Schmitt Pál csomagol
Ürmös Zsolt
2012. 03. 28.
Hétfő délután, az eddig makacsul kitartó Dr. Schmitt Pál a parlament plenáris ülésén bejelentette, hogy lemond köztársasági elnöki hivataláról. Az elnök a heves parlamenti szócsatákat és lemondásának elfogadását meg sem várva, sietősen távozott az ülésteremből. A Hócipő tudósítójának az Országház ruhatárában sikerült elérnie, a kissé szomorkás, kabátjára várakozó elnököt.
Hócipő: Elnök úr!
Schmitt: A mór megtette kötelességét, a mór mehet...
Hócipő: Kitől idézett?
Schmitt: Friedrich Schiller: A genovai Fiesco összeesküvése, 1784-ből, Brémai Nemzeti Könyvtár, Szépirodalmi katalógus, 42. sor.
Hócipő: Tökéletes citálás...
Schmitt: Igazi sportember vagyok! Kétszer nem hibázom.
Hócipő: Vasárnap reggel még a Kossuth Rádióban arról beszélt, hogy küzdeni fog.
Schmitt: Igen. „Ember küzdj, és bízva bízzál!” - hogy Madách Imrét idézzem, Az ember tragédiája művének egyik klasszikus sorával, pontos hivatkozási száma...
Hócipő: Köszönöm, már látjuk, hogy megtanult idézni. Inkább arra lennék kíváncsi, mitől gondolta meg magát?
Schmitt: Én nem gondoltam meg magam. Az egész egy félreértés, és a Magyar Posta hibája.
Hócipő: Az meg hogy lehet?
Schmitt: Tudja a miniszterelnök úr előfizetett egy francia újságra, amit hetek óta hozzám kézbesítenek ki a Sándor-palotába. Amikor összegyűlik egy heti mennyiség, ez általában hétfőn van, én felhívom, és jelezem neki pár szóban, hogy jöhet érte. Ma is ezt történt.
Hócipő: Mit mondott Orbán Viktornak 9 órakor a telefonba?
Schmitt: Mivel tudtam, hogy frakcióülés van, nem akartam hosszan beszélni. Ezért csak címszavakban kommunikáltunk. Mondtam neki, hogy Schmitt Pali vagyok, és hogy Le Monde-ok! Majd letettem a telefont.
Hócipő: Ez után mi történt?
Schmitt: Alig telt el negyed óra, már nálam volt a miniszterelnök úr, aki megveregette a vállamat, és csak annyit mondott, na végre!
Hócipő: Parlamenti búcsúbeszédében azt mondta, bírósághoz fordul doktori címének elvétele miatt.
Schmitt: Igen! Bírósághoz fordulok, és beperlem a Magyar Postát is! Ha nem hozzám kézbesítik ki azt a fránya újságot, még mindig elnök lennék... De erről csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó nyilatkozni.
Hócipő: Mihez kezd most a rengeteg szabadidejével? Tényleg belevág a Ph.D fokozat megszerzésébe?
Schmitt: Igen, már be is adtam a jelentkezésemet a Testnevelési Egyetem Doktori Iskolájába. Elnézést, de mennem is kell, mert rengeteg dolgom van. Tudja, hamarosan gólyatáborba vonulok, majd át kell költöznöm a Sándor-palotából a Semmelweis Egyetem Balassa János Kollégiumába.
Hócipő: Nem lesz furcsa a Sándor-palota után egy kollégium?
Schmitt: Nem, hiszen a Volt Fesztiválon egészen jól összehaverkodtam már a srácokkal, úgyhogy alig várom az esti csocsó-partikat. Arról nem is beszélve, hogy szeretek beszéd közben nagyokat sétálni, amit a kollégium hosszú, linóleummal borított folyosóin sokkal kényelmesebben megtehetek majd, mint az elnöki hivatal, rojtos szegélyű perzsaszőnyegei közt bukdácsolva.
Hócipő: Elárulja még nekünk, mi lesz a doktori témája?
Schmitt: Egy olyan kutatási terület, ami igazán közel áll hozzám, a sport és a természetvédelem témaköréből.
Hócipő: Esetleg megvan már a címe is?
Schmitt: Persze. Budapest Tömő u. 35-41., 3. emelet, 316-os szoba.
Hócipő: Nem a kollégiumi, hanem a doktori téma címére gondoltam...
Schmitt: Lényegében ugyanazt a dolgozatot fogom beadni, mint 20 évvel ezelőtt, persze pontos citátumokkal, csak új címmel, és a környezetvédelem jegyében újrapapírra nyomtatva.
Hócipő: És mi lesz a címe az új értekezésének?
Schmitt: Nyikolaj Georgijev munkássága az olimpiai mozgalomban.