Vombattá tettél
Para-Kovács Imre
2011. 11. 30. · Hócipő 2011/24
(Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín)Az elmúlt időszakban két kijelentés is megdobogtatta a szívemet, ráadásul mindkettő jobboldalról jött, úgyhogy kiegyensúlyozottnak és függetlennek érzem magam (meg éhesnek, de ez most nem az Olvasó ügye, ilyeténképpen el is tekintenék a részletezéstől).
Lévai Anikó mondotta, hogy amennyiben Orbán Viktor rákerül valamelyik alaptörvény-illusztrációra, megöli Kerényi Imrét, illetve Orbán Viktor fogainak kerítésén az bukott ki, hogy ha az IMF jön, akkor ő megy.
Nos, mindkét alapfeltétel teljesült, de nem történt semmi.
Szomorú a vezér, ha gyermekkora véget ér.
Rohadt egy helyzet, az Echo tévében savanyú jobbos mókaládák elemzik a helyzetet, elbukott a szabadságharc, fekete zászlót minden középületre, Petőfi már úton van Barguzinba, Széchenyi pedig az ablakban fuvolázik (tényleg, most akkor nem lesz Hídember 2.? Csak mert kikészít ez a bizonytalanság).
Reggelente zúzmarás minden, a kutyám legszívesebben egyáltalán nem sétálna, de muszáj neki, mert benne van az edzéstervben, így aztán kelletlenül böngészi a fagyott avart, hátha talál valamit, ami ehető és/vagy hajlandó menekülni előle. Nem túl sikeres, de összehasonlíthatatlan az elmúlt másfél év gazdaságpolitikájával, például nem ígér hülyeségeket.
Jobban jártunk, mint Olaszország - mondja egy ismerősöm, de én ebben erősen kételkedem, mert Olaszországban sokkal jobb az időjárás, van rengeteg tengerpart, és már megbukott Berlusconi, Orbán országos (nemzetközi) cimborája, aki Európa szégyene lesz még jó darabig, elhomályosítva így szeretett hazánkat, pedig mi is kapartunk a címért, de szerencsére a posztszovjet területtől eleve kevesebbet várnak, és mindig meglepetten felhúzzák a szemöldöküket a mértékadó nyugati politikusok, ha itt nem egy beszélő disznót választanak meg miniszterelnöknek, mint ahogy akkor is csettintenek, amennyiben olyan nagykövetet kapnak, aki hanyagolja a barna zokni, szandál kombinációt.
Ilyenkor jól jön az elmúlt negyven év, mint ahogy azt sem felejtem el soha, amikor ’88-ban Svájcban jártam, és a derék svájciak vidáman konstatálták, hogy nem erőszakolok meg apácákat és nem rabolom végig a kontinens fennmaradó hányadát, mint azt legutóbb tette népem, már amikor hallottak felőlünk.
Nézem a parlamenti közvetítést, és öblögetek.
A lakosság nevében! Azonnal követelem az országgyűlési képviselők IQ-tesztjeinek eredményeit mint közérdekű adatot! Elég, ha az összesített számot megkapom, majd átlagolok!
Mi találtuk fel a golyóstollat, és most Schmitt Pálnál tartunk, aki az utóbbi időben teljesen eltűnt a színről, a faluban már aggódnak az emberek, mert azért az mégsem járja, hogy itt állunk télvíz idején a köztársasági elnök nélkül.
Különösen hiányoltam őt, amikor az Állatkertbe végre megérkeztek a vombatok, és Tarlós Istvánnak egyedül kellett fogadni az erszényeseket, amikor az ilyen feladatokat a magyarok istene is a köztársasági elnöknek teremtette, elvégre az mégiscsak valószínűtlen, hogy egy ausztrál buckalakó játék állat a szemébe röhög.
A vombat egyébként régi kedvencem, évek óta nyúzom a feleségemet, hogy ha majd sikerül szamarat és borzot beszereznünk, akkor legyen vombatunk is (vombatország fővárosa Vombathely, bocs), mert amióta kiszúrtam őket, nem bírok betelni a látványukkal. A vombat olyan, mint egy nagyon kövér patkány, vagy inkább egy erszényes játék mackó, idiótán megy, mimikája erősen emlékeztet Szenes Andreára, és borzasztó nehéz beszerezni, még állatkerteknek is. Budapest a negyedik olyan intézmény, ami vombatot birtokol, biztos Dávid Ibolya intézte el, amikor a kontinensen járt a legutóbbi kampány idején.
Elvtelen nyugatmajmolásnak tűnhet a részemről a vombat hájpolása, de szerencsére nem liberális polgármestere van a fővárosnak, és ő is láthatólag belezúgott a kis állatokba, így aztán nem nyilváníthat hazátlan bitangnak engem sem a jobboldali közvélemény. Arra azonban figyelmeztetnem kell Tarlós Istvánt, hogy a vombatnak hátrafelé nyílik az erszénye, mert a föld alatt él, így aztán kellemetlen meglepetésben lehet része, ha megpróbál belenyúlni.
A Demokratikus Koalíció Pártja nem szólalt meg vombatügyben, pedig kíváncsi lettem volna a véleményükre. Hiszen ahogy a Bácskai a felvágottak Dopmanje, úgy G. Németh Erzsébet a magyar vombat, csak biztos az zavarta meg őket, hogy a jobboldal ennyire exponálta magát erszényeskérdésben.
Lesz-e magyar feltámadás a láthatatlan siker jéghegyeivel pettyezett világóceánon?
Gyermekké tettél - mondom keserédes mosollyal a szám sarkában a kormányszóvivőnek, de elfordul, talán egy könnycseppet töröl ki szeméből, talán a papírját keresi. - Itt a Mikulás, és én véletlenül rányitottam, amikor ordítva szart a pottyantós budin. Apám volt az, lebukott, de legalább néhány percig újra tudtam hinni. Köszönöm neked, kormányszóvivő.