A Malév utolsó útja

Megyesi Gusztáv

2012. 02. 08. · Hócipő 2012/03

Orbán Viktor miatt másfél órás késéssel indult el Brüsszelből Budapestre a Malév menetrendszerinti járata - jelentette Mesterházy Attila, az MSZP kiküldött tudósítója még múlt hét elején. A budapesti gépnek 20 óra 30 perckor kellett volna felszállnia, de nem szállt fel, mert a magyar miniszterelnök, noha érvényes jegye volt, munkatársaival még nem foglalta el helyét a gép fedélzetén. A kapitány öt perc híján tíz óráig várakozott, akkor aztán azt mondta, nem várunk tovább, és fölszállt.

Nem ez volt az első ilyen eset. Most nem csupán arra gondolunk, hogy ugyanebben az órában Verpeléten az Egerig közlekedő Volán járat vezetője özv. Dorony Imrénét várta meg, aki a síkos járdán is figyelemre méltó sebességgel haladt a busz felé, ám a sofőr jóindulata nélkül lemaradt volna, hanem mi a Malévra magára céloztunk, amelynek működése polgári kormányzás idején valahogy mindig Orbán Viktorra volt kihegyezve. Aki az első miniszterelnöksége idején a Malév New York-i járatát térítette el Washingtonba, fedélzetén kétszáz utassal, hogy hamarabb odaérjen, nem sokkal később három Malév-vezetőt rúgatott ki az állásából, mert a londoni járat késése miatt lemaradt egy tengerentúli csatlakozásról.

Nem a várakozás volt meglepő tehát, hanem, hogy a gép végül Orbán nélkül is fölszállt. A beszámolók szerint a turistaosztály utasai még az utazási magasságot elérve is hosszú percekig arról beszéltek, hogyan lehetséges az, hogy a pilóta föl mert szállni a miniszterelnök nélkül, már ekkor előrevetítve árnyékát a Malév megszűnése; így jár az, aki a miniszterelnökkel packázik. Más utasok szerint Mesterházy pártelnök állt az események mögött, aki ezzel az Orbán elleni akcióval lepte meg magát éppen esedékes születésnapjára, afféle fordított Kun Bélaként menekülve Brüsszelből Pestre, miközben a Orbán magatehetetlenül rázza öklét a brüsszeli kifutópálya betonján.

Ám a magyarázat ennél sokkal prózaibb. Brüsszel és Budapest között pontosan 1 óra 55 perc a légiút. A pilóta tudta, hogy ha nem várja meg a miniszterelnököt, minimum szabotázzsal, terrorcselekménnyel gyanúsítják meg, adott esetben egy gyors alkotmánymódosítás után akár föl is köthetik, csakhogy közben tisztában volt azzal is, hogy a Malév bármelyik órában csődbe mehet, és akkor jönnek a hitelezők a végrehajtókkal, az egyik viszi a gépet, a másik a kerozint, a harmadik a személyzetet.

Viszont ha csőd van, akkor azt mindig az adott munkanap reggelén jelentik be. Minthogy a kérdéses nap reggelén nem jelentettek be semmit, a pilóta tudta, hogy aznap éjfélig védve van a gép, azaz még éppen idejében eljuthat Pestre, nem fogják a levegőben elvenni a kerozinját. Minthogy akkor még nem tudhatta senki a fedélzeten, hogy a magyar kormány egyik pillanatról a másikra stratégiailag kiemelt vállalattá nyilvánítja a légitársaságot, azaz megvédi attól, hogy a hitelezők széthordhassák, félő volt, hogy ha az éjfél a levegőben éri a gépet, s rá egy percre bemondják a csődöt, akkor a gépen tartózkodó esetleges hitelezők mind a pilótafülkébe mennek és azt mondják, minden, ami a gépen van, a miénk. Képzeljük el, hogy a parancsnok ez esetben hogyan számol el a miniszterelnökkel Ferihegyre érkezve, hogyan magyarázza meg a kormányváróban a fogadó bizottságnak, hogy sajnos Orbán Viktort csődeljárás keretében valamelyik hitelező hazavitte.

Tárgyilagos elemzők szerint azonban a légitársaság csődjének semmi köze a miniszterelnök személyéhez vagy más összeesküvés-elméletekhez. Egyszerűen arról van szó, hogy a Malév sorsa abban a pillanatban eldőlt, amikor a magyar kormány bejelentette, hogy kiemelt cégnek tekinti a légitársaságot, amelyet minden eszközzel megvéd. Szakértők szerint már önmagában ez a bejelentés a Malév halálát jelentette. Az most már a kérdés, hogy mi lesz a többi közlekedési céggel. Magyar hajózás ugyebár nincsen, ami pedig a szárazföldet illeti, a vasútnak orbitális nagyságrendű adósságai vannak, miként az ország összes Volán-társasága is ráfizetéses, a BKV pedig mára annyira deficites vállalattá vált, hogy a finanszírozására már önmaguktól íródnak javaslatok a főváros vezetőinek tudta nélkül, de szabályos és hiteles szignójukkal ellátva, Orbán Viktornak tehát nem sok közlekedési lehetősége maradt. A taxit mint végső közlekedési eszközt azért nem említjük, mert a megígért, ám elmaradt városházi szabályozás okán Ferihegyen és a főváros pályaudvarainál akkora a verekedés a sofőrök között, hogy az kifejezetten nemzetbiztonsági kockázatokat rejt magában.

Ha nagyon reálisak akarunk maradni a miniszterelnök csődmentes közlekedési lehetőségeit illetően, a háttérből szerény lovasfogat képe bukkan elő, a bakon a Lázár-fivérek ülnek, fogathajtó világbajnokok, mellékállásban az állam korlátlan támogatását élvező kereskedelmi hálózat tulajdonosai, s máris ott vagyunk, ahol minden elkezdődött: Magyarországon az első lóerejű postakocsi-járat 1752-ben indult meg, s noha kezdetben elsősorban nonkonformisták és liberálisok utaztak rajta, egészen szép karriert futott be.

Bocsánatkérés
A napokban jutott tudomásomra, hogy Tallós Rita polgári pert nyert a Blikk című újság ellen, amely hamis állításokat tett közzé a színművésznő motorbalesetével kapcsolatban. Minthogy 2008. novemberében éppen a lap inkriminált cikke alapján írtam ironikus és sértő jegyzetet az esetről, ezúton kérem Tallós Rita elnézését.