Fehér lovas fiú tölgyfalombokkal díszítve

Bakács Tibor Settenkedő
2011. 11. 30. · Hócipő 2011/24

Az Úrfelmutatás után, de még a fácánvadászat előtt, összefutottam a tubernákulumnál titkos KDNP-s ügynökömmel, aki informátori szerepet tölt be a kormányzó hatalomnál. A dramaturgiai egyszerűség miatt maga Semjén testvérem vállalta a szerepet, így nagy a valószínűsége, hogy képes pontosan átadni üzenetemet Semjénnek, vagyis önmagának. Ezektől a huncut fogásoktól féli a magyart Európa.

- Szia, Zsolt.

- Mindörökké, gracias tibi.

- Nálam a névsor, de itt nem jó. Látnak minket.

- Még szép, a harmadik sorban imádkozik a sofőröm, fekete öves, bárkit lekaratéz, ha Úrfelmutatás alatt vegzálnak.

- Én most Istenre gondoltam. Talán, ha a gyóntatószékben nyomom neked a tuti infót, akkor könnyebben megbocsátják.

- Mi van? Megbocsájtás?! Nem akarok beleszólni, hisz én csak postás vagyok, de az örök dicsőségre teszünk ajánlást. A jutalom sem fog elmaradni.

A titkos templomi gyónást megelőzte, hogy világra szülte (apás szülés) Semjén miniszterelnök- helyetteshez méltó gondolati gyermekét, magas állami kitüntetést kell alapítani. Lehetőleg nagyot és fénylőt, aminek rengeteg előnye van. Lehet egy kis „aprópénzt” nyomatni a rokonoknak, barátoknak, és olyan idegeneknek is, akik együtt bégetnek a nyájjal. A szellemi holdudvar megvásárlása állami díjakkal kétségtelenül komcsi archaizmus, de csak buta ember nem tanul a tapasztalt elődöktől. Kodály országában ezt nem kell magyarázni, bár a módszert már nálunk nem használják. (Ja, nem a személy reputációjának lenyúlását a hatalom legalizálásának okából, hanem a zeneoktatási módszert. Ahhoz Dániáig kéne utazni a hagyományőrző magyaroknak.) Igen, igen, jól kapiskgálja a nyájas olvasó, hogy a lényegnél tartunk, az Új Kossuth-díjban az a poén, hogy nem Kossuth. Széchenyire inkább hasonlít, és vajszínű árnyalatában Zsoltra.


Ha belegondolok, hogy Soós Imre, Törőcsik Mari kiktől kapták a Kossuth-díjukat, akkor hamar belátom, hogy soha nem tehet a művész arról a hatalomról, amely lájkolja őt. Emiatt nem hagyom magam kiszeretni Bereményi Gézából, vagy nem utálom meg Egerszegi Krisztinát. Az öttusa még élő legnagyobb alakja Balczó András. Tudom, mit csinált Major Tamás, de még mindig jobb, ha ő mondja József Attilát, mint Szamóca. Ennek ellenére igazat adtam pár óra kemény böjtölés és egy liter misebor után Semjénnek, itt az idő a múlttal való radikális szakításra, egyetlen ötlettel megszabadulunk Déry Tibortól, Lukács Györgytől, Juhász Ferenctől, hú, iszonyú sokan vannak… Az a mocsok kádári diktatúra nem gyűlölte eléggé a kultúrát, nem nyírta ki az értelmiséget. Ma már érthetetlen, miért volt kisebbrendűségi érzése Aczél Györgynek az írókkal szemben, minek engedett meg olyan szelepet a filmművészetben, mint a BBS?


Lám, a fiúk most is bebizonyították, simán le lehet szarni a véleményt, különösen ha filozófusé, karmesteré, költőé. Azt is jól látják, azé az utolsó szó és vágás joga, akié a hatalom, vagyis a pénz. A filmben az utolsó vágás jogát a komcsik is vindikálták maguknak, vitatkoztak is kávé-konyak mellett fekete keretes szemüvegükben a művész elvtársakkal a mű mondanivalójáról, de bennük legalább az jó volt, hogy akkor is legyártották a filmet, ha utólag betiltották. Most már (persze a gonosz IMF miatt) le se gyártják azt, amiben a belvárosibuziértelmiség identitását keresve lassú svenkekben nyavalyog. Wass Alberttől meg még nem térdeltek le az olaszok, franciák, de minden csak döntés kérdése. Lesz magyar foci? Igen, lesz. Wass Albertből legnagyobb magyar író? Igen, lesz. Csurkából újra drámaíró? Igen, lesz. Kerényiből a pszichiátriai osztály főrendezője? Igen, lesz. Jut eszembe erről, Mészáros Márta, Jancsó Miklós, Makk Károly, Fábri Zoltán, pfúj, hogy kihasználta a kádári rezsim mai szemmel érthetetlen sikereiket.

Semjén érzi az alagút végén a fényt, ami freudi világításban arra utal, hogy őt is anya szülte. Tíz éven belül kiemelkedik egy új magyar értelmiségi réteg, amely megbecsült lesz, és az ország hírét viszi majd a világba. Makovecz szelleme kísértetként járja be Európát. Addigra fölépül a motívumaiban pogány, de lelkében magyar templom, amit örökül ránk hagyott. Betonba álmodta a mester, hisz a keresztény templomépítészet mindig is vonzódott a szilárd alapokhoz. A tetején a félhold meg úgysem látszik, Fehér Ló Fiam!

Jaj, kicsúszott a számon. Ez lenne a Semjén-féle kitüntetés. Fehér Ló Fia polgári fokozat, nemesi fokozat, bíborban született fokozat. Ez utóbbit már felajánlotta köztársaságunk-, és minisztereink elnökének. Tud valamit a lobbizásból ez a Zsolt. Nem hiába cserkeli a fürjet.

Személy szerint, ha közbeszólhatok saját szövegembe, én egyetértek Oscar Wilde-dal: élj úgy, hogy méltatlan legyél mindenféle kitüntetésre.