Benne leszek a tévében

Para-Kovács Imre

2011. 12. 28. · Hócipő 2012/01

Csak vicceltem, nem leszek benne, de ha véletlenül mégis, akkor két lábbal egyszerre. Teletalppal.

A Magyar Televízió sohasem volt valami nagy eresztés, a médiaváltás idején a kereskedelmi csatornák kiszippantottak onnan minden használható agysejtet és munkaerőt, de aztán valahogy mégis megmaradt, mert a politika úgy gondolta, hogy szükség van úgynevezett közszolgálatra, aminek definíciója azóta sem született meg, de mindig volt hely, ahol azoknak a haveroknak lehetett pénzt tolni, akik nem akartak polgármesterek lenni vidéken.

Az MTV története rémtörténet, kínos epizódok hosszú láncolata, folyamatos ereszkedés a semmibe, borzalmasnál borzalmasabb műsorok, lihegő politikai illeszkedés és nullához közelítő nézettség.

Ez volt a helyzet a kormányváltás előtt.

Különös tény, hogy a Magyar Televízióban mér évekkel a választások előtt győzött a Fidesz, ami elég sokat elárul a szocialisták és szabad demokraták érdekérvényesítő képességéről, és az egész nyolc évükről, de ha őket nem zavarta, akkor engem meg egyáltalán, mert sohasem kaptam ott fizetést, de még csak prémiumot sem, úgyhogy felőlem a Schmitt Pál kertjét feldúló vaddisznók is irányíthatták volna, akkor sem kapcsolok oda, mert időjárás-jelentés máshol is van.

Ebbe a tökéletes érdektelenségbe és lábszagú mocsárba rondított bele a kormányváltás, mikor is az összevonások után létrejött valami rettenet, amit MTVA-nak hívnak, és arról híres, hogy köztörvényes blőrözőket alkalmaz hintáslegénynek, és olyan szinten van a Fidesz farpofái között, hogy még a vidéki színházigazgatók is elképedve nézik.

A Magyar Televíziót annyira nem nézte senki, hogy Lomnici Zoltán elhomályosításáról sem tudtak volna az emberek, ha nem kerül fel az internetre, de felkerült, és hirtelenjében mindenkit érdekelni kezdett, mi a nagytalpú mennydörgő úristen történik ott, ha egy ilyen dupla fenekű öntökönszúrást el lehetett követni feltűnés nélkül, mármint hogy átment vágón, szerkesztőn, főszerkesztőn, mindenkin, és a lánc semelyik pontján nem szólalt meg egy értelmesebb munkatárs, hogy fiúk (lányok), ez nem lesz jó, mert hátha valaki felrakja az internetre, és abból baj lesz.

Nem volt egyetlen ilyen ember sem az épületben, ami azért elég szomorú helyzet.

Már éppen kezdtem belenyugodni, hogy az MTVA kapujában felállítottak egy limbó lécet, ami alatt csak maximum hetvenes IQval lehet áthaladni, amikor Nagy Navarro Balázséknak eldurrant az agya, és éhségsztrájkba kezdtek, hogy nehogy már azt higgye a világ, itt mindenki hülye, mindenki szolga, mindenki elfelejtette a szakmáját.

A sztrájk kezelése sokat elárul a helyzetről, szendvicsmaradékot hamisított a főhamisító, bagatellizálni próbálták az egészet, sőt még azt is kijelentették, hogy nem csinálnak mártírt a tüntetőkből, majd elkezdték őket gestapós módszerekkel kínozni, mert mindennek van határa.

Pedig közéjük is lövethettek volna, ismerve a főügyészt.

Zenével és reflektorral abajgatni sztrájkolókat annyira öntelt és primitív elfoglaltság, hogy csak az teszi meg, aki bármit megtehet, mert tudja, hogy őt a kormánypárt állította erre a posztra, a kormánypárt pedig senkit nem hagy áldozatul esni a nemzetközi (zsidó) összeesküvésnek, ami a forint mellett az MTVA elpusztítására irányul (nem beszélve most a Klubrádióról, ahol ezek a nemzetköziek és magyar csatlósaik szintén megpróbáltak zavart kelteni, de a helyzetet sikeresen megoldották az illetékesek).

Képzeljük csak el, amikor a BBC hasonló módszerekkel próbál véget vetni egy tüntetésnek.

Ne képzeljük el.

Eközben az MTVA adásaiban továbbra is csúsztat, elken, elhallgat, mismásol, zengi a kormány szabadságharcának közelgő győzelmét, és úgy tesz, mintha nem sztrájkolna senki az udvarán.

Néhány embert eltávolítanak, néhányat áthelyeznek, ahogy ez már szokás, de Navarróéknak ez nem elég, így aztán maradnak, az MTVA vezetői pedig megpróbálják őket bekeríteni egy kordonnal, hogy megvédjék a csapatot az esetleges incidensektől.

Az a baj, hogy akik Kádár alatt tanulták meg a hazudozást, azok sajnos hátrányban vannak, mert sokat változott a világ, bár ők még mindig fontos posztokon ülnek, csak éppen működik az internet.

A másik oldalon (ugyanazon az oldalon, csak képletesen másik), a neofita újhazugok, akik viszont vagy buták, vagy csak rutintalanok a folyamatos füllentéshez, lásd például Selmeczi Gabriellát (Gabi), aki talán még el is hiszi, amit mond. Vele kapcsolatban merült fel bennem egyébként a gondolat, hogy vajh, miért van az, hogy a kutyám, aki kétségtelenül és bizonyítottan butább, mint Selmeczi Gabriella, de - bizony, bizony - még Szijjártó Péternél is korlátoltabb, mégis nagyon közel áll a szívemhez, míg utóbbiak kevésbé.

Nagy kérdések ezek, de most visszatérek az MTVA-hoz.

Az éhségsztrájkból mozgalom és tüntetéssorozat sarjadt, de még meg sem szilárdult az új helyzet, máris kiállt Végh András, a Híradó anyósdarabolásokon és kutyamenhelyeken edződött riportere a Dalszínház utcába téved, mert elkésett a tüntetésről, és úgy tűnhetett fel a nézőknek, mintha csak rendőrök és lézengők lennének az utcán, miközben két sarokkal arrébb több tízezer ember érezte kiválóan magát.

Természetesen az MTVA nem hamisított, csak elkésett, és azt már én tenném hozzá, hogy nem tíz percet, hanem harminc évet.

Behozhatatlan, sajnálom.