Cafe Colombo
Megyesi Gusztáv
2012. 02. 08. · Hócipő 2012/03
Nyolc felé járunk, lassan szállingóznak a siketnémák. Minden szerda este itt találkoznak, néha több asztalt is össze kell tolni nekik. Majdnem mindig Mázló Tímea érkezik elsőként, ő a csapat vezére, nem mellesleg az első siketnéma színi diplomás az országban, most is legújabb színpadi terveiről beszél. Egyszer már darabot is előadtak itt, a terézvárosi pincében, házassági krízisről szólt, tizenegyen játszottak benne mély beleéléssel, jeltolmács fordított az úri közönségnek, igen nagy sikert arattak.
A Colombo nagyon kicsi pince, átellenben a Terror Háza mögött, de valahogy elfér benne minden, nagyon ki van találva, órákig lehet nézelődni egy, de inkább kettő vagy három korsó mellett ülve, és mindig talál valami újat az ember. Kissé váratlan párosításban mindenütt Hrabal- és Peter Falkrelikviák, fotók, festmények a falon, a kocsma neve jogi megfontolásokból nem Columbo, viszont a falon lógó ballonkabát és fekete nyakkendő mind garantáltan eredeti másolat, egyedül a gyilkos hiányzik. Ámbár… Azt mondják, hogy aki először nyit be a pincébe, minden vendégről azt találgatja, rendőr-e az illető vagy elítélt, még akkor is, ha épp születésnapi csoport mulat az asztalnál, vagy a Volt egyszer egy vadnyugat harmonikás halálzenéjére eljegyzést ünnepel. Ezek az előítéletek. Ezzel szemben arra a nyílt kérdésünkre, hogy van-e önök között bűnöző, senki sem felelt igennel, viszont megtudtuk, hogy a civil ruhás nyomozó arról ismerszik meg, hogy odaáll az ember elé, és azt mondja, szervusz, kérlek, én civil ruhás nyomozó vagyok.
Így ismerkedtünk meg Zoltánnal, aki több nyelven beszél, és azt fejtegeti, hogy két kiskorú gyermekének milyen meséket ad elő esténként. Kivéve a hét egy előre nem rögzített napját, amikor itt ragad, és csak az éjfél utáni vonattal megy haza Vecsésre; kell egy ilyen bolond nap, amikor az ember nem is bolond, csak éppen arról beszél, amiről jólesik, most például Zoltánnal a hatvanas évek filmjeiről, meg váratlan ugrással a Modern könyvtár sorozatról beszéltünk.
A falak teli régmúlt idők tárgyaival, a bejáratnál óriási Barcazászló, amit a legutóbbi Manchester United-Barcelona BL-döntőn se téptek le a szurkolók, pedig a spanyol intézet munkatársain kívül MU-hívők is beültek pár sörre, valami csoda folytán mégse verekedtek össze. Mindazonáltal nem sznoboskodunk, hogy Hrabal, Columbo és a Barca már eleve garancia a hangulatra, pláne így, együtt, mint ahogyan a kiszolgálás is, ahogyan Éva és Gábor személyes ismerősként üdvözlik a vendéget, s a kedvéért akár a zárórát is megnyújtják. Ám, legfontosabb mégiscsak a sör. Az pedig egyenesen egy Prága melletti fődéből érkezik, már ez izgalomba hozza az embert. Többször jártunk a Colombóban, a stabil világos csapolás mindig Postrizinské, nálunk ez a nyerő, a barna sör aztán akár hetente változhat. Megfigyelhető, hogy a vendégek nagyjából a negyedik korsó után elfelejtik nevükön kérni a söröket, mert bár a Nezný barbar polotmavy speciált még úgy, ahogy, ki lehet mondani, de már a Podkokonosšky brutális; Gábor azt mondja, hogy a cseh sörfesztiválon Éva a magyar követség egyik munkatársát kérte meg, hogy rendeljen helyette, mert nem tudja rendesen kimondani mit is akar. szállítani.
Ezen az estén eljött Weisz Fanni is, a hallássérült szépségkirálynő, s az asztaltársaival megértő mosollyal konstatálják szerencsétlenkedésünket. Mert hiába tudja az agyunk, hogy a siketnémákkal teljesen normálisan kell beszélni, s csakis normális kérdéseket illik föltenni nekik, az első tíz percben zavartan gesztikulálunk minden szónál, s széles taglejtésekkel, szótagolva beszélünk, utóbb már egymással is, mi több, egy újabb korsó után már hol angolul, hol németül kérdezünk, mint valami turista. Még jó, hogy közben hozzák a macokot, más nevén a lepcsánkát vagy tócsnit, illetve a hely specialitását, a camembert-t. Utóbbi úgy készül, hogy a nem jól érlelt teljesen íztelen bakonyi vagy tihanyi camembert sajtot egy álló hétre pácba fektetik sok-sok csilivel, s különféle fűszerekkel, majd amikor rendes érlelt sajtnak néz ki, felszolgálják. Plusz a sör. Ennek hatására, vagy ennek ellenére megtudjuk, hogy Tímeáék rendszeresen karaoke-esteket is szoktak tartani, ennek lényege, hogy a szám szövegét vetítik ki egy vászonra, tehát nem a zene, hanem a mondanivaló a lényeges, egy „ugyi-vugyi Jasper”-szerű dal náluk már eleve megbukott. Egyébként a siketnémák, ha nem hallják is a zenét, az ütemet átveszik, ha például teljesen íztelen bakonyi vagy tihanyi camembert sajtot egy álló hétre pácba fektetik sok-sok csilivel, s különféle fűszerekkel, majd amikor rendes érlelt sajtnak néz ki, felszolgálják. Plusz a sör. Ennek hatására, vagy ennek ellenére megtudjuk, hogy Tímeáék rendszeresen karaoke-esteket is szoktak tartani, ennek lényege, hogy a szám szövegét vetítik ki egy vászonra, tehát nem a zene, hanem a mondanivaló a lényeges, egy „ugyi-vugyi Jasper”-szerű dal náluk már eleve megbukott. Egyébként a siketnémák, ha nem hallják is a zenét, az ütemet átveszik, ha például luftballon van a kezükben, egészen átélik a zenét, a léggömb ugyanis közvetíti a rezgéseket.
Azt mondják Gáborék, hogy ma már kevesebb a rendőr vendég, bár a támaszpontról be-benéznek ma is. Talán majd tavaszzal, Ivó napján. Tudni való, hogy Ivó napján, valamint ősszel, Ve(n)del nevenapján ivászati akadályverseny veszi kezdetét a Colombóban. Kétfős csapatok alakulnak, amelyek aztán vaktérképpel a kézben járják végig a Terézváros tucatnyi kocsmáját, s onnét pecsétes igazolást hoznak arról, hogy megittak fejenként egy pohár sört, majd az idővel versenyt futva igyekeznek vissza a bázisra. Ilyenkor telik meg igazán a pince, jönnek egyetemista párok, asztaltársaságok, környékbeliek, de még külső kerületekből is akadnak jelentkezők. Mondják, hogy legutóbb az egyik rendőrpáros eltévedt a zuhogó esőben, elázott kezükben a vaktérkép, nem találták az utolsó kocsma címét, így váratlan és kényszerű ötlet nyomán munkahelyükre, a kerületi őrsre mentek igazolásért, ahol minden további nélkül megkapták a pecsétet.
De ahogy mondják, nem ez a legjobb. Hanem amikor a győztes csapat hölgy tagja a hatórás akadályverseny kötelező sörei után még megiszik újabb tíz pohárral, de akkor már csak levezetésből, kikapcsolódás végett.
Fotó: Szebeni András