No credit, no problem

Bartus László

2012. 01. 11. · Hócipő 2012/02

New York Queens negyedében néhány évvel ezelőtt megnyílt egy autókereskedés, amely azzal a felirattal tette magát érdekessé, hogy „No Credit, Bad Credit, No Problem”. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy itt azok is vásárolhatnak autót, akiknek nincs vagy rossz a credit reportjuk. A credit report valami olyasmi, mint a hitelminősítők besorolása az országok esetében, csak ez magánszemélyekre vonatkozik. Amerikában három cég vezeti mindenkiről, hogy milyen adós. Korábban azt hittem, hogy a zsidó világösszeesküvés kifejezetten a Föld szívcsakrájára, a Kárpátmedencére összpontosul, hogy a magyar földet és vizet megszerezze. De amiről már a MIÉP is azt hitte, hogy ellenük találták ki, az Amerikában úgy működik, hogy még egy porszívót se lehet venni nélküle. Ha valaki jól fizeti a részleteket, használ hitelkártyát, és a törlesztésekkel nem késik, magas a credit pontszáma. Ha rossz adós, alacsony pontszámot adnak.

Ez a queensi üzlet ahhoz az unortodox megoldáshoz folyamodott, hogy rossz adósoknak kínált autókat, akik még az életben soha semmit nem törlesztettek, vagy nem fizettek vissza. Nagy érdeklődéssel figyeltem a kereskedést, mert meggyőződésem volt, hogy ez az ember túljár mindenki eszén, és hamarosan meggazdagszik. Az ortodox megoldás ugyanis az, hogy csak olyanok kapnak hitelt, akiknek jó a credit reportjuk. Enélkül még egy lakást sem lehet kibérelni, nemhogy autót venni. Az autókereskedő zseni, akiről úgy sejtettem, hogy görög vagy magyar, arra építette a bizniszt, hogy az ortodoxia miatt nagyon sok olyan ember van, aki nem jut autóhoz. Ezek tiltakoznak az eladósítás ellen, megvédik szabadságukat. Ez egy hatalmas piac, amely majd nála vásárol.

A logika arra épült, hogy akinek jó credit reportja van, az már jó ideje benne van az adósságcsapdában, sokat törleszt, így autóhitelre már nincs pénze. Viszont akinek nincs creditje, az megőrizte a pénzét, sokkal fizetőképesebb, mint az eladósodottak. A csavaros magyaros észjárást azonnal felismertem: aki nem lúdas, az mind Ludas, aki lúdas, az nem Ludas. Ráadásul itt két unortodox kereslet találkozott egymással. A kereskedő és a vásárló is szabadságharcot vívott a pénz uraival szemben, amennyiben a kamatok nagysága és feltételei miatti utólagos jogos felháborodásukban úgy döntöttek, hogy addigi hiteleiket nem fizetik vissza.

Lelki szemeim előtt láttam, hogy én is unortodox fogok meggazdagodni, mert anélkül írom meg az év közgazdasági bestsellerét, hogy akár csak egyetlen órát végigültem volna a közgázon, és még Bulgáriába sem kell mennem. Ha credit nélkül is adnak autót, akkor azt nagyon olcsón adják, mert nincs benne a bankok extraprofitja. A hitelt a kereskedő nyújtja, vagyis a piacról finanszírozza magát a vevő, nem a nyomorba döntő bankszférából. A telepen limókat árultak, amelyekkel egy héten belül taxizni lehet, amivel ki lehet termelni a hiteltörlesztés árát. Majdnem magam is vettem egy ilyen fekete limuzint, de nekem túl jó volt a credit reportom, esélyem nem volt, hogy szóba álljanak velem. Elindult a biznisz, fogytak az autók. A tulajdonos az elkelt autók részleteiből töltötte volna fel a készleteket. Jó jelnek látszott, hogy gyorsabban fogytak a kocsik, mint ahogy pótolták volna őket. Amikor már csak néhány autó volt a ketrecben, a tulajdonos egyre idegesebben szaladgált ki az utcára, a postásra várva. Miután az utolsó kocsit is elvitték bad credittel az unortodox vevők, a tulaj néhány hétig egy ládán ült a telep közepén. Egyre kócosabban, majd mind több és mind erősebb alkoholos italt fogyasztva. Innen vitték el a rendőrök, mert az unortodox vevők gyakorlatilag kifosztották az unortodox kereskedést, anélkül, hogy egy vasat fizettek volna. Azóta gaz verte fel a telepet, a rozsdás tábla ma is hirdeti, „No Credit, Bad Credit, No Problem”. A kereskedő után a vevőket is sorban begyűjtötték, a kocsikat lefoglalták, már amelyiket nem törték totálkárosra, és annak sorrendjében, ki kinek tartozik, bevonultak a dutyiba.

Az unortodoxiáért járó közgazdasági Nobel-díjam emiatt várat magára, de nem sokáig: észrevettem, hogy a csavaros észjárás határok feletti, a magyar kormány valami hasonlóval próbálkozik, mint a queens-i kereskedő. Csak fordított modellt követ: itt nem a hitelező, hanem a leendő adós írta ki magára, hogy „No Credit, Bad Credit, No Problem”. A fordított logika alapján nyilvánvalónak látszik, hogy ez a lehető legvonzóbb ajánlat a hitelezők felé. A piacról próbálják hitelezni magukat, azonban az unortodox hitelezők hallhattak valamit a queensi autókereskedésről, és bármennyire vonzó a „Bad Credit”, sőt a „No Credit”, nemigen akarnak pénzt adni. Erre találta ki az unortodox magyar logika, hogy a szabadságharc új formáját választják: elmennek a nemzetközi pénzvilág uraihoz, hogy adjanak védőhálót, ami azt jelenti, ha ők nem fizetnek, akkor fizet helyettük az IMF. A piaci hitelezőt összekapcsolják az IMFfel úgy, hogy a pénzt ők kapják, de majd az IMF fizeti vissza. Azért nem az IMF-től kérik a pénzt, mert az feltételeket támasztana, hogy jó legyen a credit report. Védőhálóhoz viszont jó a Bad Credit is.

Így érkezett meg hetykén az unortodox „No Credit, Bad Credit, No Problem” szlogennel Fellegi Tamás Washingtonba. Nagyjából úgy néztek rá, mint bármelyik Chase bankfiókban a queensi autókereskedés törzsvásárlóira. Felleginek a ruházatán és a nyakkendőjén is látszott, hogy no credit, bad credit és ez no problem, a hatás kedvéért még a fésülködést is elmulasztotta, ami a megjelenésének kölcsönzött egy kis Dankó utcai jelleget. Valaki kitalálta a kormánydelegációból, hogy a mellénél tömjék ki az ingét egy kispárnával, és így pontosan úgy nézett ki, mint amikor megérkezik a kiskakas a gyémánt félkrajcárjáért. Fellegi tudatában volt annak, hogy az unortodox szemlélet, amit képvisel, kizökkenti a tárgyalópartnert és az időt, és mindvégig érzékeltette is a fölényét a partnerrel szemben. Mivel ő nem pénzért jött, hanem csak kezességért, az unortodoxia magasából tekintett szét az IMF irodáiban: rajta ne kérjenek semmit számon, mert ők a piacról finanszírozzák magukat, ahol a „No Credit, Bad Credit” elv érvényesül. Csak egy igazolás kellene, hogy ha nem fizetnének, a hitelező akkor is megkapja a pénzét.

Elutazása előtt Fellegivel közölte a miniszterelnöke, hogy ahova megy, az „a mi bankunk”. Felleginek erről jutott eszébe, hogy akkor esetleg ők maguk is adhatnának hiteleket másoknak. Elmagyarázta az IMF vezérigazgatójának, hogy a credit reportokra épülő nyugati pénzvilág megbukott. Az unortodoxia jegyében az IMF-et, mint tulajdonos, mostantól átveszik. A jövő héten kiteszik a feliratot: „No Credit, Bad Credit, No Problem”.

Queensben van is egy használaton kívüli tábla. Csak le kell festeni.