Az Asztal hava

Váncsa István
2011. 12. 14. · Hócipő 2011/25
Szükséges-e, hogy a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjának tagjai automatikusan alkotmánybírák is legyenek, ez a kérdés foglalkoztatta a nyár utolsó hónapjában a nemzeti oldal gondolkodóit, persze a kérdés költői volt. Szükséges, mert az alkotmánybíróság függetlenségét megnyugtató módon garantálni másképp nem is lehet. Viszont nem kell ajtóstól rontani a házba, eddig volt Stumpf, most megy Balsai, a többiek szép sorjában. A magyar ember megfontolt. Például nem írtuk bele az alaptörvénybe, hogy minden olyan kormány, amelynek élén Orbán Viktortól különböző személy áll, eleve alkotmányellenes, csak azt írtuk bele, hogy ily esetben Schmitt a parlamentet szétzavarhatja. Aztán vagy szétzavarja, vagy nem. Szuverén államférfi, a döntés az övé. Azt se írtuk bele, hogy a sarkalatos törvényeket a parlament hajnali négy óra és negyed öt között fogja tárgyalni, noha akkor fogja. Végezetül azt se deklaráltuk, hogy Magyarország alaptörvénye maga Orbán Viktor, csak annyit véstünk kőbe, hogy amíg ő él, addig az alaptörvény csak akkor változhat, ha ő változtatja. Akkor viszont ötpercenként is akár.

Apropó alaptörvény: hó végén hosszan kígyóztak a sorok az önkormányzatok előtt, sokan vittek magukkal horgászszéket, elemózsiát, háziállatot, vidéken az emberek a tehenüket is magukkal vitték, hogy módjuk legyen megfejni, ha eljön az ideje. Julcsa, te itt maradsz, szólt barmához az okosabbja, és elment a kocsmába, így a legtöbb helyen csak a marhák álltak sorba annak érdekében, hogy az alaptörvény asztalánál Kövér László aláírásával ékesített díszkiadáshoz jussanak. De hol fogjuk tartani, kérdezték enmaguktól a nemzeti érzelmű sorbanállók.

Hamarosan rájöttek, hogy e célból otthonaikban is tanácsos felállítani az alaptörvény asztalát, a Magyar Közlöny különszáma az asztal közepén fekszik, nemzetiszínű zsinórral átkötve, balról váza, virág. Hogy írótoll kell-e, az kérdéses, vélték a sorbanállók, ártani viszont nem árthat, nemzetiszínű zsinórral az asztalhoz kötjük, hogy a büdös kölykek el ne lopják.

Apropó kölykek, merült fel a sorbanállók lelkében a következő kérdés, Magor jövőre érettségizik, kap egy díszkiadást, annak is kell asztal, rá terítő, üveglap, váza stb. Két év múlva Zaránd fog maturálni, díszkiadás, asztal, terítő, üveglap, váza. Avarka szerencsére még kicsi, az ő asztala ráér. Azt képzeljétek el, Orsóséknál hány asztal lesz, bökték oldalba egymást a sorbanállók, majd elképzelték. Az utcát belengte a magyar szívekből fölfakadó tősgyökeres nemzeti derű.