arról, hogy Kökény Gergő harmadik osztályos tanuló leplezetlen nyíltsággal másolta le padtársáról A tél örömei című fogalmazást, és azt adta be óra végén. Ugyanez történt a hetedikeseknél is, csak utóbbiak Mátyás királyról adtak be rövid értekezést, amit valamennyien Nagy Angéla színjeles, osztályelső tanulóról másoltak.Amikor Nagy Angéla mint stréber tiltakozott, a tanárnő felhívta a figyelmét az eset etikai vonatkozására: attól, hogy lemásolták a dolgozatát, ő maga nem károsodott. Nagy Angélának akkor volna erkölcsi alapja felháborodni, ha a dolgozatot de facto ellopták volna tőle osztálytársai, s ő nem tudott volna mit beadni. Ám ahogyan a köztársasági elnök sem vitte haza Georgiev és Heinemann sporttörténészek munkáját, Nagy Angéla osztálytársai is becsületesen és a legjobb tudásuk szerint jártak el, azaz csak másoltak; nem véletlen, hogy jelest kaptak munkájukra.
Kökény Gergő esete merőben más. Az ő tanára ugyanis a régi világ embere, ezért először elégtelent adott Gergő dolgozatára, mondván, az egy az egyben koppintás. A tanuló azonban azzal védekezett, hogy a tanárnő nem figyelmeztette őt óra elején, hogy ne másoljon. Pontosabban szólva a tanárnő bejelentette ugyan, hogy önálló dolgozatot kell írni, és tilos a másikról puskázni, ám K. Gergőnek ezt külön nem mondta el, így ő joggal hitte, hogy a dolgozatot másolni kell; végül a félreértések tisztázása után ő is jelest kapott a munkájára.
Ez azonban semmi. A déli órákban Grillusz Antal gimnáziumi matematikatanár dolgozatírás előtt, ismerve már a köztársasági elnök le nem mondásának indokait, a következőket mondta az osztálynak: Itt vannak a példák. Dolgozza ki őket valaki, majd adja át a többinek másolásra. Én addig lemegyek az utcára fél órát cigarettázni.
Mindezzel csak azt akartuk jelezni, hogy nem igaz az az állítás, miszerint az az embereket nem érdeklik a köztársasági elnök körüli bonyodalmak, és nem akarják levonni a tanulságokat. Már a nem lemondás utáni első nap fényesen bizonyította, hogy az ország képes bármilyen tanulságot levonni. Az emberek már a délelőtti órákban megrohanták az elektronikai áruházakat, hogy felvásárolják a fénymásoló berendezéseket, s estére eleddig soha nem tapasztalt szellemi és tudományos élet vette kezdetét, még éjfélkor is fénymásolók surrogó hangja szűrődött ki az utcára.
Mindez szinte csodát tett a lelkekben is. Dr. Molnár Ede pszichológus az esti híradóban elmondta, hogy az emberek önbizalma hirtelen megnőtt. Nem csupán arról van szó, hogy a börtönben ülő, lopásért, sikkasztásért elítélt bűnözők ezrei adták be a perújrafelvételi kérelmüket, mondván, őket a tettük elkövetése előtt senki sem figyelmeztette, hogy ne rámolják ki a boltot, illetve hogy ne utalják át az önkormányzat pénzét a saját számlájukra, hanem a mentális hatásokról. Azok a kisebbségi komplexustól szenvedők, akik korábban egy professzor jelenlétében még hebegnihabogni sem tudtak, most címzetes egyetemi tanárokat, állami díjas professzorokat köcsögöztek le, estére teljességgel átalakult az értékrend. Szállítómunkások, útépítők, bányászok, kovácsok népes közösségei azt követelték az államtól, hogy ha a köztársasági elnök doktori disszertációja „becsületes férfimunka” volt, akkor az olimpiai bajnokokhoz hasonlóan az ő sikereiket is márványtábla örökítse meg. A szabók követelték, hogy az ollóhasználatra való tekintettel sorolják az ő munkájukat is a legfontosabb szellemi tevékenységek közé, és kaphassanak Kossuth-díjat. Ezenközben egyre-másra szerveződtek tiltakozó akciók is: egy tűzoltó, aki egy paneltűzben a hetedik emeletről mentett ki egy idős asszonyt a macskájával, elkeseredve mesélte, hogy a le nem mondás óta fitymálóan beszélnek a munkájáról. Egy rakodómunkás, aki kétajtós szekrénnyel a hátán szalad föl nap nap után emeletekre, ugyanezt panaszolta: „Amit te csinálsz, az semmi - mondják neki gúnyosan -, de próbálnál 140 oldalból 120-at lemásolni tintasugaras nyomtatóval”.
A köztársasági elnök le nem mondása a külföldet is megmozgatta. Karl-Theodor zu Guttenberg egykori német védelmi miniszter, akinek plágium miatt kellett elbúcsúznia hivatalától, a magyar precedensre hivatkozva bejelentette visszatérését, amit a Bundestag kénytelen volt elfogadni. Az illetékes német hatóságok hétfő estig sűrű bocsánatkérések közepette adták vissza a CDU-képviselő Matthias Pröfocknak a korábban szintén plágium miatt elvett doktori címét, de ugyanígy jártak el Silvana Koch-Merin volt parlamenti alelnökkel, az SPD-s Uwe Brinkmannal (nem azonos Brinkmann professzorral), s Orbán Viktor nagy barátjának, Edmund Stoibernek szintén plagizáló kétgyermekével is, hogy most más példákat ne is említsünk.
Legfeljebb az olimpiai mozgalmat, amelyik visszafogadta Sandra Baldwint, aki azért kényszerült az amerikai olimpiai bizottság elnöki posztjától megválni, mert hamis adatokat tüntetett fel akadémiai karrierjéről az önéletrajzában. Sajnos azoknak az ázsiai országokban plagizáló közszereplőknek, akik a szégyen miatt öngyilkosok lettek (Japán), illetve felakasztották őket (Kína), már nem lehet visszaadni az életét; hála az égnek, nálunk efféle felelősségre vonások vagy lelkifurdalások elképzelhetetlenek, arról nem is szólva, hogy nálunk még az államfő sem hányavetin, hanem „a legjobb tudása szerint” plagizál.