Hahó, a tenger!
Megyesi Gusztáv
2012. 02. 22. · Hócipő 2012/03
Aznap, amikor bejelentették, hogy az Európai Parlament többségi döntéssel figyelmeztetésben részesítette a magyar kormányt többrendbeli hiányosságokért, fölhívott telefonon Kövér László, aki tudvalevőleg korunk legfinomabb modorú és legárnyaltabb gondolkodású politikusa, és arra kért, hogy e lap hasábjain tolmácsoljam bocsánatkérését a honi liberálisoknak és baloldalaiknak, akik a Brüsszelben történtek fölötti elkeseredettségükben nem kívánt hangot ütöttek meg.Már a bejelentés órájában több ezer gyalázkodó komment jelent meg a különféle hírportálokon, s ezek mind hazaárulásról, Magyarország kommunista lerohanásáról szóltak, Deutsch képviselő egyenesen Brüsszelből twitterezte haza, hogy „soha nagyobb boldogsága ne legyen Mesterházynak, Tabajdinak, Göncz Kingának, mint hogy az európai kommunistákkal, zöldekkel és liberálisokkal karöltve, minden ok nélkül elítéltették a saját hazájukat az Európai Parlamentben!”
Utóbbi vélemény miatt Kövér László nemhogy nem győzött szabadkozni, de megígérte, hogy egyenként keresi fel az MSZP szavazóit, hogy elmondhassa nekik, szó sincsen hazaárulásról, ekképpen még verbálisan se lesz senki kitéve semmiféle atrocitásnak, arra azonban számítsanak a szocialisták, hogy felelniük kell a bíróság előtt, mégpedig plágiumért.
Azt ugyanis, amit a szocialista EU-képviselők tettek Brüsszelben, mármint, hogy megszavazták a magyar kormány elmarasztalását, a Fidesz már nyolc évvel ezelőtt megtette, igaz, nem Brüsszelben (hiszen még nem voltunk tagok), hanem Lisszabonban. 2003-ban „a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) a Fidesz által összeállított, a magyar kormányt bíráló határozatot fogadott el a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzetéről”, azaz Orbánék nemzetközi fórumon próbálták meg lehetetlenné tenni a magyar kormányt. Hozzá kell tenni, hogy a CDI-nek nincsen akkora, állig fölfegyverzett zsoldos hadserege, mint az Európai Uniónak, amely a nap minden percében készen áll Magyarország lerohanására, de akkor is: Orbán Viktor, úgy is mint a szervezet alelnöke, sikeresen átverte a magyar kormány elítélését az ülésen, ráadásul kettős értelemben. Nemcsak arról van szó, magyarázta Kövér, hogy a CDI Orbán bemondására képes volt elfogadni, hogy Magyarországon a szocik kormányzása alatt a bíróság, az ügyészség és a rendőrség pártfelügyelet alatt áll, a másként gondolkodókat, az ellenzékieket rendre megfélemlítik, az állampolgárok és a civilek pedig nem gyülekezhetnek az utcán, hanem hogy a szervezetet ténylegesen is becsapta. A CDI titkára például elmondta, hogy nem is vizsgálták Orbán Viktor állításainak igazságtartalmát, csak gépiesen megszavazták a határozatot, amit egyébként a Burma és Kuba megbélyegzéséről szóló dokumentum után csempésztek a képviselők keze alá. Elmondása szerint az olasz küldött is abban a hiszemben szavazott, hogy csakis Burmát és Kubát ítélik el, Magyarországról nem tudott; ekkora átverés még nem volt a szervezet életében.
Minthogy Kövér László hangjából némi szégyenérzetet véltem kihallani, megnyugtattam őt, hogy nyugodtan járjon ezután is emelt fővel. De nem tudok, felelte erre elvékonyodott hangon, majd emlékeztetett rá, hogy később Orbán Viktor Brüsszelben már kifejezetten azért lobbizott, hogy ne adjanak pénzt a Gyurcsány-kabinetnek, mert úgyis elherdálják. Ha tehát most azt mondjuk a szocikra, hogy hazaárulók, akik rendre följelentik Magyarországot külföldön, jegyezte meg Kövér, akkor meg kell vallanunk, hogy mi is azok voltunk.
Ráadásul, csuklott meg ismételten a hangja, szemrebbenés nélkül válaszoltuk itthon a szemrehányásokra, hogy a kormányzatnak nem a tükörre kell haragudnia, hanem saját magára, hogy nem jól végzi a dolgát, és lábbal tiporja a demokratikus jogokat. Még jó, hogy nem hívtuk be mindjárt a kereszteseket, tette hozzá a Fidesz legintelligensebb vezetője, majd búcsúzott.
Mint megtudtuk, erőgyűjtésre vonult vissza, hogy le tudja beszélni miniszterelnökét a további szabadságharcról, amit minden körülmények között tengeren akar megvívni Európával. Legalábbis erre utalnak az utóbbi hónapokban tett, a tengerészéletből vett hasonlatai, különféle vihar-előrejelzései, s ahogy hírlik, Anikó asszonytól már egy szép tengerészkapitányi sapkát is kért közelgő születésnapjára.
Ilyen szempontból nyolc évvel ezelőtt valamivel áttekinthetőbb volt a helyzet, mert Orbánt akkor az indiánháborúk kötötték le, híres dakota mondásai legfeljebb egykori észak-amerikai telepeseket izgattak fel, mindenki más derült rajtuk, a mostani szituáció viszont veszélyes lehet. Elképzelések szerint ugyanis bizonyos objektív feltételek teljesülésének hiánya miatt Orbán egyelőre nem a tengeren támadja meg Európát, hanem váratlanul a Dunán; nem véletlen a BKV kivéreztetése: a vállalat kénytelen lesz a vízibuszaira koncentrálni, s harcképessé tenni legalább a Jászai Mari tér-Margitsziget (Honvéd-üdülő) viszonylatban. „Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket”, jelentette ki a miniszterelnök, s magabiztosság érződött a hangjából, ami nem véletlen. Dönitz ellentengernagy óta nem állt akkora formátumú személyiség a parancsnoki hídon, mint most, a magyar gyorsnaszádflotta élén Hende Csaba személyében, akinek fellépése már önmagában garancia a győzelemre: nyolc évvel ezelőtt mint polgári körös koordinátor, ő állította össze azt az anyagot, ami alapján látatlanban elítélték Lisszabonban Magyarországot.
Minderre Európa tényleg már csak annyit mondhat: „Sors bona, nihil aliud”, azaz „elsüllyedt hajóra soha ne ülj fel fordítva”.